Házi feladat: Plautus: A bögre (zárójelenet)

... avagy Euclio, kinek ellopták bögréjét, szeretné visszakapni, és ennek érdekében bármit megtesz

Szereplők: EUCLIO
LYCONIDES
SZOLGA #1
SZOLGA #2
COLUMBINUS HADNAGY
AJTÓBERONTÓ-FELLÖKŐ SZOLGA
MEGADORUS
EUCLIDO LÁNYA

EUCLIO: Nos, mivel tudom, hogy köztünk van a tettes, s én magam nem tudtam megoldani a problémát, szakembert hívtam. Hadd mutassam be Columbinus hadnagyot, akit egyenesen a helytartó ajánlott.
(Columbinus nem találja az ajtót, ide-oda forgolódik)

EUCLIO: Öö… Columbinus hadnagy! Hadnagy! Itt vagyunk!

COLUMBINUS: Á, már látom, Mr…

EUCLIO: … Euclio, hadnagy úr.

COLUMBINUS: Euclio, hát persze. Ó, vendégei vannak?

EUCLIO: Mondhatjuk így is: a bűntény feltárására van meghívójuk.

LYCONIDES: Láthatnánk előbb a jelvényét?

COLUMBINUS: Hát persze. Olyan nagy ez a ház, azért nem tudtam, hova menjek. (Előveszi a jelvényt) Columbinus hadnagy vagyok a perszepoliszi rendőrségről, kis ivó-, illetve főzőkellékek ellopására szakosodott csoport.

EUCLIO: Columbinus hadnagy találta meg például Achilles lábasát is, Euripidész kispoharát, vagy hogy Nagy Sándor söröskorsójáról már ne is beszéljünk.

COLUMBINUS: Hát igen, bár ami Mr. Achillest illeti, túl későn találtuk meg az igazából
lábmosásra használt edényt, s nem tudta megmosni a sarkát. Másnap holtan találták meg egy Ilion nevű városban.

LYCONIDES: Nem kezdhetnénk már? Még vacsorát kell csinálnom, várom, hogy megjöjjön a szolga a piacról.

COLUMBINUS: Bocsánat, csak tudják ennyi ember előtt úgy érzem, mintha egy színházban lennék, s mondjuk egy Plautus-darabban játszanék. Sosem szerettem színészkedni, ezt minden ismerősöm tudja. (Nevetve) Ha ezt a feleségem most látná…

LYCONIDES: Most akkor lesz „feltárás”, vagy csak ripacskodás?

COLUMBINUS: Óó… türelem, kérem. Ez egy nagyon bonyolult ügy volt, épp csak ma jöttem rá a megoldásra, pedig már mióta ezen dolgozom. Mondta is a feleségem: „Hagyd abba a munkát, mert a sok ide-oda menésben meghúzódik az Achilles-…”

EUCLIO: Oké, oké, térjünk a tárgyra.

COLUMBINUS: … máris. Hadd mondjam el, hogy nagyon nehéz dolgom volt, ugyanis a tettes egy profi volt: egy árva ujjlenyomatot sem hagyott, ami a bőrkesztyű feltalálása előtti időkben szinte kivitelezhetetlen. Neki mégis sikerült.

MEGADORUS: Mégis hogyan, hadnagy úr?

COLUMBINUS: Ez egy jó kérdés. Végiggondolván az esetet, arra a következtetésre jutottam, hogy az áldozatnak egyszerűen nincs ujjlenyomata!
(Mindenki meglepődik)

MEGADORUS: Mi?!

LYCONIDES: Az meg hogy’ lehet?

COLUMBINUS: Kétféleképpen. Vagy születési rendellenesség, vagy pedig egy sérülés következménye.

SZOLGA #1: Végül is melyik az igaz?

COLUMBINUS: Mivel sok Arisztotelészt, Hippokratészt és Ptolemaioszt olvastam, tudtam, hogy rendellenesség – azaz, hogy a tettesnek nem redőzik az ujján a bőr – csak koraszülöttség esetén alakulhat ki. Viszont az Athéni Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint, amit tegnap olvastam el, az elmúlt 221 évben nem történt Hellászban koraszülés.

LYCONIDES: Ugyan már…

COLUMBINUS: … ez pedig két dologra enged következtetni: vagy arra, hogy a tettes 221 éves, vagy arra, hogy az elkövetőnek nem születési rendellenessége, hanem egy komoly bőrsérülése van. Az előbbit alapos elgondolás után kizártam.

MEGADORUS: Hm… és mi a megoldás? Ki a tolvaj? Valóban köztünk lenne?

COLUMBINUS: Mégis ki az, aki állítólag megjárt száz csatát, köztük a thermopülait, a trójait, az ypernit és a muhit? Ki az, aki sosem nyújtja ki az ujjait, hanem mindig ökölbe szorítja kezét?

MEGADORUS: Lyconides!

SZOLGA #1: Lyconides!

SZOLGA #2: Lyconides!

EUCLIO: Lyconides… hogy tehetted?

EUCLIO LÁNYA: Még hogy nincs ujjlenyomatod?! Hát ezért voltál velem ilyen gyengéd??!

COLUMBINUS: Uram, letartóztatom főzőkellék-lopásért és hazudozásért.

LYCONIDES: (Előkapja a bögrét) NEM! Engem nem vihetnek el! (Az ajtóhoz hátrál) Nem kapnak el! Ez a bögre az enyém, csak az enyém, és velem száll le a sírba! Az enyém! AZ
ENYÉM!!! AZ…

(DURR)

(Belép a szobába Ajtóberontó-fellökő szolga, fellöki Lyconidest, aki elejti a bögrét)

AJTÓBERONTÓ-FELLÖKŐ SZOLGA: Uram, meghoztam a… (észreveszi, hogy mit tett) … upsz…

(Euclio odaugrik Lyonideshez és felveszi a földön fekvő bögrét)

EUCLIO: Ez az! Végre visszakaptam a bögrém! Köszönöm hadnagy úr, kitűnő munkát végzett!

COLUMBINUS: Ugyan, szóra sem érdemes, hisz ez a munkám.

VÉGE