Minden ott történt, ahol születtem. Csupán egy határ választ el tőle, mégis olyan, mintha a világ másik felére kellett volna költözzek. Zakatolok hazafelé, vonattal. Könnyebb lenne repülővel, de arra nincs pénz, és így biztonságosabb. Nem tudom, miért kellett eljönnöm onnan, de rettenetesen fáj a haza hiánya. Mindenki mondja körülöttem: "Magyar vagyok, magyarnak születtem." Én nem... Magyar vagyok... de nem annak születtem, és soha nem is akartam az lenni. Otthon akarok már lenni. Kinézek az ablakon, és eszembe jutnak mostoha anyámnál töltött éveim...
Mennyit gondoltam rád, szép hazám, mennyire hiányzol, és most, visszaérek hozzád, ha csak egy kis időre is. De örökké a te lányod leszek.
Megcsörren a telefon. Mostohám kegyetlen hangja sipít bele a készülékbe: "Ott vagy már abban a porfészekben?" - Hogy tud ilyet mondani? A hazámra? Az otthonomra?
"Nem, anyám, még nem vagyok ott, a vonaton ülök."
"Akkor jó, remélem, kisiklik!!"
Hogy menjen a francba, nem érdekel.
Kinézek az ablakon, meglátom a jól ismert határt. Na, most jön az ellenőrzés. Jön végig az ellenőr, jegyeket és útleveleket kér. Odanyújtom kedvtelenül, már szeretnék rajta túl lenni, amikor egy kéz a vállamhoz ér. Összerezzenek.
- Szia.
- Jónapot. Mib - odanézek, kedvtelen, nyugtalan, félve - TIBI?? Hát te, itt, mit keresel itt, úristen!
- Tudod, itt dolgozom.
- Barom, erre rájöttem.
Végigfut a vonaton, mindenhol ellenőriz, kiderül, jön tovább. Leül mellém, beszélgetésbe bonyolódunk. Elmesélem, hogy amikor még titkon éltem, mennyit vágytam el, Magyarországra, és hogy egy rácsos kisszobába voltam bezárva. Odaköltöztem, nevelőszülőkhöz, és már csak hazavágyom, mindig, folyton.
De egy mondata él bennem édesapámnak, aki most is az állomáson vár, hiszen utazom haza, immáron örökre:
"Ott, túl a rácson vár egy másik világ, de ne feledd, hazád és családod visszavár, Prága kapuja előtted mindig nyitva áll, és ne feledd, szeretni nem nehéz, csak tudni kell, merre lépsz, és mert az élet csalódás, ne rohanj, csak lépkedj, hogy legyen időd arra, hogy kiheverd, amit az élet a fejedhez vág."
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Hozzászólások
Nem nagyon tudok mit mondani erről. (Se jót, se rosszat)
Üdv: ILÁJ.