Igen. Ott ültem megkopott karosszékemben a dohányfüsttől nehéz levegőjű szobában azon a forró nyári estén. Fejemben cseppet sem volt rend, vagy nyugalom, de koponyám már mióta eszemet tudom hozzászokott az érzelmek dacos háborújához, a tények és fikciók dübörgő egymáshozfeszüléséhez. Nem lennék normális? -kérdeztem magamban. Senki sem normális aki ír! -jött egy régi bölcs mondás melyet még anno véstem a fejemben egy márciusi napon mikor belemélyedtem az írás művészetébe. Nyugtalan gondolataim mégsem emiatt tajtékzódtak fel aznap, egészen máshol jártak.
Dzsu körül, egy csodás lány, akit nagyon szerettem. Sajnos az idő vasfoga ezen sem segített. A tűz kihunyt, a kapcsolatunk végéhez ért. A varázs elszállt, valahova ahova a többi is. Az idő mindennek a gyilkosa, és közben mindennek a megoldója, orvosa is. Nem is tudom valójában az ember találta-e fel, vagy ő minket. De egyik sem lehetett jó ötlet. Néha fél karom is odaadnám hogy megálljon, míg van, hogy azt szeretném, szédítő vágtába kezdjen. Ezen a napon hosszú időre megállt. Az emlékek szörnyű súllyal nehezedtek a vállamra. Tudtam, hogy vége, de gondolatban nem haladtam tovább. Elmémben együtt voltunk, boldogságban. Elkerült az idő, és magamra hagyott. Sokáig töprengtem rajta, miért teszi, nem jellemző rá. Azután villámként nyilallt belém a válasz:
Azt mondják, az időt nem lehet megállítani. Vallom, hogy meglehet. Csupán egy eszközzel: a szívünkkel. Mert ha az megtörik... akkor az idő is követi. És talán sosem halad tovább...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások