Történetek

. A lemenő Nap fénye átsütött ugyan a rozoga faház résein, de én dideregtem. Belülről fojtogatott a hideg. A magány sivataga volt ez, amely mindig is életem sajátja volt. Kivéve talán azt a hét csodálatos évet, amelyet a Roxfortban tölthettem...

Mintha az éjfekete eget eddig hófehér puha vászon takarta volna... Mintha a csillagok már nem lettek volna szerelmesek az Egyetlen Holdba. Azt hittem, már nem szeretlek én sem...

A dohos falon ujjaim undorral csúsztattam tovább, őrülten keresve a kapcsolót. Nem tálaltam. Más fényforrás után kutattam. Eszembe jutott, hogy mikor utoljára kislánykoromban itt jártam, volt a szoba legmesszebb eső sarkában egy hatalmas vaságy, ami mellett egy kicsiny éjjeli lámpa bóbiskolt. Féltem. Régen, mikor rosszalkodtam, mindig azzal fenyegettek, hogy itt kell töltenem az éjszakát...

Pár hét múlva viccből vett egy fogadószelvényt. Három mérkőzésre tippelt, ezek közül egyik a kedvenc csapata és egy, a ranglista utolsó előtti helyét elfoglaló vidéki gárda előre lefutott meccse volt. Valamiért, egy meg nem fogalmazható, tudat alól előtörő érzésért, az esélytelenre tett egy csekély összeget. Nyert...

Tett egy határozott lépést előre, és ahogy sejtette, az üveg képtelen volt megállítani. Akadály nélkül lépett be a szobába, mintha nyitva lett volna az ablak. Egyetlen hatalmas ugrással az ágy mellett termett, egy villámgyors mozdulattal elkapta a férfi vállát és dühödten a földre taszította. A lány ijedten felsikoltott, mire a fiú megijedt, hogy talán az új külseje rémisztette meg...

Csurom vizesen felkeltem. Éreztem, ahogy a szívem a félelemtől majdnem kiugrik a helyéről, hiszen nem a szobámban ébredtem fel. Hol vagyok, mi történik itt? Ezt kérdeztem magamban.
Éreztem, hogy a sötétben valaki van ott, és engem néz mozdulatlanul. Az erős félelemtől nem tudtam kiadni hangot sem a számból. Éreztem, hogy az a valaki vagy valami határozottan felém indul...

Értetlenkedik, és érzem, ahogy lassan beijed. De már késő kiáltani, megszorítom a gégéjét. Oldalra billentem a fejét, és megnyúló szemfogaimmal belekapok a nyakába. Bőr felhasad, és vér hullik. Nem pocsékolok el egy cseppet sem, mindet lenyelem...

A fiú hirtelen mérhetetlen haragot érzett, elborult az elméje, és úgy érezte, bosszút kell állnia mindenkin, aki hátat fordít neki. Oda sem nézett, miközben az asztalról a kezébe vette az üvegdarabot, és nekiesett Andrásnak...

Ez itt a jövő generációja, akiken ugyan mindenki segíteni akar, s mégis tétlenül tudják csak nézni ezt a züllést. Mit lehet tenni, hogy lehet ráébreszteni a fiatalokat arra a tényre, hogy igenis van miért küzdeni, elviselni az iskola hajtását, a piszkálódást, hogy ilyenkor fontos a környezet felfedezése, az újdonságok megismerése? ...

Eragon ordítva kirontott rejtekéből, és kilőtt egy nyilat az éjszakába. Látta Arya-t elsuhanni, látta, amint felkapja az íját, és ekkor felvisított a ra’zac. Eragon elesett, és fülére szorítva a kezét, rángatózav feküdt a földön. Kathrina és Arya is alig bírták. A két ra’zac a két szárnyasuk hátán közeledtek, és nyilaztak. Saphira ekkor érkezett...