Rövid történet

- Gyere velem.
- Hová viszel?
- Mutatok valamit. Bízz bennem.
Látva a lány hitetlenségét megragadta kezét és maga után vonta.
A lány kételkedve nézett rá. Ez volt az egyetlen, amit nem tudott egykönnyen megtenni, de mégis hagyta, hogy magával ragadja a fiú. Hosszú séta után kiértek a város szélére. A fiú fölvezette a lányt egy tömbház tetejére. A zöldellő dombok felé mutatott. A lány követte tekintetével a fiú ujjait és ekkor szeme elé tárult a végtelen.
Megdöbbenve nézett a lány, a szavak csak gyűltek benne, de nem bírta megtörni a csendet semmit mondó szavaival. Aranylóan ragyogott minden a naplementében. Lassú léptekkel elindult. Csak ment, mígnem az épület széléhez ért. Karjait széttárva állt, élvezte a szelet és az utolsó napsugarak érintését. Szinte hallotta a piros felhőkből az angyalok énekét, ami szétáradt benne, megtöltötte élettel és halállal egyszerre. Egyszerre taszította és vonzotta ez az érzés. Előtte a végtelen szabadság, alatta meg a beláthatatlan mélység. Ekkor érezte, amint égető könnyei végigfolynak arcán, majd a mélybe hullnak. Csak zokogott, míg mindent beborított a sötét éjszaka. Elindultak haza, és mint lábnyomok a hullámok ölelésében, úgy tűntek el a messzeségben.