A háborúnak vége. Vesztesként nézek körül csatánk nyomasztó helyszínén. Emlékeim büszke bástyája romokban hever lábaim előtt. Csak állok elképedve kiégett agyam romhalmazán. Hol eddig vidámság és báj virágzott most kihalt és szürke minden. Ifjúságom gyönge rózsái hervadtan, megalázva fekszenek a pórban.
Zajt hallok hátulról. Megfordulok. Egy hatalmas óra ketyeg előttem baljósan. Csak ketyeg és ketyeg. Minden ütése egy-egy tőrdöfés már igy is vérző lelkembe. Megvető szemei alatt vigyorog kajánul. Élvezi fájdalmam.
Szétestem. Végem van. Én is, mint mindenki más, vesztettem. Gondoltam talán nekem sikerülhet, de tévedtem, hiszen a harc esélytelen. Kétségbeesetten vergődünk, de kapaszkodni nincs miben. Végigfekszem az ágyon. Párnámra hajtom fejem akár egy vesztes. Várom a megnyugvást hozó álmokat, míg eljön a reggel új erőt hozva. Legyőzött az idő.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-17 00:00:00
|
Történetek
A barátom aludt, mi csendben bevonultunk a kisszobába. Ott végre levetkőztük a maradék gátlásunkat és a ruháinkat is. Elővettem a vibrátoromat. A formás kerek mellek látványára a puncim egyre jobban nedvesedett. Meztelenül lefeküdtünk az ágyra és ő csókolgatni kezdte a testem. Mindenhol. Kezdte a nyakamnál és egyre lejjebb haladt...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-09 00:00:00
|
Történetek
Bezárta az ajtót és a kis polóját már vette is le, de már azon keresztül is jól látszott a melle, mert melltartó nem volt rajta. Olyan édes feszes mellei voltak, kis barna mellbimbói, csak az ölembe ült és már a nyelve a számba volt, ahogy elkezdtem masszírozni a kis mellet, a kis bimbója már olyan kemény volt, hogy már szúrt, hehe.
Hozzászólások
Tehát tetszett.
Remélem, holnap derűsebben ébredsz.