Történetek

- Mit tud még?
- Miért izgatja magát? Elmondom mi van: vagy kivág innen, és akkor teljes joggal tovább végezhetem önpusztító, a maga mazochista módján vonzó gyakorlataimat, vagy nem, és akkor sajnálhatom magam, amiért megfosztott attól, hogy sajnáljam magam...

COLUMBINUS: Mivel sok Arisztotelészt, Hippokratészt és Ptolemaioszt olvastam, tudtam, hogy rendellenesség – azaz, hogy a tettesnek nem redőzik az ujján a bőr – csak koraszülöttség esetén alakulhat ki. Viszont az Athéni Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint, amit tegnap olvastam el, az elmúlt 221 évben nem történt Hellászban koraszülés...

- Meg kell tenned, mert ez a sorsod értsd meg! Erre születtél, csak akkor mondhatom el, hogy miért jöttél e világra, ha már olyan leszel mint én! - értetlenkedve néztem mégis úgy éreztem meg kell tennem valamiért bíztam benne.
- Jól van, megteszem, ha a sors így kívánja, mit kell tennem?
- Neked semmit csak egy nászt kell együtt töltenünk - s megint azt az idegesítő vigyorral nézett a szemembe. Azt hittem rosszul hallok. Hiszen alig ismertem meg már abba is beleegyeztem, hogy...

Sajnos nincs tőkém egy kft. Alapításához, ezért egyenlőre bt-ben gondolkodom, meg is mondom, miért. Van nekem ez az emocionális alapú gondolkodásom. Amikor gimnazistaként egyenleteket oldottam meg, mindig szurkoltam, hogy a végén pozitív eredmény jöjjön ki. Ez FONTOS volt nekem, hogy pozitív legyen, mintha a pozitív lenne a jó, a negatív meg a rossz. TUDOM, hogy a gondolatmenet hibás, hiszen például, ha arról van szó, hogy a tartozásainkat számoljuk ki, jobban járunk, ha negatív szám jön...

- Az a fekete izé, ami a hajótok fölé repült, valahogy elnyelte a villámot, amit egy mágus lőtt felé. Nagyon furcsa volt, minden hideg lett és kihalt, elnémult a táj, rettegéssel telt el a világ tőle.
- Te nem voltál a hajón?
- Nem. Csak kikötött a hajó, és a kapitány kiáltott, hogy egy eszméletlen ember van a hajón, aki tud, jöjjön, segítsen. Értek valamit a gyógyításhoz. Én most megyek el innen, a mágus iskolába, gyógyítást tanulni, a faluban, ahol lakok, a vajákos asszony...

- Hát kedves Gróf úr nem úgy viselkedik egy fiatal hölgyet, bántani nem szép dolog!
- Maga csak ne oktasson ki! Ő az enyém úgy bánok vele, ahogy akarok. A félelemtől ziháltan próbáltam meglátni megmentő arcát. S majdnem elájultam, amikor a lámpafénynél az a férfi nézett vissza rám, aki a festményen volt.
- Majd én megmutatom - szólt dühösen a Gróf és karddal megindult felé a férfi megfogta a kezét, majd a nyakához emelte a száját hirtelen a férfi arca eltorzult, majd örök álomba...

Beköszöntött a jégkorszak és befagytak az óceánok is. Egy sárga overálos férfi korcsolyázik szélsebesen a végtelen jégmezőn, a tükörképét keresi, de nem találja.
Vegytiszta kék az ég és gyilkosan vakít a nap, a férfi nem bírja tovább. Megáll. Keservesen liheg, a fejét kínzó lüktetés és meleg önti el. Lerogy a földre. Kezébe temeti az arcát, érzi, hogy muszáj sírnia. De próbál ellenállni, egy férfi nem sírhat. A rideg jégpáncélra veti a tekintetét és a magány korcsolyázásának annyi...

Persze nem az a fontos, hogy mit nem láttam, mert ilyen ugyebár van elég, hanem az, hogy mit láttam - senki ne piruljon el, nem a társadalmunkra oly jellemző exhibicionizmus újabb példája következik, sőt, másokat sem leplezek le -, ami, valljuk be, elég volt ahhoz, hogy legközelebb jóval nagyobb horderejű dögrovás kelljen ezen cselekedet megismétlése érdekében...

Oldalról nézve nagyon látványos mozdulatsor, ahogy a kezemmel, valamint az egyik lábammal, amelyik előrébb van, ellen tartok, közben pedig a fejem egy nagyjából 100-110 fokos ívet tesz meg oda-vissza. Barna hajam lobog utánam minden alkalommal, kiszolgáltatva a gravitációnak és a fizika más játékszereinek. Mindehhez még hozzátenném, hogy különösen szép is vagyok, mint ahogy azt már fent leírtam, és most egy kicsit olyan hatást keltek, mint egy megvadult kozmólány, ami nagy teljesítmény,...

Nem néz rám. Összegörnyedek, torkom sírás markolja, nehéz sötétben, fullasztó kábulatban siratom a pillanatot, mely nem született meg, a pillanatot, mely nem élt, s mely életet nekem sem adhatott. Nem értem, miért? Ennyire hogy fájhat egy szív, mely nem is érez, nem gondol a holnapra, nem szabad...