Történetek

A legjobb tanuló volt Bori a tanyasi iskola alsó tagozatán, itt sem akart szégyent vallani. Egy-két óra óvatos szemlélődés után itt is elsőként jelentkezett a tanító néni kérdéseire, és majd kiesett az iskolapadból, hogy ő mondhassa a jó választ. Egyre többször történt így, Bori hibátlan válaszokat mondott, kifogástalan megoldást adott a számtanpéldára a táblánál is, és mesés fogalmazásaival már nemcsak a tanító nénit bűvölte el, hanem érdeklődő osztálytársait is szórakoztatta...

Látva a lány hitetlenségét megragadta kezét és maga után vonta.
A lány kételkedve nézett rá. Ez volt az egyetlen, amit nem tudott egykönnyen megtenni, de mégis hagyta, hogy magával ragadja a fiú. Hosszú séta után kiértek a város szélére...

Csak fekszem mozdulatlan. Szemem a semmiben kutat. Kutat valami után, amit sosem láthatott. Érzékeim eltompultak Már kialudt minden, csak egy kósza gyertya szolgál minden fény forrásaként...

- Magas, csinos, 27 éves hölgy szórakozás céljából partnert keres - olvasta fel a hirdetés szövegét a hirdetésfelvevő kisasszony.
- Pontosan - bólogatott a nő.
- Biztos benne, hogy ezzel a szöveggel akar hirdetni? Az ilyen szöveget könnyen félre lehet érteni - kérdezett vissza a hirdetés-felvevő hölgy...

- John, ettől a helytől frászt kapok… menjünk innen, kérlek.
- Ugyan már. Ne legyél már gyáva nyúl! Itt nincs senki. Sem szellem, sem mumus. Senki nem jár erre, biztonságban vagyunk.
- Én nagyon fázom, kellene egy takaró és egy kis étel is, mert éhes vagyok...

- Sajnáljuk Harry! Minden olyan hirtelen történt. Fel sem eszméltem és máris Mrs. Weasley voltam. Kérlek, ne haragudj – mondta Hermione szipogva – Tudod, teljesen összezavarodtunk, nem biztos semmi, és lehet, hogy csak pár pillanat adatik meg, utána mindennek vége, és történik valamelyikünkkel valami, és… - de nem tudta folytatni, mert a könnyektől elfúlt a hangja...

Alig volt felkelőben a nap, amikor az üveggyári felüljárón baktattunk, újságokkal megpakolt nehéz táskáinkat cipelve. Vártam volna még, amíg egy kicsit megszelídül a reggeli nap metsző hidege, de fiam korán akart indulni. Olyan komolyan vette a feladatot, hogy már felkelt hajnalban, ébreszteni sem kellett. Magára vette új kommandós ruháját, hozzá vasaltorrú nehéz bőrbakancsát, és türelmetlenül toporgott. Minél hamarabb túl akart lenni ezen a kellemetlen, nehéz munkán...

A háborúnak vége. Vesztesként nézek körül csatánk nyomasztó helyszínén. Emlékeim büszke bástyája romokban hever lábaim előtt. Csak állok elképedve kiégett agyam romhalmazán. Hol eddig vidámság és báj virágzott most kihalt és szürke minden. Ifjúságom gyönge rózsái hervadtan, megalázva fekszenek a pórban...

- Kedves István, engedje meg, hogy elsőként üdvözöljem az Öt Bolygó Szövetségének Távoli Csillag nevű különleges megbízatású hajóján. Dana Laru hadnagy vagyok, a hajó parancsnoka. Megmondom őszintén, kényszerűségből hoztuk ide, mert felfedezte a járőrhajónk tevékenységét, de most már tudom, hogy szükségünk van Önre...

Ő átkarolt, és kedvesen megcsókolt. Testem egyre jobban remegett simogatásától. Azt hittem, hogy szétrobbanok. Lassan levetkőztetett és ott a mezőn a virágok közt tett magáévá. Karjaiba olvadtam és élveztem, ahogy testünk eggyé forr...