Háromszor dacolni és meghalni (14.)

14. fejezete
Azon az éjjelen

Másnap este Voldemort nagyúrnak nagy meglepetésben volt része. Elment Godric’s Hollowba, de a házat nem találta. Azonnal tudta, hogy miért. Egy áruló van a társaságban, mégpedig a személyes környezetében. Azonnal visszatért tehát, dühösen tajtékozva. Mikor belépett a helyiségben csak Bellatrix és Féregfark volt. A nő felemelt hangon szidta az alacsony férfit valami miatt. Még akkor sem hagyta abba, mikor a nagyúr már egészen mellé ért.
- Csend legyen, Bella! - förmedt rá Voldemort, mire amaz elhallgatott. - Hol van Perselus?
- Tegnap óta nem láttam, és...
- Uram! - lépett be egy köpenyes halálfaló a terembe. Meghajolt a nagyúr előtt, majd sietve beszélni kezdett. - Láttam amint Alastor Mordon elvitte Pitont az Azkabanba. Lebukott, uram.
- Tehát ő volt az áruló... - töprengett Voldemort. - Elmehetsz.
- Áruló? - képedt el Bella, miután a másik halálfaló elment.
- Féregfark hagyj magunkra! - intett az alacsony férfinek, aki reszketve meghajolt, majd sietve távozott. - Bella, Potterék házát fidelius bűbáj védi, azt akarom, hogy találd meg, és hoz ide nekem a titokgazdájukat.
- És, ha Dumbledore az? - kérdezte logikusan a nő.
- Akkor egyelőre csak derítsd ki, most elmehetsz. Senki ne zavarjon.

- Anya, mond azt, hogy anya... - ült Lily Harryvel szemben a szőnyegen. A kisfiú ránevetett.
- Ana – válaszolt a kisfiú. Lily megfogta, felemelte, majd körbe fordult vele. Ezt Harry nagyon szerette.
- Ügyes vagy – adott neki egy puszit, majd a kanapén ülő Jamesre nézett. Az épp a Reggeli Prófétát olvasta, de félszemmel fel-fel nézett. - Na mit szólsz?
- Ügyes – dünnyögte a férfi, majd újra olvasni kezdett. Lily mosolyogva letette Harryt, majd mellé ült a kanapéra.
- Féltékeny vagy! - mondta neki. James letette az újságot az ölébe, majd csodálkozva a feleségére nézett.
- Én? Miért lennék az?
- Mert az kimondja, hogy anya, de az hogy apa, nem hajlandó...
- Csak annyit mondott, hogy „ana”. És az nem egyenlő az anyával... - válaszolt nyugodtan a másik, majd tovább olvasta a Prófétát.
- Féltékeny vagy, valld be! - vette el tőle az újságot, majd elrejtette a háta mögé.
- Nem vagyok az, és add vissza az újságot – kapott utána, már sokkal derűsebb hangulatban.
- Ana! - hallatszott Harry hangja. Lily megcsókolta Jamest, majd visszament Harry mellé. Az újsággal együtt.
- Hé, az újság!
- Gyere ide érte - tette le a nő maga mellé, majd a kisfiúval kezdett foglalkozni, aki mindenféle játékot rakott bele egy dobozba, majd odamászott Lilyhez.
- Ana... - szólt hangosan, majd mondott még valamit, de azt nem értették, általában még halandzsázva beszélt, de kimondott pár értelmes szót. Az „anya”, sem az első volt. Az első értelmes szava, bármi meglepő Sirius neve volt, még ha nem is pontosan, inkább csak”Sir” szó. - Ana, Sir.
- Ma nem jön Sirius... - James leült melléjük. A kisfiú ránézett, majd ránevetett.
- Apa... - mondta kissé gügyögve.
- Hoppá! - mosolygott rá a kisfiúra, majd megsimogatta a fejét. - Látod, az „apát” teljesen kimondja.
- Hah, hogy elfelejtetted az újságot, ott van menj olvasni...
- Most ki a féltékeny? - nevetett James. Lily elmosolyodott, majd felállt. - Ideje, hogy Harry egyen valamit. Éhes vagy? - nézett rá a kisfiúra, aki elkezdett bólogatni. - Akkor készítek valami ételt, vigyázz rá. - kiment a konyhába és nekikezdett Harry ebédjének elkészítéséhez.

Két hónap telt el lassan, és Bella semmire nem jutott.
- Sajnálom Nagyúr, de senki nem beszél erről! - hajolt meg Voldemort előtt. A Sötét Nagyúr gondolkozva járkált a halálfalók között.
- Hm. Akkor, keresd fel az unokatestvéred...
- Siriust? - hökkent meg a nő. - Miért?
- Keress egy bolondot, és százfülé főzettel vedd fel az alakját, majd mond meg Blacknek, hogy a család barátja vagy, és szeretnél eljutni hozzájuk. Akkor kiderül ki a titokgazda.
- Igenis, Nagyúr!

- Teljesen mindegy! James nélkül teljesen felesleges, hogy megmaradjon ez a csoport – vont vállat Sirius. Épp Rufus Scrimgeourral beszélgetett.
- És ő miért nincs? - kérdezte a helyettes mogorván.
- Mert halálos veszélyben van ő is meg Lily is, sőt a fiuk, Harry is. Ebben a helyzetben nem várhatjuk el, hogy távol legyen a családjától.
- Hát nem... - sóhajtott megadóan Scrimgeour. Ekkor egy szőke nő lépett oda hozzájuk.
- Jó napot. Sirius Blacket keresem. - Sirius végignézett rajta.
- Én vagyok – morogta.
- Beszélhetnénk négy szem közt? - kérdezte a nő. Az aurorparancsnok helyettes odább állt. - Eliza Hewett vagyok, Lily Potter barátnője. Még nagyon régről. Szintén varázsló, bár mugliként ismertük meg egymást. Tudom, hol van Lily címe, de ott nem volt semmilyen ház, gondoltam, biztos fidelius bűbáj védi. Hallottam, hogy maga a férje legjobb barátja, talán tudja, hogy kihez fordulhatnék... a titokgazdát keresem.
- Nincs szükség rá, van nálam egy papír, amit ő írt. És rajta van a cím – húzott elő egy papírt. Nem adta oda neki, csak megmutatta. - De előbb beszélek Lilyékkel, hogy valóban barátjuk e. Tudja a mai időkben. Elégette a cetlit. Ha az adok másikat, bocsásson meg Miss Hewett, mennem kell. - azzal sarkon fordult. Bella, mivel ő volt dühösen rúgott egyet, majd utána sietett. Sirius a baglyokhoz ment. Fogott egy papír, és egy levelet, majd megcímezte, és egy barna bagolynak adta. Bella kisietett az épületből, majd követte a baglyot. Egy elhagyatottabb területen a bagoly megállt pihenni. Öreg jószág volt. Bella, immár visszaváltozva rászegezte a pálcáját, majd megölte, és kinyitotta a levelet.

Kedves Lily,
Ma járt benn nálam egy bizonyos Eliza Hewett, és azt állította, hogy a barátod, és a titok gazda után érdeklődött. A mennyiben tényleg a barátod (személyleírás: szőke, zöld szemű, magas, vékony, és nem valami szép), akkor szólok Peternek, hogy adjon még egy cetlit, de ha nem, akkor utána nézek a dolognak.

Sirius

- Peternek? - kérdezte hangosan. - Csak nem Féregfark? - mosolyodott el gonoszul, majd hoppanált. Sietve lépett be Voldemort termébe, ahol, szerencsére, Féregfark jelen volt, a nagyúr mellett. - Nagyúr! - hajolt meg előtte, majd Féregfark mellé állt. - Megvan a titokgazda. - Peter rémülten menekülni kezdett, de a nő elkapta, majd egy kegyetlen mozdulattal Voldemort elé lökte. - Ő az! - A Sötét Nagyúr csodálkozva nézett le a halálfalóra.
- Féregfark, Féregfark – csóválta meg a fejét, majd elővette a pálcáját. - Ezért büntetés jár, miért nem szóltál, nekem? - kérdezte negédesen, majd hirtelen kegyetlenné vált a hangja. Bella ugrott egyet hátra, mikor rászegezte a földön térdelőre a pálcáját. - Crucio! - A férfi a földön ordítani kezdett. Kezei görcsbe rándultak, mutatván, hogy óriási kínokat állt ki. Voldemort elfordította a pálcáját.
- Ne ölj meg, kérlek, Nagyúr! - könyörgött amaz nyöszörögve.
- Az életedet meghagyom, ha elmondod a címet... - Féregfark nemet intett. - Hát legyen! Crucio! - Újabb ordítás hagyta el a száját, majd újra abba maradt. - A címet! - Féregfark a földet nézte.
- Bocsássatok meg nekem – suttogta neki, majd a reszketve hangosan folytatta. - Godric’s Hollow, Cormac utca 7. - Voldemort elmosolyodott, majd elfordította róla a pálcát.
- Takarodj! - morogta oda neki. Az alacsony halálfaló patkánnyá változott, majd elrohant.
- Elengeded? - kérdezte elképedve.
- Ne törődj vele. Ma este bevégzem a jóslatot, de neked is feladatos lesz. Neked és még másoknak.
- Jóslat? - ámult el Bella.
- Bella! Hívd ide a férjedet, és Kuport, gyorsan! - mordult rá, a nő bólintott, majd rohanva távozott.

- Biztosra akarok menni – mondta a három halálfalónak, bár egyik sem értette, mire utalt a nagyúr. - Ma este a feladatotok, hogy megöljétek Neville Longbottomot, és a szüleit. Előtte megkínozhatjátok őket, túl sok kárt okoztak már nekem. Mindenesetre holnap reggelre mind a hárman halottak legyenek.
- És te? - kérdezte Bella.
- Én személyesen intézek el valamit – mosolyodott el gonoszul, majd elküldte őket. Felvette egy fekete csuklyát, és távozott.

Lily és James a gyerekszobában voltak. A nő a kanapén ülve nevetve figyelte, ahogy James Harryvel játszott. A kisfiú vidáman nevetett, amikor a levegőben volt. Minden egyes kacagás örömmel töltötte el, de még mindig benne volt az a félelem, amit akkor érzett, amikor Dumbledore szólt nekik a veszélyről. Azóta minden kis neszt meghallott, mindenre odafigyelt. Így hallotta meg azt a jellegzetes halk nyikorgást, amit a bejárati ajtó szokott hallatni, mikor kinyitják. Lily felállt.
- Hallottad? - kérdezte csendesen. James felé fordult.
- Mit? - nézett rá.
- Mintha kinyílt volna a bejárati ajtó – válaszolt a nő aggódó arccal. A férfi a kezébe adta Harryt, majd előhúzta a pálcáját.
- Mindjárt megnézem – mondta majd elindult kifele. Lily lerakta Harry a szőnyegre, majd az ajtó felé lépett. Rossz előérzete volt. Az ajtóhoz lépett. Odakint csend volt. Rémisztő csend, amit egy hirtelen kiáltás tört meg.
- Lily! Fog Harry és menekülj, Ő van itt, menjetek! - Lilyn végigfutott a rémület. Visszasietett, majd felkapta a fiút. Arra gondolt, hogy lesiet a lépcsőn, majd a konyhában ki tud menni, de ekkor oda lentről kegyetlen hang hallatszott fel.
- Avada Kedavra!
- James! - suttogta halkan, aztán meghallott egy másik hangot. Valaki felfelé jött a lépcsőn. Becsukta az ajtót. A könnyei már folytak, a pálcája nem volt nála. Pontosan tudta hol van, a hálószobában a szekrényen. Az ajtón megmozdult a kilincs. Lily a szoba legtávolabbi sarkába ment, majd átkarolta Harryt, és megpróbálta úgy elhelyezkedni, hogy őt ne érhesse átok, legalábbis azelőtt ne, hogy ő meghalna. Közben elkeseredetten zokogott. A kisfiú megérezhette a hangulat változást, a feszültséget, mer elkezdett sírni. Voldemort ekkor lépett a szobába. Végigjáratta a tekintetét a sárga falakon, a kék babaágyon, a szintén kék kanapén, majd megállt a tekintete a nőn.
- Lily Evans – suttogta a nevét, majd közelebb lépett. A nő nem válaszolt, csak sír és Harryt védte. Voldemort láthatóan gondolkozni kezdett, majd elhatározásra jutott. - Meghagyom az életed, lehet másik férjed, másik gyermeked, de őt add ide – mondta a kegyetlen hang. Lily letörölte a könnyeit.
- Soha! - mondta összetörten, de határozottan. Elszánt volt, már az sem érdekelte, ha meghal, csak a fia élje túl.
- Add ide a gyereket, ostoba! - kiáltott rá. Ez végleg összetörte a nőt. Lily már nem határozottan, hanem könyörgően szólalt meg újra.
- Harry ne, kérlek, csak Harryt ne! - jobban magához ölelte a kisfiút, aki még mindig sírt.
- Ostoba, nekem csak ő kell! - mondta mérgesen, majd a pálcáját Lilyre szegezte. - De így is jó, hát halj meg érte, de ennek semmi értelme! - mondta. Lily összeszorította a szemét és várta a véget, ami pillanatokon belül el is érkezett. - Avada Kedavra!

Lily immár holtan feküdt a Nagyúr előtt. Ölelő karjai között a kis Harry ült, és sírt. Voldemort elégedetten nézte az előtte álló győzelmet. A győzelem, amely egy alig egy éves kisgyerek halálával jön el.
- Nem húzom sokáig – mondta a síró kisfiúnak. Rászegezte a pálcát. - Avada Kedavra! - Ekkor érte élete talán legnagyobb meglepetése, bár csak pillanatokig tartott. Zöld fény villant, de számára úgy tűnt, mintha nem az történne, amint az előző két esetben. A zöld villanás visszaverődött, és őt találta el. De ebben nem ért véget a hatás. Egy robbanás rázta meg a házat. A tetőgerenda leomlott, a lépcső megrepedt, és minden kaotikus állapotba került. Kivéve azt a területet, ahol Harry és Lily volt. A kisfiú már abbahagyta a sírást, és életben volt. Négykézláb az anyjához mászott, majd kis kezével megfogta a kezét.
- Ana! - mondta hangosan. - Ana! - halkan újra elkezdett sírni, ahogy észlelte, hogy az anyja nem mozdult. - Ana! Ana! - Voldemort szelleme pillatok alatt szállt el. Godric’s Hollow gyászoló csendbe borult.