Háromszor dacolni és meghalni (15.)

15. fejezet
A többiek

Dumbledore hirtelen riadt fel az éjszaka közepén. Az asztala mögött ült, és dolgozott, de valahogy elszundikálhatott. Rossz érzés kerítette hatalmába, amit nem értett. Felállt és járkálni kezdett. Fawkes aggódva nézte szeretett gazdáját, majd a tekintetük találkozott. Dumbledore hozzá lépett.
- Fawkes, lenne egy dolgod... - azzal elmondott mindent a madárnak, ami, amint, hogy az igazgató befejezte egy nagy lánglobbanás közepette eltűnt. Dumbledore türelmetlenül várt. Sose érezte még magát ennyire türelmetlennek, az a négy perc, amit várt örökkévalóságnak tűnt. Hirtelen tűz villant, majd megjelent a csodálatos madár a szemében könnyekkel. Bánatos hangot adott ki, majd, visszaült a helyére. - És a fiú? - nézett rá. Itt egy valamivel kellemesebb hangot hallatott. Dumbledore lehajtotta a fejét, majd elindult le a parkba, kisietett a bejáraton, át a parkon Hagrid házáig, ott bezörgetett. A félóriás szinte azonnal kinyitotta.

- Igazgató úr!
- Hagrid, lenne egy feladatod – lépett be Dumbledore. Hagrid helyet mutatott neki, de a professzor elutasította. - James és Lily Potter halottak – mondta halkan. Hagrid eltátotta a száját, majd amikor felfogta a szavak értelmét egy könnycsepp jelent meg a szemében.
- Hogyan? - kérdezte dünnyögve.
- Voldemort megölte őket, de Harry él, és Voldemort meghalt. – Hagrid mind a kétszer összerezzent, de az igazgató minden szavára figyelt. - Az lenne a feladatod, hogy holnap estére hozd el a kisfiút Little Whingingbe a Privet Drivera, de még ma hozd el Godric’s Hollowból.
- Természetesen – sírt halkan az óriás, majd felállt. - Uram, biztos?
- Igen – válaszolt letörve a varázsló, majd kilépett a ház ajtaján. Beszélnem kell egy két emberrel, de holnap este ott leszek, te is légy ott. - Hagrid bólintott, majd nézte, ahogy a professzor eltűnik a Roxfort ajtaja mögött. Ezek után fogta a rózsaszín esernyőjét, majd elindult a birtokon kívülre. Le Roxmortsba, majd a Kóbor Grimbusszal Londonba ment. A kisfiút mégsem viheti majd a buszon, így eszébe jutott, hogy Siriusnak volt egy motorja, egy repülő motorja. Az éjszaka közepén bekopogott Sirius házának ajtaján. A férfi álmosan nyitott ajtót, majd mikor meglátta a bőgő félóriást fel is ébredt egyből.

- Hagrid, mit történt? - kérdezte a könnyeire nézve. A félóriás szipogott egy kicsit, majd megszólalt.
- Szükségem van a motorodra – mondta aztán. A másik férfi bólintott.
- Rendben, de csak, ha elmondod, hogy miért bőgsz...
- Lily és James... - ennyit tudott mondani. Sirius ereiben megfagyott a vér, és meredten nézte a félóriást.
- Mi... van velük? - kérdezte remegő hangon.
- Halottak... - hangzott a válasz. - Tudodki is..., de ő ölte meg őket.
- Tudodki ölte meg őket? - tátotta el a száját a férfi, végigfutott rajta a fájdalom, meg a harag, a mérhetetlen düh egy alacsony férfi iránt, aki elárulta a barátait. Elárulta őt... Visszalépett a házba, majd kihozta a kulcsot, és a félóriás kezébe nyomta. - Itt a kulcs – majd visszament. Felöltözött, és fogta a pálcáját, és elindult az utca vége felé.
- Hova mész? - kérdezte Hagrid elképedve.
- Van egy kis dolgom... - válaszolt amaz dühösen, majd eszébe jutott valami, és megfordult. - Harry?
- Ő él, érte megyek.
- Járj szerencsével – azzal hoppanált.

Hagrid bámulva nézett utána, lassan kezdett megnyugodni, már sírni sem sírt, de érezte, hogy nem sokáig fogja magát tartóztatni, főleg, ha odaér a házhoz. A motor hangos berregéssel indult el, majd a magasba emelkedett. A félóriás pillanatok alatt belejött a kezelésébe, így nem sokkal a felszállás után nem sokkal már Londonon kívül repült Godric’s Hollow felé. A kis város szélénél szállt le, és ott is hagyta a motort. Gyalog indult be a városba megkeresve azt a bizonyos házat. Kívülről semmi változás nem látszott rajta, talán csak az az egy repedés volt árulkodó, mely az egyik emeleti ablak mellett vezetett a tetőig. Hagrid az ajtóhoz lépett, majd benyomta. Odabent törmelékek súrolták a padlót. Ahogy belépett a nappaliba, vissza is fordult volna, amikor meglátta James élettelen testét a padlón. Behunyta a szemét, amiből újra könnyek kezdtek el csorogni, majd kikerülve a holttestet gyors léptekkel elindult az emeletre. Volt már itt egyszer-kétszer, így tudta merre keresse a gyerekszobát. Az romokba állt. Itt érte a legnagyobb keserűség, amikor meglátta Lilyt, és a kis Harryt, aki sírva ott ült mellette, és folyamatosan az „ana”szót ismételgette. A félóriás újra elkezdett sírni, majd odalépett Lily mellé, és felvette Harryt. Kicsit ringatta, hogy a kisfiú rájöjjön, hogy biztonságban van. Ezek után a kiságyhoz lépett egy kivett egy kék plédet. Belebugyolálta a kisfiút, majd lement a konyhába. Egy napot kell majd a város szélén tölteniük, míg elindulhat a Privet Drive-ra, és a kisfiúnak ennie kell valamit. Kivette a szekrényben található összes instant ételt, amit Harrynek adhat. Aztán távozott.
Másnap reggel ott volt, amikor felfedezték, hogy valami nincs rendben odabent, amikor kihozták a két holtestet a mugli rendőrök, hallotta, amikor kitűzték a temetést két nappal későbbre. Ott állt Harryvel, és nézte a sok hercehurcát, és várt. Várta, hogy leszálljon az este. Amint ez megtörtént motorra szállt, majd a kis Harry Potterrel elindult Little Whingingbe.

Remus, már kora reggel az auror parancsnokságon volt. Ott hallotta először meg a pletykát, méghozzá Rufus Scrimgeourtól.
- Azt mondják Tudjukki meghalt – mondta mikor mellé került, majd mielőtt Lupin bármit kérdezhetett volna eltűnt, feltűnt ellenben Kirk aurorparancsnok.
- Remus jöjjön az irodámba. Van néhány dolog amiről tudnia kell. - a férfi bólintott, majd követte a másikat. Kirk becsukta az ajtót, majd leültette Remust. - Az első, és legfontosabb, az a hír járja, hogy Tudjukki meghalt.
- Igen, ezt hallottam, az előbb.
- És azt is, hogy – a férfi elfordult. -, hogy előtte megölt két embert? Bár ez is csak pletyka, de félek, hogy igaz.
- Kiket, és miből gondolja, hogy igaz? - kérdezte Lupin összehúzott szemekkel. A rossz érzés, amit az előző nap este érzett visszatért a szívébe.
- Dumbledore járt a minisztériumba, személyesen a minisztert kereste – fordult meg, majd a szemébe nézett az aurornak. - Az arca mindent elárult, amikor szembe jött velem.
- Mit árult el?
- Az mondják, hogy tegnap este tragédia történt Godric’s Hollowban – válaszolt sóhajtva a parancsnok. Remus felugrott.
- Lily, James! - kiáltott fel rémülten. Kirk bólinott.
- Üljön vissza, még nincs vége. Állítólag a fiuk miatt halt meg Tudjukki. De várjunk a hivatalos információkat. Amúgy már mindenki hallotta a pletykát, fél Anglia erről beszél. De még üljön vissza! - szólította fel Lupint, mikor az az ajtó felé indult volna. - Van még valami más is.
- Mi? - sürgette az auror.
- Gondolom hallotta, hogy új ember került a minisztériumba, egy bizonyos Dolores J. Umbridge.
- Igen. Két napja.
- Igen. Umbridge tegnap új törvényt érvényesíttetett Caramellel – sóhajtott Kirk. - Egy félvérek ellen szólót. A félvérek alatt a...
- Vérfarkasokat, kentaurokat és hasonlókat érti – sóhajtott Remus.
- Ennek a törvénynek az értelmében, ki kell, hogy rúgjalak, és kénytelen. Senki nem alkalmazhat félvéreket, és nem lesznek jogaik.
- Hát ez remek... - morogta a férfi, majd kifele indult volna, ha egy fiatal auror be nem rohan az irodába.
- Uram, egy varázsló megölt kilenc muglit, és egy varázsló maradványira bukkantunk, akit szintén ő ölhetett meg. Amikor elfogtuk nevetett.
- Ki az a varázsló, azonosították?
- Igen, azért jöttünk önhöz. Az a várászló Sirius Black.
- Tessék? - képedt el Krik. Remusnak is hihetetlenül hangzott, de aztán eszébe jutott, hogy ő volt Jamesék titokgazdája, tehát, ha Voldemort ölte meg őket, akkor Sirius elárulta a titkot. A fiatal auror Lupinra nézett.
- Meg... meg sem lepődik? - kérdezte elképedve. Kirk is ránézett.
- Ő volt Jamesék titokgazdája – sóhajtott. - Viszlát parancsnok.
- Remus, ha bármikor szüksége van valamira, tudja hol talál.
- Köszönöm – válaszolt vissza a vérfarkas, majd távozott az épületből. Az első útja Godric’s Hollowba vezetett. Reggelre ért oda. Nem akart hoppanálni, a Kóbor Grimbuszhoz sem volt kedve, így gyalog tette meg az utat a Potter házig. Mikor meglátta, már tudta, hogy igaz. Megvárta a temetést, ő volt az egyetlen aki eljött. Nem értette miért, bár tudta, hogy Sirius az Azkabanba került, de azt nem értette, hogy Tea, vagy Alice-ék miért nem jöttek el. A temetés után elindult a maga útján, olyan helyre, ahol a törvényeket nem veszik komolyan, olyan helyre, ahol munkát kaphat és megélhet. Valahol Londontól távol vett egy Reggeli Prófétát, még utoljára. Kinyitotta, és a szeme megakadt egy cikken:

Sűrű hetünk volt
Biztos forrásokból tudjuk, hogy Akit Nem Nevezünk Nevén a hét elején meghalt Godric’s Hollowban. A Sötét Nagyúr megölte James és Lily Potter, majd meg akarta ölni a fiukat Harryt is, de az átok visszacsapódhatott, így az alig egyéves ki túlélő megúszta egy villám alakú sebhellyel, ellenben Tudjukki elpusztult.
De nem ez volt az egyetlen, ami történt az elmúlt hét napban, egy nappal a gyilkosság után ugyanis kiderült, hogy Potteréket régóta fenyegette már a veszély, ezért megkérték legjobb barátjukat, Sirius Blacket, hogy legyen a házuk titokgazdája. Úgy tűnik Sirius Blackben is Black vér folyik, nem úgy, mint ahogy régen mások állították...

- Kár, hogy ti állítottátok – sóhajtotta Remus. Akkor írtak először cikket a aurorok béta csoportjáról. A különleges csoportról, ami csupa fiatal, Roxfortos, Griffendélesből állt. Arról a csoportról, ami azóta sok ügyet megoldott, ráadásul a titkos Főnix Rendjének is része.

... és azon a napon este elárulta Tudjukkinek a titkot. Sirius Blacket másnap elfogták, és az Azkabanba zárták tíz ember megöléséért. Kilenc mugli, és egy fiatal varázsló haláláért felelős, aki szintén Potterék, és egyben az ő régi gyerekkori barátja volt: Peter Pettigrew. Black nem egyszerűen megölte Pettigrewt, hanem porrá zúzta, nem maradt más belőle, csak egyetlen ujj. Ami külön borzalmas, hogy Sirius Black, a kis túlélő, Harry Potter keresztapja. Az állítólagos halálfaló életfogytiglan börtönt kapott az Azkabanban.
Ezzel még nincs vége az eseményeknek. A héten ugyanis három halálfalót tartóztattak le Evenhoeban...

- Alice, Frank! Ugye ők nem...? - kérdezte magától rémülten Remus.

..., mert a tiltott cruciatus átokkal kínoztak két ismert aurort, Frank Longbottomot, és a feleségét. Az egyik halálfaló, egy bizonyos Igor Karkarov, aki önként adta meg magát, a többiekkel ellentétben, azt állította, hogy ő nem volt benne a kínzásban, csak később érkezett, viszont két nappal az elfogása után, a tárgyaláson megnevezte a harmadik kínzót, az ifjabb Barty Kuport. A másik két halálfaló Bellatrix Lestrange és a férje Rod Lestrange volt, akiket életfogytiglan Azlkabanra ítéltek, ifj. Kuporral egyetemben. Karkarovot elengedték, ahogy a pár napja lefolytatott tárgyaláson Perselus Pitont is. Piton mellett maga Albus Dumbledore a Roxfort igazgatója tanúskodott, és mint később kiderült munkát is ajánlott neki, a nyugdíjba vonuló Horatius Lumpsluck helyére.
Alice és Frank Longbottomot a Szent Mungó zárt osztályára szállították, mert az átok károsan hatott rájuk, fiukat a Neville-t apai nagyanyja fogja nevelni.
Tegnap este Alastor „Rémszem” Mordon bejelentette, hogy nyugdíjba megy, ahogy Kirk aurorparancsnok is. Az új aurorparancsnok Rufus Scrimgeour, Caramellel egyetemben bejelentette, hogy az összes szabadon lévő halálfalót elfogják, és az Azkabanba zárják, ezzel egy időben Lucius Malfoy bejelentette, hogy halálfaló volt, de csak azért, mert imperius átkot használtak rajta, és fenyegették, hogy megölik a családját. A tanács nem ítélte el, és birtokait is megtarthatta, akárcsak a minisztériumi munkáját....

Itt abbahagyta az olvasást. Az újságot belevágta a kukába, majd minden bánatával, keserűségével, és haragjával folytatta az útját.