Háromszor dacolni és meghalni (13.)

13. fejezet
A fidelius bűbáj

- Valami baj van, professzor? - kérdezte Lily még aznap este. Amiután Piton elmondta, amit tudott, Dumbledore azonnal visszatért a Roxfortba, és levelet küldött Rufus Scrimgeournak, hogy hívja vissza az aurorokat. A helyettes azonnal megtette, főleg, hogy Mordon meg sem jelent aznap délután, ahogy Remus sem a telihold miatt. Ugyanis kiderült, hogy egy napot tévedett a varázsló. Lily, James és Sirius az igazgatói irodában ült, a nő kezében már ott volt Harry.
- Biztos forrásból tudom, hogy veszélyben vannak – sóhajtott az igazgató. Arcán aggodalom látszott. Súlyos aggodalom.
- Mennyire vagyunk veszélyben? - kérdezte James összehúzott szemekkel.
- Halálosan. Voldemort – mindenki összerezzent a szobában. - meg akarja ölni Harryt. - Lily kicsit szorosabban ölelte a fiát.
- Meg akarja ölni? - kérdezte aztán természetellenesen magas hangon. James átkarolta a vállát.
- Nyugi...
- Azt ajánlom, hogy a házon végezzenek el fidelius bűbájt.
- Fidelius bűbáj? - kérdezte Sirius. - Az mi?
- A fidelius bűbáj képes egy „titkot” mágikusan elrejteni. A lényege, hogy aki elvégzi a bűbájt, az lesz a titok titokgazdája – motyogta halkan Lily. - Például a titok a mi címünk, vagy a ház, és elvégezzük a bűbájt. Például, ha Sirius a titokgazda, akkor csak az láthatja a házunkat, akinek TE kiadod a címet. Hiába ismeri még 100 másik ember, csak az ismerheti, akinek a titokgazda kiadja.
- Jól hangzik – bólintott James.
- Én vállalom, hogy a titokgazda leszek – állt fel Dumbledore.
- Nem, majd én – mondta Sirius. - Majd én leszek a titokgazda.
- Megtennéd? - kérdezte James halkan. Nagyjából sejtette az mit jelentene a barátja számára.
- Fel kell tennem ez esetben egy olyan kérdést, ami Sirius számára felháborító lesz.
- Igen – nézett fel Lily.
- Feltétlenül megbíznak benne?
- Természetesen – szólt James.
- Akkor Sirius, maradjon itt, elmagyarázom a a fidelius bűbáj lényegét. Lily, James hazamehetnek, a támadást holnapra tervezték.
- Tehát ma, nem...
- Nem, de még ma végezzék el a bűbájt.

Az este további részét Lily és James a kanapén ülve töltötték a pálcájuk társaságában. A férfi megpróbálta a feleségét megnyugtatni, ami azért ment nehezen, mert önmagát is meg kellett volna nyugtatnia.
- Félek – suttogta a lány, majd a férfi mellére hajtotta a fejét.
- Tudom... én is. Féltelek téged, meg Harryt.
- Ha valami baja lesz, én nem élem túl.. – halkan elkezdett sírni, simogatni kezdte a vállát, hogy megnyugodjon, de hagyta sírni. Tudta, hogy sose jó, ha visszafojtják az érzelmeket. Átölelte Lilyt, és lassan ringatni kezdte.
- Nem lesz semmi baj, hidd el.
- Nem tudom. Elhiszem, csak... Nem kellene ilyennek lennem.
- Hát milyennek? - kérdezte James az ajtóra nézve.
- Erősnek. Bátornak, ehelyett...
- Ki ne mond. Te erős vagy, és bátor, úgyhogy hagyd ezt a marhaságot. - James elengedte a nőt, majd felállt és az ablakhoz sétált. Odakint a csillagok már fent ragyogtak az égen, akárcsak a telihold. Valahol felvonyított egy kutya, vagy egy farkas. Az utca üres, kihalt és félelmetes volt. Az utca lámpái enyhén pislákoltak.
- Jön? - kérdezte a nő, kissé megnyugodva. Legalábbis már nem sírt.
- Senki nincs odakint – fordult vissza James. Megpróbált nyugodtan beszélni, pedig eléggé aggasztotta az a csend. Visszafordult, majd észrevette a fekete alakot. Először azt hitte Sirius, de aztán a lámpa fényénél meglátta az arcát. - Lestrange! - suttogta dühösen, hogy a felesége nem hallja meg, de a félelem felerősíti az érzékszerveket.

- Bella?! - állt fel rémülten, majd ő is az ablakhoz ment. - Mit keres... - megfordult, és felsietett az emeletre. James ott maradt. Leoltotta a villanyt, mielőtt Bella megtalálta volna a házat, és elhúzta a vékony csipkefüggönyt. Amögül figyelte a nőt. Bella lassan végigment az utcán a címeket figyelve, majd megállt a ház előtt. Óvatosan kinyitotta a kaput, mire az első számú védelmi varázslat érvénybe lépett. Lestrange három métert repült. James elmosolyodott. A vonal, amit Dumbledore húzott vonal egyszer megvédi őket a sötét jeggyel rendelkezők ellen, ráadásul halk sípoló hang hallatszott. Naponta az erejét újra lehet tölteni. A halálfaló viszont nem adta fel. Újra kinyitotta az ajtót, de most már óvatosabban. Most nem történt semmi, azon kívül, hogy a hang erősödött, és odafent Harry felsírt. James megszorította a pálcát, és tovább figyelte a nőt. Bella eltűnt a fal takarásában, az ajtó előtt. A férfi most az ajtó kilincsét nézte, ahogy lassan lenyomódott. Biztos tudta, hogy ma nem kellene itt lenniük. Az ajtó nem nyílt, szerencsére. A nő nem próbálkozott tovább. James visszament az ablakhoz, és kinézett. Kinyitotta az ablakot óvatosan. A halálfaló visszafele indult a kapu felé. James kidugta a pálcáját. Az átok eltalálta a nőt, aki három métert repült, ki a kerítésen kívül. Mire felállt már a kezében volt a pálca, csak nem tudta kire fogja. Az ablakra nézett, és véletlenszerűen eleresztett egy átkot.

- Crucio! - mellé talált. Az ablakpárkányt. James félrehúzódott. Mire újra kinézett a nő már az utca végén futott. James becsukta az ablakot, majd elhallgattatta a riasztót, és felment az emeletre. Lily a gyerekszobában ült a kanapén és Harryt ringatgatta.
- Mi történt? - kérdezte kissé sápadtan a lány.
- Repült három métert. Kétszer – rántotta meg a vállát James könnyedén, de ez kissé nehezére esett. Lily tett egy félmosolyt.
- Nem fog visszaaludni – nézett a kisfiúra. Harry abbahagyta a sírást, és durcás arcot vágott. A kis kezével megpróbált kiszabadulni Lily karjaiból. A nő letette a szőnyegre, és őt nézte. Harry óvatosan felállt, majd visszaült a szőnyegre. Járni még nem tudott, csak ha fogják a kezét, de állni már megtanult. Négykézláb elmászott a földön lévő takaróig, majd a fejére húzta. Lily nézte egy kicsit, majd leguggolt mellé, lehúzta róla a takarót, és rámosolygott. - Megvagy... - a kisfiú elkezdett nevetni. Majd újra felhúzta a takarót a fejére.
- Ez majd megnyugtat – mosolygott James, majd visszament a nappaliba az ablakhoz lesni, hogy Sirius mikor jön. Lily fél órán át játszott a kisfiúval, mire a férfi megérkezett, és bekopogott.

- Féregfark?! - kérdezte James, amint Lilyvel és Harryvel kiléptek a házból.
- Jó estét James, Lily – köszönt a férfi nyelve egyet. - Útközben találkoztunk Siriusszal. Elmondta, hogy veszélyben vagytok.
- Igazából... én – Sirius nyelt egyet.
- Félsz? - kérdezte Lily halkan.
- Igen, attól, hogy elárullak titeket, ezért úgy gondoltam, hogy Peter, ő sohasem tenne ilyet, igaz?
- I... igen... - dadogta Peter.
- Vállalnád? - kérdezte James szúrós szemmel. Nem Peterre volt mérges, csak egyszerűen rossz hangulata volt.
- Igen – mondta a férfi, és eldöntötte, hogy ezt soha nem mondja el Voldemortnak. A barátai bíznak benne, soha nem árulja el őket. Soha. Ennyire még nem aljas.
- Akkor minél hamarabb – mondta Lily sürgetően. Féregfark előhúzta a pálcáját, majd a házra szegezte.
- Fidelius. – Amint kimondta egy zöld sugár beterítette az egész házat, mint valami védőburok, majd az egész eltűnt, de csak Lily, Sirius és James számára.
- Ennyi? - kérdezte James. - Mármint a megvalósítás.
- Igen, ennyi – szólt Sirius. Peter elővett egy papírt, és egy tollat, majd felírta a címet, és megmutatta a három ott állónak, még Harrynek is. A ház lassan megjelent a szemük elől. Sirius elvette a cetlit.
- Holnap megmutatom Holdsápnak – mondta. - Most pedig megyünk. Biztonságos, és nyugodt éjszakát.
- Köszi – húzta el a száját Lily. - Sziasztok.

A vasárnap nyugodt hangulatban telt el. Alice és Frank Godric’s Hollowba mentek, hogy megtudják mi volt az oka a fidelius bűbáj elvégzésének, pedig még Lilyék sem tudták pontosan egészen vasárnap délutánig, amikor is Dumbledore meglátogatta őket.
- Örülök, hogy sikeres volt a bűbáj.
- Igen, az volt – mondta Lily, aki a kis Harry két kezét fogta, és úgy tanította járni. Ha már az egyik kezét elengedte a kisfiú leült. James a kanapén ült és teát töltött ki az igazgatónak.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, miből tudom, hogy veszélyben vannak. - Elővett egy papírt, majd átadta Jamesnek, aki hangosan felolvasta a szöveget:

"Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött...
Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele,
S a hetedik hónap halála szüli őt...
A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg,
De benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer.
És egyikük meghal a másik keze által,
Mert nem élhet az egyik, míg él a másik...
Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli."

- Ez mi? - kérdezte Lily, majd felvette Harryt, és leült James mellé.
- Sybil Trelawney, Kasszandra Trelawney ükunokájának jóslata. Valódi jóslat.
- Harryről szól?
- Igen. Legalábbis Voldemort szerint. - Lily és James lassan kezdett hozzászokni a névhez.
- Ezért akarja megölni? - kérdezte James. - De mit jelent, hogy egyenrangúként jelöli meg, és hogy olyan erő, amit nem ismer?
- Nem tudok a kérdésére választ adni – rázta meg a fejét az igazgató. - Csak gondoltam jobb, ha tudnak róla.
- Most, hogy bele gondolok, nem mi vagyunk az egyetlen ilyenek. Alice-ékat figyelmeztette...
- Nincs rá szükség, egy átállt halálfalótól tudjuk, hogy Voldemort Harryt akarja megölni.
- Rémes... - suttogta a lány. Dumbledore felállt.
Nekem mennem kell, maguk pedig vigyázzanak – nyújtott kezet Jamesnek. Az megrázta a professzor kezét, majd elbúcsúzott. Mikor visszajött Lilyre nézett és felsóhajtott.