Démoni árnyak-III.fejezet.

Mély gyász borult a Manson házra. Jennyn temetésére az egész szomszédság, ellátogatott. A gyerekek, még a mindig erős s határozott, Andrew is csak küszködött a könnyeivel. George azonban nem sírt, csak állt ott bambán, mint valami szobor. Két malomkő közt őrlődik. Talán, ha nem akadékoskodik annyit s elmennek még időben a felesége most élne s továbbra is, bearanyozná az életét. De nem, ő inkább az üzletet féltette s most az asszony, akit egész felnőtt életében szeretett, egy ládában fekszik. Tudja, ki volt a gyilkosa. Az a kisfiú, aki megjelent neki azon a végzetes éjszakán. Ő tette. Vegyes érzelmek dúltak a férfiban. Szíve, bosszúért kiáltozott, de esze, lecsillapította. Miként lehet bosszút állni egy démonon? Csakis az egyház segítségével.

A szertartást követően, oda lépett Horsefield atyához s érdeklődött az ördögűzéssel kapcsolatosan. Bíztató válaszok érkeztek. Mendez érsek az ország egyik legkiválóbb ördögűzője, akit a vatikán is támogat, néhány napon belül, itt is lesz s a legjobb tudása szerint, fogja kezelni az ügyet.
George számára ez sovány vígasz, de több a semminél.
A gyásznép már rég, hazatért, de ők még ott álltak a sírnál s némán figyelték az asszony nyughelyét.
Késő délután volt, mire hazaértek s a bejárat felé sétálva a férfi, valami egészen furcsát vett észre. A felső szint egyik ablakán a függöny, félre van húzva. Pont, mintha figyelné őket valaki. Megborzongott a gondolattól, hogy a kisfiú az, de mikor a függöny, visszasimult az ablakhoz, csupán a huzat és képzelete játékának tartotta az egészet.

Este nyolckor, mindhárom gyermekét, ágyba parancsolta, majd ő is lefeküdt, de előtte még el akart mondani egy imát a családja, lelki üdvéért. A kis éjjeli szekrényről, levette a bibliát s kezébe véve, mormolni kezdte a mi atyánkot. Ám most ő hallotta azt a földöntúli mélységű, dermesztő hangot.
- Azt mondtam, takarodjatok.
A biblia, izzani kezdett s George, úgy dobta el, mint egy darab lávát. Mikor a szent könyvecske földet ért, tűzgolyóként porladt szét.
A férfi, mozdulni sem bírt rémületében s a hang, ismét szólította.
- A nő már halott. Rátok is ez a sors vár.
S ekkor, valami belekapott a férfi arcának, bal oldalába. George oda kapott s tenyere, csupa merő vér lett. Bal orcáján, három, igen mély karmolás nyom, égtelenkedett, mintha egy nagy állat kapott volna oda.
A mindig határozott ember, most képtelen volt bármire. Úgy reszketett, mint a nyárfa levél s takarója alá bújva, várta a sorsát.

Eközben a gyerekek, édesen aludtak s nem hallottak semmit a hálószobában történő eseményekből. Michael, anyjáról álmodott s minden alkalommal sírva fakadt, ha a halálára gondolt. Nem láthatta, amint a kisfiú, belibben a szobába, majd ráveti magát. Belebújt a testébe s Michael, úgy hánykolódott, mint egy partra vetett hal. Zihált, köhögött s teste, nem engedelmeskedett neki. Fejét ide-oda dobálva, szép lassan, lezuhant az ágyról s úgy vonaglott tovább, míg abba nem maradt a görcsös rángatózás. Hirtelen, felült s felnyitotta szemhéjait. Szép zöld szeme eltűnt s a helyén, iszonyú fehérség maradt. Felállt s kisétált a szobából. Lement a konyába, s magához vette a bárdot. Határozott léptekkel érte el apja szobáját s benyitott. A férfi, felriadt az ajtónyikorgásra s elszörnyedve figyelte, fia tekintetét s a kezében lévő bárdot. Michael csak lépdelt előre, ám a szeme hirtelen visszaváltozott s teste, összeroskadt. Apja, oda rohant hozzá s próbálta, magához téríteni. A helyzet, ennél komolyabb már nem is lehetne.

Az egész család, tűkön ülve várta az ördögűzők érkezését. Csak nem négy napba tellett, mire megérkeztek. Mendez érsek lépett be elsőként a házba. Őt követte, két segédje s Horsefield atya.
George, illendően fogadta a fontos egyházi személyeket, de az érsek, átlátott rajta. Érezte, mély zaklatottságát s a házban uralkodó démon, rémisztő erejét. Az ebédlőben foglaltak helyet, ahol a férfi s a gyerekek, elmeséltek mindent. Horsefield s a segédek, elképedve hallgatták az első megjelenés a személyezet elmenekülésének az asszony halálának s az utóbbi időben megesett dolgoknak a történetét. Mendez azonban nem figyelt. Egyfolytában Michael tekintetét vizsgálta. Mintha megérezte volna benne a gonosz lakozását. A kisfiú, váratlanul, óriási erővel csapott az asztalra. Szemei ismét eltűntek s torkából a démon hangja áramlott.
- Mit bámulsz?
- Téged.
Válaszolta az érsek, igen nyugodtan.
- Mebánod, ha tovább teszed.
George s a többiek, félrehúzódtak. Mendez azonban, meg se moccant.
- Én nem félek tőled.
- Lehet. De nem sokára, rettegni fogsz, mint ezek a férgek.
- Nem hagyom, hogy elragadd annak az ártatlan kisfiúnak a lelkét.
- Nevetséges tudásod, nem ér fel velem.
- Nem vagy képes semmire.
Horsefield aggódott.
- Eminenciás uram. Nem kéne tovább provokálni.
- Nyugalom. Ez csak az ártatlan emberek előtt bátor. Velem szemben a hatalma csak pipafüst.
Michael, mélyen a férfi szemébe nézett s körülöttük, minden tárgy, rezegni, majd lebegni kezdett. Végül egy pohár az érseknek csapódott. Mendez ezen kissé meglepődött, de igyekezett, nyugodt maradni. A démon csak nevetett.
- Látod? Egy porszem vagy. Ne merd alábecsülni az erőmet.
Mendez, döntött. A helyzet nagyon súlyos. Nincs visszakozás. Félre vonult s magára öltötte, bíbor színű köpenyét. Mikor visszatért a kezében tartotta a szenteltvízzel teli üvegcséjét s a bibliából idézett.
- Isten az úr a világon, nem a gonosz lelkek.
A segédei, mellé álltak s együtt folytatták a kántálást.
- Isten nevében, megáldom ezt a házat. Megparancsolom a gonosz erőknek, hogy azonnal távozzanak.
A démon, kezdett begurulni s a tárgyak, egyre sebesebben köröztek. George oda lépett s erősen lefogta a fiát, ám az nem Michael volt s egyetlen mozdulattal a falnak teremtette a férfit.

Mendez látta, hogy ellenfele ereje igen nagy, s tovább folytatta a kántálást. Fejes pálcáját a vízbe mártva, szenteltvizet fröcskölt a kisfiúra, mely felüvöltött s a vízcseppek helyén, felrepedt a bőr. A démon megelégelte a dolgot s néhány edényt vágott a papoknak, ám azok felkészültek s elhajoltak előle. Folytatták a szertartást, de a démon ereje ettől csak még nagyobb lett. Michael teste, felemelkedett a levegőbe s kezét használva, felkapta Horsefield atyát, akit teljes erővel a falhoz vágott, akár egy egeret. A pap teste, élettelenül került a földre. Mendez csak fröcskölte a szenteltvizet s egyre határozotabban mormolta a szent szöveget. Segédei, megfogták a fiú lábát s igyekeztek lehúzni, de az félre rúgta őket. Andrew, eddig a sarokban rettegett, de nem bírta tovább s teljes erővel megmarkolta, testvére lábát.
- Te gonosz lélek. Hagyd el a fivérem testét.
A démon rápillantott s egy percet sem habozott. Elkapta Andrew nyakát s egyetlen erős mozdulattal, nagy roppanás közepette, kitörte. Ám nem nyugodott le. Tovább húzta a fejet, míg az le nem vált a nyakról s a véres trófeát a papoknak dobta.
George szinte felsírt, fájdalmában. Felrohant a hálószobába s elővette pisztolyát. Megtöltve hozta vissza s beleeresztett párat a testbe.
A démon csak nevetett.
- Ostoba. Nem tehetsz ellenem semmit.

Az utolsó lövedék, mely feléje szállt a fiú arca előtt állt meg, majd megfordult s szédítő sebességgel ütötte át a férfi fejét. George, úgy csuklott össze mint egy krumpliszsák.
Elszabadult a pokol. A démon nem kegyelmezett senkinek. Elsőként, kiszabadítván magát, darabokra tépte Michael testét, majd az egyik segédre támadt s felkapta azt. Egymás után, többször is a falnak vágta, míg ki nem lehelte a lelkét. Mendez egyre keservesebben igyekezett úrrá lenni az eseményeken. Másik segédje is holtan esett össze.
A pap nem bírta tovább s kirohant az ebédlőből. Futott, ahogy a lábai bírták, de a démon elkapta s egyetlen mozdulattal, leszakította a fejét.
Mary, még mindig ott bőgött a sarokban s látván ezt a véres káoszt, kezdett megbolondulni. Utoljára, előtte jelent meg a kisfiú s így szólt.
- Félsz ugye? Jól teszed.
Ezzel lecsapott rá.