Tánc

Csak fekszem mozdulatlan. Szemem a semmiben kutat. Kutat valami után, amit sosem láthatott. Érzékeim eltompultak Már kialudt minden, csak egy kósza gyertya szolgál minden fény forrásaként. Az ablakon hívatlanul belopózik egy csintalan szellő. Belekapaszkodik a lángba és csalogató táncba kezdenek. Pörögnek. Hajlongnak. Akaratlanul is figyelmem erre a szokatlan táncra korlátozódik. Misztikus és baljós. Gyönyörrel kecsegtet és szívbemarkoló. Világokat építhet és rombolhat egyszerre. A láng egyre vadabb és gyorsabb tempóba kezdd a szellő ölelésében. A pajkos szellő utolsó csókját leheli a gyertyalángra, majd sötét. Mindent elárasztó, fojtogató sötét. Egy szürke füstcsík száll fölfele, mint a gyertya utolsó lehelete. A szellő kioson az ablakon. Talán új gyertyát keres. Nem maradt más táncukból csak a megolvadt viasz és egy kormos kanócdarab. A láng örökre elveszett. Elnyelte a sötét.