Történetek

A lány kacéran elmosolyodott és kimért 2 és fél kiskanálnyi port, majd visszatette a szekrénybe a bödönt, majd az ajtó felé nézett, ahol az a férfi állt. Senki nem volt ott. A lány visszament, és kíváncsian várta az eredményt. A férfi gondosan megkeverte, a kiskanalat lenyalta, s a csészealjra tette; majd fogta a csésze fülét és hangtalanul belekortyolt. A lány nagyra nyílt szemekkel figyelte a férfit, szemében ugyanaz a csillogás. A férfi egy ideig szopogatta a szájában, majd lenyelte......

Harciasan kidüllesztve mellkasát, felállt guggoló helyzetéből és mocskos, rosszul sminkelt arcát a Mardekáros fiú felé fordította, akiről később kiderül, hogy ő a gonosz mágus, Voltdehol előző reinkarnációja, de már nem derül ki, mivel elmondtuk. Hehe...
Szóval. Harry Potter harcba szállván, de épp csak annyira, hogy ne törje el semmijét, szócsatát kezdett vívni a nagy hatalmú mógussal. Öh...mágussal...

Nagyjából egy hónap telt el Ryana balesete óta. Már nem volt ágyhoz kötve, de még mindig nem tudta rendesen használni a kezeit. Nagy nehezen kihúzta Jettából, hogy miért viselkedik ilyen furcsán Arina, és amikor végre megtudta, azt kívánta, bár ne lett volna annyira kíváncsi.
Azóta Diana is megváltozott. Valahogy kerülte Skorpiót, mintha már nem szerette volna annyira. Arina próbált beszélni vele, de a nő csupán annyit mondott: „Takarodj.” Ezek után a „szöszi” inkább Jetta társaságát...

Onanizálva meditált az ólomkatonák halálosztaga előtt azon, vajon elhiggye, amit lát? Veszik a kamerák, be kéne köpni valami aranyat, amit majd idézhetnek az iskolában. Kibaszott forgószínpad ez az egész! Új tájak, új ruhák...
Csak ő az állandó, ő maga. Pontosabban a lénye, mert a ruha is változik, ami rajta van. A katonák is. Hol élőbbek, hol hamisabbak...

Szuszogott. A szája tátva volt. És az asszony csak figyelte amint borzadt mellkasa egyre csak emelkedik, majd lelapul. Szőrös keze a hasán összekulcsolva pihent. Undorral gondolt bele, hogy azok a pöffedt, zsíros ujjak, ha ébrednek őt kívánják majd érinteni...

Kovács Juliska néni 72 éves özvegyasszony. A mai napja is úgy kezdődött, mint a többi. Reggel felkelt, kiment a fürdőszobába megmosakodni (a fürdőszobába, ahol nem volt mosógép, a tisztításra szánt ruha a kis vödörben ázott), utána a konyhába ment megreggelizni (a konyhába, ahol nem volt konyhabútor, hűtő)...

Bevitték az újhelyi pszichiátriára a bolondok közé, s ott egy Bohács nevű orvos sokkolni kezdte. Gyuszinak leállt a szíve.
Emil nevű fiatalember több coca-colás kupakot nyelt le, s így is megsokkolta dr. Bohács, ezután vitték az orvost elmeotthonba...

A lány alig egy sorozatot ereszthetett meg a gépkarabéllyal, mielőtt hátulról valaki rávetette magát. Innentől nem sokra emlékezett, de arra még igen, hogy Jeremy kétségbeesetten néz a szemébe, majd szétrobban a feje, teste pedig elhasal mellette. Valószínűleg megint megerőszakolták, bár a sok ütéstől minden porcikája egyformán sajgott...

Megcsókolta Orsi hasát, majd lejjebb is, végül széthúzta a nagyajkakat és belenyalt az illatos és nedves punciba. Orsi felsóhajtott az élvezettől, és felhúzta a lábait, hogy a puncija jobban elérhető legyen. Miki széthúzva tartotta a puncit, és elkezdte nyalogatni a lyuk környékét, valamint az előbújó csiklót...

Elérték a Dunakanyart. A Salamon-torony, a történelmi múlt sejtelmes és sokat látott őrtornyaként magasodott eléjük miközben a „Hunyadi” a part közeli kikötést kezdte meg. Kiszállás után vezetővel vágtak neki az út meredekebbik részének. Némely kislány kényeskedett: Képtelenség egy ilyen hegymászás! A buzgó fiatalemberek persze nem győztek jobbnál jobb indokokkal alátámasztani ezt a megállapítást, csakhogy a kegyeik közé férkőzzenek...