Történetek

A kőlépcsőn kopogott a cipőm sarka, ezt reggel sosem szoktam hallani, most viszont annyira nagy volt a csönd, hogy szinte visszhangzott az egész épületben. Amikor leértem, Nicholast még sehol sem láttam, tudtam, van még tíz perce a megbeszélt időpontig. Melegem volt így, felöltözve, ezért kiléptem a cég elé, és vártam. November első hetében jártunk, hétkor már ritkán jártak gyalogosok erre felé. Néha egy kocsi húzott el a kicsi mellékutcában, de tompán hallani lehetett a főút zsongását....

- Cső. Mond – rázott vele kezet Steve.
- Csak szólni akartam, hogy délután a BMX-esekkel leugrunk a parkolóba piálni. Jössz?
- Nem tudom. Lehet, hogy anyám nem enged el. – húzta el a száját Steve miközben a folyosó vége felé tekintgetett. Victor követte a tekintetét és elvigyorodott. Az aulába az alattuk lévő korosztály fodrász szakos lányai léptek be. Köztük a beszélgetés középpontjába Tina állt. Őt nézte Steve áhítattal. Vic ezt látta meg, és ezért vigyorgott. Tudta, hogy...

Alison egy különleges otthon, különleges lakója volt. A kissé barokk stílusú otthonban olyan kisebb-nagyobb gyerekek nevelkedtek, akik a művészetben és a tudományban valami igazán különlegeset és nagyot alkottak. Volt olyan, aki alig volt 10 éves és máris Einsteinhez hasonlították...

Amikor lehúzom a felsőtestéről a vékony ruhát, a vékony ívelt test rögtön megrázkódik. Megpróbálom félretenni azt az egyre jobban előtörő gondolatsort, hogy mennyi mindent lehetne vele csinálni, amíg ilyen állapotban van. Mérgesnek kéne lennem rá, elvégre megitta az összes piámat, amit abszolúte nem neki szántam, emellett még rendbe is kell raknom valahogy… de tudom miért, nem vagyok képes mérges az lenni. Ujjaim óvatosan a farmernadrágjához tévednek, és megpróbálom kivarázsolni belőle......

Elbúcsúzott az utolsó józan gondolatától is, megszabadult az előbbi különös érzésétől, mindentől. Kiürült elmével, szintúgy üres tüdővel, de sajgó szívvel szívta tele tüdejét a dohány, s fű keveréke alkotta füsttel. Az íz, a szag, túl megszokottá, túl ismerőssé vált számára az évek során. Már ismerte a műsort, várta, hogy a zsibbadtság agyába, karjaiba, lábaiba kússzon...

Egyek egy lasagne-t? E kérdés azt jelenti, hogy éhségszintem beérte fáradságomét, rejtett energiatartalékomra támaszkodva felálltam hát. Ki az ajtón, be a konyhába (hatot még nem léptem), hűtőajtó feltép, lasagne doboza széttép, mikróajtó klikk, lasagne placcs, mikróajtó klakk. Mennyi legyen? 9 perc. Teker, teker, Muuuu… Kinézek az ablakon és minden olyan nyugodt. Járjak egyet? Ha mennék, úgy érezném, csak azért megyek, mert mennem kell, ha maradnék, utálnám magam, hogy nem mentem. Pedig...

Az apja viszont másképp érzett, titokban nagyon neheztelt a papra, amiért a fiút elfordította tőle és a földtől. Ozor, mint a többi férfi és asszony az ősapjuktól és ősanyjuktól tanult mesterséget találta a legtisztességesebbnek. Az ő lelke ebben a halálig tartó, ciklusos termelésben magasztosult fel, ebben szerzett az ember igazi becsületet, tapasztalatot, s kenyeret az asztalra. Az lenne Mikó sorsa is, hogy átörökítse neki tudását, földjét és házát, ellenben lehet, a fiút elszólítja...

El kell mondjam, mert sohasem sejthetted. Őrjítően szexi, ahogy a cigarettát a szádhoz emeled, és ahogy kifújod a nikotinszagú füstöt. A naplemenete is füstszagú. Gyönyörűek a kezeid, elég rájuk néznem és olyan vad gondolataim támadnak, hogy még te is belepirulnál, ha valaha meghallanád. A zene, amit hallgatsz, annyira te vagy, még ha nem is szól, úgy tűnik, mintha folyton körbelengene...

- Elnézést Tanár úr a késésért. Nem fordul elő többet.
- Te minden bizonnyal Alison Miller vagy. Foglalj helyet, és akkor végre elkezdhetjük az órát. A többiek már elmondták, hogy a „Szerelem megnyilvánulása az irodalomban” című téma a soron következő. Na jó mindenki mondja el mi a véleménye a szerelemről, és példákat a megjelenésre.
- Mondjuk, kezdje Alison, hogy legközelebb biztos ne késsen el.
- Én? Csak, azért mert elkéstem? Ez kiszúrás!
- Nem. Ez csak egy...

Már majdnem egy órája hogy a kutya megállás nélkül ugatott.
Ekkor a gazda hirtelen kirúgta a rozzant kis faajtót. Eddy „Rapid” McBill habzó szájjal és vérben forgó szemekkel nézett a hang forrása felé. A kutyája Ralph csapta a nagy zajt. A dobermann is veszett volt, akárcsak a gazdája. Valószínűleg tőle kapta el Eddy...