Gyilkos kaland

- Magas, csinos, 27 éves hölgy szórakozás céljából partnert keres - olvasta fel a hirdetés szövegét a hirdetésfelvevő kisasszony.
- Pontosan - bólogatott a nő.
- Biztos benne, hogy ezzel a szöveggel akar hirdetni? Az ilyen szöveget könnyen félre lehet érteni - kérdezett vissza a hirdetés-felvevő hölgy.
- Ön szerint van ezen még mit félreérteni?! A hirdetés magáért beszél. Az utóbbi időben túl sok csalódás ért, úgy döntöttem, hogy maradok csak az egyszerű kalandoknál - merült bele a magyarázatba a nő.

Idegesen az órájára nézett. Háromnegyed kettő. Háromra találkozót beszélt meg munkaügyben. Nem elég, hogy volt barátja megcsalta, de még a munkáját is elvesztette miatta, mikor az jelenetet rendezett az indokolatlan féltékenysége miatt.
"Ha már rögtön úgy mutatkozom be, hogy elkésem, akkor biztos nem kapom meg az állást" - gondolta.
Lisette tanácsadóként dolgozott egy banknál. Szerette a munkáját, lelkiismeretesen is végezte, soha nem volt rá panasz. Egészen az ominózus délutánig, mikor párja bement a munkahelyére ittas állapotban, és elhordta őt az ügyfelek füle hallatára mindenféle ócska kurvának. Mivel a banknál fontos az ügyfelek bizalma és a jó hirnév, ezért kénytelenek voltak Lisette-t elbocsátani.

Igaz az új munka nem ígérkezik olyan jónak, mint az előző, de Lisette nincs abban a helyzetben, hogy válogasson. Egy áruház hitelosztályán kéne elbírálnia a hiteligénylést. Nincs előrelépési lehetőség, de rövidtávon megfelel.
- Rendben, ha úgy gondolja, hogy a szöveg így megfelel önnek, akkor már a holnapi számban meg tudjuk jelentetni - magyarázta a részleteket a pultoshölgy.
- Igen, megfelel, megfelel - tórelmetlenkedett Lisette. Miután megegyeztek az árban, Lisette fizetett, és már sietett is volna tovább, amikor a hölgy még intézett hozzá egy mondatot:
- Vigyázzon magára, sok a veszélyes alak manapság!
- Persze-persze - legyintett Lisette egykedvűen. "Mégis milyen nőnek néz ez engem? Csak megválogatom, kit engedek be a lakásomba!" Még egy gyors pillantást vetett az órájára, tizenhárom óra ötven perc. Tíz perc alatt kéne egy olyan helyre érnie, ami legalább húsz percre van.

Bár nem engedhette meg magának, fogott egy taxit, hogy ne késsen el. A taxi pillanatokon belül megállt az áruház előtt, Lisette pedig besietett egyenesen a hitelosztályra. Kopogott az iroda ajtaján, megvárta a "szabad’-ot, nagy levegőt vett, és belépett. Tudta, hogy az első benyomás a legfontosabb, ezért mosolyt erőltetett az arcára, bármennyire is nehezére esett.
- Jó napot kívánok! Lisette Jones vagyok. Tegnap beszéltünk telefonon.
Az íróasztal mögött egy öltönyös, frissen borotvált, negyvenes úr ült. Sötétkék öltönye igényességet tükrözött róla, arckifejezése pedig azt árulta el, hogy másoktól is ugyanezt várja el. Az öltönyhöz illő hófehér inget és világoskék nyakkendőt viselt. Szemei szigort és határozottságot tükröztek. Arcát még szigorúbbá redőzte vékony, fekete bajusza, mely tökéletesen volt nyírva, akárcsak ugyanolyan színű haja.
- Igen, már emlékszem magára. Tizenöt órában állapodtunk meg - idézte fel a tegnapi beszélgetés részleteit a férfi. Ránézett órájára, és elégedetten mosolygott. - Pontban három óra! Kiváló. Tudja, éa pontosság nálam alapvető követelmény.
Lisette megkönnyebbülten fellélegzett, és indult, hogy helyet foglaljon az íróasztal előtt álló széken.

Az egész iroda a férfi igényességét és rendszerető készségét tükrözte. Enyhe virágillat áradt a kis szobában, melynek forrása a fal melletti szekrényen helyet foglaló váza, melyben frissen szedett virágok díszelegtek.
Az íróasztalon minden katonás rendben a helyén volt. A számítógép, melyen egyetlen porszem sem éktelenkedett, a tolltartó, melyben legalább húsz, az áruházat népszerűsítő reklámtoll sorakozott, a bélyegzők, könyvek és iratok egymás mellett.
Lisette közben helyet foglalt szemben ezzel a Mr. Tökéletességgel, aki ha minden jól megy, a főnöke lesz. Már nem volt benne olyan biztos, melyik a rosszabb; ha elutasítják vagy ha megkapja az állást.
- Mint már a telefonban is említettem, tapasztalattal rendelkező munkatársat keresünk - kezdte az interjút fölényes hangnemben.
- Ezelőtt egy banknál dolgoztam pénzügyi tanácsadóként, úgyhogy van tapasztalatom - vágott vissza Lisette. Bár nem akarta elárulni, hogy cseppet sem tetszik neki a férfi modora, hangja mégis ezt tette. A férfi egy pillanatra meghökkent, de aztán mégsem foglalkozott a dologgal.
- Értem. És miért nem dolgozik már az említett pénzintézetnél? - kérdezte, és fontoskodva megigazította tökéletesen lógó nyakkendőjét.
Lisett tudta, hogy sor kerül majd erre a kérdésre, de még nem talált ki semmilyen jó magyarázatot.
- A helyzet az, hogy - kezdte idegesen, és a kezét tördelte beszéd közben - magánéleti problémáim akadtak, amit a bank nem tudott tolerálni, és felbontottuk a munkaszerződést - mesélte el a történteket virágnyelven.
- Magánéleti problémák - ismételte a férfi, és közben hintázott a kipárnázott székén előre-hátra - És megoldódtak már?
- Teljesen - gondolt vissza Lisette keserűen a szakítás körülményeire. Párját, akivel még az eset után is együtt volt, az ágyban találta egy idegen nővel a férfi lakásán. Akkor már nem volt kérdés, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Ezek után döntött úgy, hogy feladja azt a hirdetést az újságban.
- Ennek nagyon örülök, mert most egy olyan emberre lenne szükségünk, aki maximálisan tud a munkájára koncentrálni. Elhozta az önéletrajzát? - váltott témát a férfi. Lisette átnyújtott neki egy dossziét, melyben az összes szükséges irat benne volt.

A férfi átvette. Először csak átlapozta a papírokat, hogy lássa, minden megvan-e, majd alaposan vizsgálni kezdte őket. Látszott, hogy gondosan megrág minden egyes szót. Néha hümmögött egyet-kettőt, amit Lisette nem tudott mire vélni.
- A bizonyítványai kitűnőek, a szakmai előmenetele meggyőző, szinte túl jó is nekünk. Legszívesebben elutasítanám, mert ön túlképzett ehhez a munkához, de szükségünk van a munkaerőre - magyarázta, miközben még mindig a papírokat nézegette.
- Ez most mit jelent? - nézett értetlenül Lisette.
- Azt, hogy fel van véve - jelentette ki egyszerűen a férfi. - A jövő héten már kezdhet is, ha önnek is megfelel. A papírokat is akkor intéznénk el.
- Hogy megfelel-e? Persze, hogy megfelel! - ujjongott. Legszívesebben a férfi nyakába ugrott volna. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar sikerül munkát találnia.
"Lehet, hogy ezek után kezdenek rendbe jönni a dolgok?" - kérdezte magától, miután kilépett az épületből.

A következő néhány nap csak tovább növelte Lisette optimizmusát. Egyszerűn úgy érezte, hogy minden rendben van. Kitakarította lakását, új ágynemű-garnitúrát és ruhákat vásárolt - gondolva az előtte álló eseményekre. Látta a hirdetését az újságban, és várta az érdeklődőket. Még a komolytalan hívások sem vették el a kedvét, különösen a péntek délutáni hívás után.
Már akkor tudta, hogy megtalálta a megfelelő embert, mikor meghallotta annak mély, férfias éa szexi hangját. MIvel mégsem akart egy vadidegent beengedni a lakásába, először csak egy randit beszéltek meg egy közeli kávézóban.

Nagyon izgatott volt. Azonnal az új ruháját vette fel, egy fekete mini ruhát, ami nem feltétlenül sugallta azt, hogy "Dönts le", de azért szűziesnek sem mutatta. Hozzá fekete harisnyát és körömcipőt vett fel. Hosszú, göndör barna haját elrendezte, ízlésesen kisminkelte magát, és már indult is a randevúra.
Megegyeztek, hogy a férfi fekete ingben és nadrágban lesz. Belépve a kávézóba rögtön pásztázni kezdett a vendégek között, hogy megtalálja a férfit. Hamarosan észre is vette egy nagyon jóképű, világosbarna hajú, kedves arcú és mosolygós férfit, aki fekete ingben volt. Lisette a lelke mélyén kívánta, hogy ő legyen a szexi hangú férfi, akivel néhány órája beszélt telefonon.
Úgy döntött, odamegy, és rákérdez.
- Elnézést, maga Marc? - kérdezte bizonytalanul. A férfi ráemelte igéző szemeit, amitől Lisette kis híján elvesztette az egyensúlyát.
- Lisette? - kérdezett vissza a férfi.
"Ő az!" - gondolta a nő. Ugyanaz a mámorító hang, mint délután.
A formális köszönés után Lisette helyet foglalt a férfi mellett, és rendelt egy kávét. Bár ilyen későn már nem szokott kávézni, de a mai napon úgy érezte, minden mindegy.
A pár perces kínos csönd és zavar után önfeledt beszélgetésbe kezdtek. Lisette a fellegekben érezte magát.
- Szóval elvált - ismételte a lány.
- Igen. Sajnos a feleségem nem tudta tolerálni, hogy napi 15 órát dolgozom. A folyamatos veszekedések után úgy döntöttünk, mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha elválunk.
- Ez érthető. Legalább békében el tudtak válni -jegyezte meg Lisette keserűen, hisz megint eszébe jutott az ő esete.
- Magával mi történt? - érdeklődött Marc.
- Rajtakaptam azt a szemétládát és lotyóval az ágyban! - tört ki belőle a düh. Fellélegzett, hogy végre nyíltan beszélhet a történtekről, és nem kell finomítania a valóságon.
- Szegénykém, ez rettenetes lehet - mondta együtt érző hangon a férfi, amitől Lisette szíve kétszer olyan gyorsan vert, mint eddig. Még ezt a tempót is meggyorsította, mikor Marc a combjára tette a kezét. A férfi mélyen a szemébe nézett, amitől még a lélegzete is elátt.
- Hát ezért adta fel azt a hirdetést. Nyílván úgy érzi, egy életre csalódott a férfiakban. - Lisette próbált közömbös maradni vagy legalábbis nyugodt, de egyáltalán nem érezte könnyű feladatnak egy ilyen csodálatos férfi mellett.
- Pontosan így van - felelt bambán.
- Nem minden férfi egyforma - mondta Marc, és megcsókolta a nő nyakát. Lisette minden egyes porcikája izzani kezdett. Még sosem fordult vele elő, hogy egy férfi ilyen gyorsan izgalomba tudta volna hozni. Közben Marc tovább csókolgatta a nyakán, gyengéden belefújt a fülébe, és kedves szavakat suttogott. Közben a keze lágyan rásimult a combjára. Lisette érezte a férfi parfümjét, ami tovább növelte izgalmát.
- Nem lenne kedve feljönni hozzám? - tette fel a nagy kérdést.
- Szívesen elfeledtetném önnel azt a férfit, és megszabadítanám a problémáitól - válaszolta a férfi. Lisette ezt igennek vette. Gyorsan fizettek, és néhány másodperc múlva már a nő hálószobájában voltak.

Marc gyengéden simogatta a hátát, miközben szenvedélyesen csókolta. Közben a keze egyre lejjebb tévedt, már a fenekénél járt. A nő közben azzal volt elfoglalva, hogy kigombolja a férfi ingét, és megszabadítsa tőle.
Lisette-nek sikerült is levennie azt, és megbizonyosodott róla, hogy tökéletes, kocka hassal rendelkezik a férfi. Marc lehúzta Lisette ruhájának zippzárját, így testük egymáshoz simulhatott. Mindketten izzottak a vágytól. Igyekeztek minél gyorsabb ütemben megszabadítani a másikat ruháitól.

Miután már mindketten teljesen meztelenek voltak, Marc az ágyra döntötte Lisette-t, ráfeküdt, és csókolgatni kezdte. Ajkai puhák és gyengédek voltak. Arcon csókolta a lányt, majd a nyakát, a vállát, és így haladt lejjebb. A mellénél megállapodott, és a nyelvével ingerelte azokat. Közben kezével a nő csiklóját ingerelte. Lisette izgalma nőttön nőtt, hangos nyögésekkel jutalmazta a férfi munkáját. Már alig bírt magával, pedig csak az előjátéknál tartottak. Marc néha Listte szemébe nézett, hogy lássa annak reakcióját. Ezt látva csak méginkább belelendült a szexuális ingerlésbe. Mindketten készen álltak az aktusra
Marc először csak óvatosan hatolt be. Finoman, gyengéden viselkedett. A lány rendkívüli módon élvezte, úgy mint azelőtt soha. A férfi látva Lisette elégedettségét eddigi lassabb ritmusú mozgását most gyorsabbra váltotta, ami még nagyobb élvezetet okozott mindkettőnek.

Marc érezte, hogy nemsokára eljut a csúcsra, Lisette ugyanígy. Már a bódultság állapotának határán járt, annyira élvezte az aktust.
Marc ekkor felvette az egyik párnát, ami Lisette feje mellett feküdt. Rátette a nő arcára, majd teljes teljes testsúlyával partnerére nehezedett. Miközben Lisette kapálózott, Marc szorította rá a párnát, és egyre vadabbul hatolt a nőbe. Ez így ment egy kis ideig, aztán Marc elérte izgalma csúcsát, Lisette pedig elvesztette utolsó csepp levegőjét is. Egyszerre következett be az élvezet és a fulladás.
Marc dolga végeztével kiszállt a nőből, felöltözött, és elment. Lisette holtteste ott feküdt az ágyon, arcán a párnával. Meztelen volt, lábai széttéve, szeméremajkán spermacseppekkel. Így ért véget egy boldog pillanat.
Hétfőn reggel hiába várták Lisette-t az áruházban, nem ment dolgozni...