Történetek

Sanyi összeszorította a fogát. Mély levegőt vett. Egyetlen vágya volt csak: eltűnni a férfi közeléből. Azonban az úgy tűnt, lehetetlen; amikor feltápászkodott, a férfi újra lelökte.
- Szedd össze!
Sanyi érezte, ahogy a revolver a bordái közé fúródik, így hát zsibbadt tagokkal szedegetni kezdte az üvegdarabokat, ám ekkor Gellért lenyomta őt a földre, úgy, hogy egyenest ráfeküdt a padlóra...

Új korszak kezdődött, az istenek már csak a templomokban élnek, és minden faj emlékezetében. Tehát már rájuk sem igazán számíthatunk. Meg küldtük a levelet minden faj vezérének, hogy segítsenek titeket, de mindezidáig nem érkezett válasz, sem a hegyekből, a törpöktől, sem a havasokból, az ork hordáktól, az erdők is némán hallgatnak, kerestük a gyíkokat a barlangokban. Jóformán mind eltűntek, tehát ránk, emberekre hárul a feladat...

Jó szokása szerint éjfélkor ment haza. Időérzéke, mint mindig, átgázolt rajta. Nagyon bele tudott merülni a világrengetésbe és váltásba. Az utca teljesen kihalt volt. Csak félcipőjének kopogása visszhangzott. Soha nem félt egyedül a kísérteties órában...

- Mit tud még?
- Miért izgatja magát? Elmondom mi van: vagy kivág innen, és akkor teljes joggal tovább végezhetem önpusztító, a maga mazochista módján vonzó gyakorlataimat, vagy nem, és akkor sajnálhatom magam, amiért megfosztott attól, hogy sajnáljam magam...

COLUMBINUS: Mivel sok Arisztotelészt, Hippokratészt és Ptolemaioszt olvastam, tudtam, hogy rendellenesség – azaz, hogy a tettesnek nem redőzik az ujján a bőr – csak koraszülöttség esetén alakulhat ki. Viszont az Athéni Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint, amit tegnap olvastam el, az elmúlt 221 évben nem történt Hellászban koraszülés...

- Meg kell tenned, mert ez a sorsod értsd meg! Erre születtél, csak akkor mondhatom el, hogy miért jöttél e világra, ha már olyan leszel mint én! - értetlenkedve néztem mégis úgy éreztem meg kell tennem valamiért bíztam benne.
- Jól van, megteszem, ha a sors így kívánja, mit kell tennem?
- Neked semmit csak egy nászt kell együtt töltenünk - s megint azt az idegesítő vigyorral nézett a szemembe. Azt hittem rosszul hallok. Hiszen alig ismertem meg már abba is beleegyeztem, hogy...

Sajnos nincs tőkém egy kft. Alapításához, ezért egyenlőre bt-ben gondolkodom, meg is mondom, miért. Van nekem ez az emocionális alapú gondolkodásom. Amikor gimnazistaként egyenleteket oldottam meg, mindig szurkoltam, hogy a végén pozitív eredmény jöjjön ki. Ez FONTOS volt nekem, hogy pozitív legyen, mintha a pozitív lenne a jó, a negatív meg a rossz. TUDOM, hogy a gondolatmenet hibás, hiszen például, ha arról van szó, hogy a tartozásainkat számoljuk ki, jobban járunk, ha negatív szám jön...

- Az a fekete izé, ami a hajótok fölé repült, valahogy elnyelte a villámot, amit egy mágus lőtt felé. Nagyon furcsa volt, minden hideg lett és kihalt, elnémult a táj, rettegéssel telt el a világ tőle.
- Te nem voltál a hajón?
- Nem. Csak kikötött a hajó, és a kapitány kiáltott, hogy egy eszméletlen ember van a hajón, aki tud, jöjjön, segítsen. Értek valamit a gyógyításhoz. Én most megyek el innen, a mágus iskolába, gyógyítást tanulni, a faluban, ahol lakok, a vajákos asszony...

- Hát kedves Gróf úr nem úgy viselkedik egy fiatal hölgyet, bántani nem szép dolog!
- Maga csak ne oktasson ki! Ő az enyém úgy bánok vele, ahogy akarok. A félelemtől ziháltan próbáltam meglátni megmentő arcát. S majdnem elájultam, amikor a lámpafénynél az a férfi nézett vissza rám, aki a festményen volt.
- Majd én megmutatom - szólt dühösen a Gróf és karddal megindult felé a férfi megfogta a kezét, majd a nyakához emelte a száját hirtelen a férfi arca eltorzult, majd örök álomba...

Beköszöntött a jégkorszak és befagytak az óceánok is. Egy sárga overálos férfi korcsolyázik szélsebesen a végtelen jégmezőn, a tükörképét keresi, de nem találja.
Vegytiszta kék az ég és gyilkosan vakít a nap, a férfi nem bírja tovább. Megáll. Keservesen liheg, a fejét kínzó lüktetés és meleg önti el. Lerogy a földre. Kezébe temeti az arcát, érzi, hogy muszáj sírnia. De próbál ellenállni, egy férfi nem sírhat. A rideg jégpáncélra veti a tekintetét és a magány korcsolyázásának annyi...