Az ismeretlen - III. Fejezet

Nagy a nyüzsgés a támaszponton. Az ezredes tudta mit akar s jó előre, felkészült. Egy C-500 Hercules már készen állt a felszálláshoz. A szükséges felszerelések és eszközök már a gépen. Már csak az üzemanyagot tankolják. Legfeljebb fél óra s indulhatnak. Dr. Wyler, kezdte élvezni ezt a nyüzsgést. Eddigi, hétköznapi életét, most regényekben illő kalandok váltják fel. Még mindig ott motoszkált fejében az eligazítás, döbbenetes mivolta. Lehetséges, hogy egy földönkívüli űrhajó csücsül már majd fél évszázada a brazil dzsungel mélyén. Libabőrös lett a gondolattól, hogy amiket eddig csak könyvekben olvasott, az most valósággá lesz.

Haumann azonban, nem volt ilyen lelkes. Egyfolytában azon volt felháborodva, hogy miért nem értesítették őket előbb. A tudomány megcsúfolásának tekintette a dolgot.
Az ezredes azonban nem aggódott a kedélyek miatt s meglepő nyugodtsággal terelte fel a tudós csapatot az óriás gép, rakterébe. Kényelmesnek, alig mondható, acél padokra helyezkedtek el s egymást vizslatva, várták a felszállást.
A pilóták, megkapták a felszállási engedélyt s a gigászi gépmadár, gurulva igyekezett a 8-as kifutóra.
Az ezredes tekintete, megakadt, Assala, eltorzult arcán.
- Jól érzi magát Dr. Assala?
- Nem mondhatnám ezredes. Kavarog a nyomrom.
- Hát nem repülővel jött idáid?
- De igen, csak az nem rázott így.
Koslov, félvállról így szólt, társának.
- Ne rókázza el magát. Elrakták a hányó zacskókat.

Assala, ettől jobb kedvre derült, de nem múlt el a kínzó érzés, amely csak még rosszabbá vált a felszállás alatt. A hatalmas gép, a magasba emelkedett s megindult, kitűzött célja felé.
Az ezredes, nem bírta nézni a doki szenvedését s egy csomagot nyújtott át neki.
- Ezt vegye be. Légi betegség elleni tabletta. Jót fog tenni.
Assala, egy fejbiccentéssel, megköszönte, majd gyorsan, kettőt is bekapott belőle.
Ezek után, minden esemény nélkül zajlott az út, első egy órája. Mills azonban, törte a fejét s a hírszerző tiszthez fordult.
- Ezredes.
- Igen Dr.Mills?
- Miért pont minket küldenek? Mi van, ha komoly dolgokról van szó?
- Mit ért ez alatt?
- Azt mondta, egy egész katonai egység, eltűnt a kutatás közben.
- Így van.
- Miből gondolja, hogy ránk nem ez a sors vár?
- Nyugalom. Tengerészgyalogosok és ranger alakulatok várnak minket. Vigyázzanak magukra.
Haumann, közbe vágott.
- Na és ő rájuk ki fog vigyázni. Honnan vagyunk biztosak abban, hogy semmi rosszat, nem fogunk ott találni? Mindenki el van telve a jóságos földönkívüliek gondolatával. Én mondjuk nem értek a világűrhöz, de szerintem, ha mi ilyen harciasak és kegyetlenek vagyunk, akkor miért ne lehetnének, mások is?

Remek kérdés volt, amelyen, mind elgondolkodtak. Az ezredes, próbálta uralni a helyzetet.
- Gondoljon a lehetőségekre, amelyeket e kutatás, magában hordoz. Lehet, hogy birtokában vannak az időugrás az ózonlyuk foltozás és az alternatív energiaforrások magas fokának, ismeretének. Az emberek, mindig is féltek az ismeretlentől. Ismeri a mondást. Kockázat nélkül, nincs győzelem.
Haumann ettől lecsillapodott.
- Jól van. Legyünk optimisták. Barátságos földönkívüliek. Na, de akkor hová tűnt az a rengeteg katona?
Erre már senki nem tudott feletet adni s Haumann, elégedett vigyorra dőlt hátra, mintha valami nagy tettet hajtott volna végre.
A repülő pedig csak szállt dél felé, s minden órával egyre közeledett a kérdéses területhez, mely mindenkit félő várakozással töltötte el.