Suttogó Tündér - Első fejezet

Amikor Alison másnap felébredt észrevette, hogy még mindig a tegnapi ruhájában van, és elaludt. 20 perce volt, hogy elkészüljön, és az első órája ráadásul irodalom volt, az új tanárral. Gyorsan letusolt, átöltözött, összeszedte a holmiját, majd rohanva közelítette meg a termet. Menet közben majdnem összetalálkozott az igazgató úrral, mai miatt még jobban elkésett volna. Szeretett hamar beülni órára, hogy még kezdés előtt át tudja nézni az anyagot. De most örült volna, ha csak éppen Noah előtt érkezik meg. Ahogy a terem elé ért megigazította szétborzolódott haját, hallgatózott egy kicsit, és miután a nagy csönd miatt úgy gondolta, hogy Noah még nincs bent, kinyitotta az ajtót, és ledöbbent. Noah nagyon is bent volt, és csak őt várták. Minden széken ült valaki, de az ő széke üresen tátongott, ráadásul elől ült, amitől még szembe tűnőbb volt.
-    Elnézést Tanár úr a késésért. Nem fordul elő többet.
-    Te minden bizonnyal Alison Miller vagy. Foglalj helyet, és akkor végre elkezdhetjük az órát. A többiek már elmondták, hogy a „Szerelem megnyilvánulása az irodalomban” című téma a soron következő.  Na jó mindenki mondja el mi a véleménye a szerelemről, és példákat a megjelenésre.
-    Mondjuk, kezdje Alison, hogy legközelebb biztos ne késsen el.
-    Én? Csak, azért mert elkéstem? Ez kiszúrás!
-    Nem. Ez csak egy feladat! Akkor haljuk kimerítő válaszodat!
-    A szerelem a legnagyobb baromság, amit csak ember művelhet!
-    Meg is indokolnád válaszodat!
-    Ha szerelmesek vagyunk, és itt az igaz, tiszta szívű szerelemre gondolok, nem arra a szeszélyes hóbortra, aminek, csak azt hisszük, hogy szerelem, akkor nem vagyunk magunknál. Nem látunk át a rózsaszín ködön, és olyanokat is megteszünk, amit egyébként soha. Ez lehet jó dolog, de nem egy esetben rossz is. És akik igazán szerették egymást, mind idő előtt meghaltak. Gondoljunk csak Rómeóra és Júliára, vagy Caesarra és Kleopátrára, azért kellett meghalniuk, mert olyas valakit szerettek, akit nem lett volna szabad.
-    De mi van, ha valaki olyat szeretsz, akit szabad, és aki viszont szeret.
-    Akkor azt nem kell kommentálni. Nincs köze senkinek a másik magán ügyéhez, az a kettőjük magán ügye.  
-    Most megfogtál!
-    Valaki más!
-    Én is szeretném elmondani a véleményem – mondta egy másik lány az osztályból!
-    Ki vele!
-    A szerelem jó dolog, amikor megérint a fellegekben, érzed magad, nem számít semmi, csak ő. Addig nem is, tudod milyen szép is a világ, de miután megismerted, fény tölti be az egész életed. Az idő vele csak úgy repül, de ha nincs a közeledben, akkor a percek vánszorognak. Amíg ő nincs veled, tudod, hogy várnod kell, mert eljön majd. Megpróbálod másokkal, de ha ott van, tudod ő az, aki kell, mert annyira szereted, hogy megőrjít teljesen, amikor vele vagy lángol a szíved. Belőle nem elég, és ölelni akarod mindig, hogy egy percre se múljon el. A szíved egy része örökre az övé lesz, és ha a sors netán úgy hozza, hogy el kell válnotok, soha nem felejted el, mert tudod, hogy csak vele lehetsz boldog. A szerelemmel a szabadság egy magasabb rendű formáját ismered meg.
-    Ez igen szép volt.
-    Köszönöm tanár úr!
-    Alison szeretnél hozzá fűzni valamit!
-    A Gabi által elmondott, szerelem olyan ritka, amit csak a filmeken láthatunk. Sajnos, az pedig nem a valóság és mi a valóságban élünk. Jó lenne, ha ő is visszatérne a való világba.
-    Alisonnak nincs joga nyilatkozni – vágott vissza Gabi-, mert hogy ítélhet meg valami olyat, amit nem is ismer.  
-    Gabi, honnan tudja, hogy nem ismerem ezt az érzést? Talán átérző, mint Phoebe a Bűbájos boszorkákból?
-    Lányok, lányok össze ne veszetik itt nekem. Inkább hallgassuk meg a többieket.
Gabi és Alison jóban voltak, de ha valamiben elütközött a véleményük, akkor annak hangot is adtak. Az óra további része nyugodtan telt, megoszlottak a vélemények. Volt, aki Alisonnak adott igazat, volt, aki Gabinak. Ahhoz képest, hogy irodalom órának indult már-már filozófia óra lett belőle. Noah látta, hogy érdekes órákat fog még tartani itt, mert a sok briliáns elme van együtt. Tetszett neki, hogy a lányok elmondják a véleményüket, és ki is állnak mellette. Tudta, hogy mind a kettőnek igaza van, ha még egy kicsit elfogultak is. Sok irodalmi alkotást hoztak fel példának, ami olvasottságukról tanúskodott. Noah látta, hogy hamarosan kicsengetnek, ezért befejezte az órát.
-    Na jó mindjárt vége az órának. Két hét múlva írjatok egy verset a szerelemről! A hossz nem számít, de lehetőleg ne két soros legyen.  Alison, Gabi ti maradjatok még egy kicsit!
Ahogy az osztály többi tagja kiment a teremből Alison és Gabi még bent maradt. Nem jelentett jót, ha óra után bent kell maradniuk, ezért a két lány nagyot nyelt. Egymásra pillantottak, és azon gondolkodtak, hogy vajon mi lesz a beszélgetés vége. Gabi betette a táskájába a holmiját, majd ő is előre ment. Nem kapkodta el a dolgokat, nem akarta siettetni a vég kezdetét. Amikor Noah látta, hogy mennyire meg van szeppenve a két lány elmosolyodott.
-    Ne legyetek ennyire megijedve lányok. Nem le akarlak titeket szidni, csak szeretnék nektek még egy kis plusz munkát adni.
-    Sajnos nincs rá időm – vágta rá gondolkodás nélkül Alison.
-    Még nem is tudod, mi lenne a feladat.
-    Akkor sincs rá időm. Sajnálom.
-    Alison legalább hallgassuk meg – kérlelte Gabi.
-    Hallani sem akarom, mert akkor elvállalnám, és már így sincs egy szabad percem.  Ma is azért késtem el, mert teljesen kimerültem, és elaludtam. Minden felé oda kell figyelnem, és egyre jobban felőrlődök. Alig tudok oda figyelni a munkámra, és életemben először ma fordult elő, hogy nem voltam 100 %-os és ez pokolian rossz érzés. Szóval inkább nem is akarok róla tudni.
-    Ha nem akarod, nem kell el vállalni, de csak annyit akartam volna mondani, hogy örülnék, ha tagjai lennétek a vita körnek. Nagyon jól érveltek, és kiválóan tudtok meggyőzni valakit, hogy nektek van igazatok.
-    Ez hízelgő, de nem érdekel. Sajnálom, de már így is nagyon elfoglalt vagyok.
-    Engem azért érdekelne a dolog – tette hozzá Gabi, miután látta, hogy Noah letört, hogy nem sikerült a terve.
-    Jól van Gabi, ha tényleg érdekel a dolog, akkor később még beszélünk róla, de most már menjetek, nehogy megint késés legyen a vége.
-    Rendben. Viszlát Tanár úr!
-    Viszlát Tanár úr!      
Alison és Gabi, ahogy kimentek az osztálytársaik azonnal körül vették őket és kérdezgették, hogy mi volt. Amikor elmondták, hogy semmi különös, csak a tanár úr a vita körbe tanácsolta őket, kissé lehangolódva hagyták ott a két lányt. Vártak már valami szaftos és izgalmas pletykára, amivel kitölthetik a szabad idejükben keletkezett űrt. Azt remélték, hogy le lettek szidva vagy valami, de erre nem számítottak. Új csoport ment be az irodalom terembe, majd Alison és Gabi testnevelés órára siettek. Mrs. Hings a lányok testnevelő tanárnője, és egyben a talaj gyakorlatok megszállott oktatója vasfegyelemmel mozgatta meg őket. A végelgyengüléstől az iskolai csengő mentette meg őket, aminek mindenki nagyon örült. A nap további részében minden a folyt a maga medrében. Alisont viszont felzaklatta, a reggeli kezdés, ami meglátszott az egész napi munkáján is. Nem lett figyelmetlenebb, inkább türelmetlenebb volt. Ebéd után volt még három órája, de a délután nagy részét nem kellett tanulással töltenie. Segíteni kellett Margaret nővérnek, a kiállítás megszervezésében, és korrepetálást is tartott az ókori kultúrából a kisebbeknek, Az ő egyetlen esélye a kijutásra a tanulás volt, és az egyetemi felvételi lapon nagyon jól mutatott, a plusz munka. Késő délután zongoraórára kellett mennie. Sokáig elhúzódott a tanítás, ami miatt már sötétedett, amikor végeztek. Sétált egyet a tó körül még vacsora előtt, majd amikor befele indult meglátta a kiszűrődő fényeket látott meg az irodalom terem ajtaján. Tehát Mr. Gray még itt van! Akkor beszélnem kellene vele a reggeliről. Azóta nem hagy nyugodni a dolog, és valójában nem is lenne olyan rossz a vita kör, és rá is érek – gondolta Alison, majd amikor véglegesen eldöntötte magában, hogy bemegy a közeli tükörbe pillantott és bekopogtatott.
-    Bejöhetek Tanár úr!
-    Gyere csak Alison, és szólíts nyugodtan Noahnak.
-    Majd rajta leszek Noah!  
-    De miért jöttél?
-    A reggeli miatt…
-    Nem kell szabadkoznod. Megértem, ha sok a dolgod.
-    Nem erről van szó.
-    De én tényleg nem akartam erőltetni a dolgot, csak…
-    Elmondhatnám, amit akarok?    
-    Hát persze, csak… Jól van, mondjad!
-    Reggel feldúlt voltam, hogy elkéstem. Aztán meg Gabi is szembeszállt velem, ami egyébként nem zavarna, csak mostanában összejöttek a dolgok, és emiatt rosszul reagáltam le a dolgot. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan illetlenül rendeztem el a dolgot. Másrészről pedig, ha még mindig van egy szabad hely a vita körben, akkor én szívesen betölteném…
-    De nem azt mond…
-    Még mindig én beszélek! Azt mondtam volna, ha nem vág a szavamba, hogy számot vetettem a teendőimet illetően, és arra jutottam, hogy valójában rengeteg fölösleges időm van, amit csak léhaságokra pazarolok, így ha azokat kilövöm az életemből, akkor roppant sok időm maradna a vita körre.
-    Biztos akarod!
-    Magát is meggyőzem a felől, hogy én vagyok a legjobb.  
-    Ezt honnan veszed?
-    Látom a szemében!
-    Igazad van. Valóban meggyőztél, és örömmel várlak a vitakörben!
-    Na jó én megyek vacsorázni. Maga nem jön?
-    Oh nem, én egy régi jó barátommal eszem.
-    Hát akkor jó étvágyat, és viszlát!
-    Neked is. Szia.  
Ahogy elköszöntek egymástól Alison azonnal kiment az ajtón, és rögtön bevágódott a mosdóba! Ott szabályosan a fejét verte a falba, mert máris megbánta, hogy elvállata a vita kört! Valójában ő maga sem tudta, hogy miért tette, mintha nem lett volna önmaga. Nem akart még nagyobb feltűnést maga körül ezért időben akart megérkezni az ebédlőbe. A többiek már ott vacsoráztak, majd a helyére ült és megvacsorázott. Elsőként távozott a teremből, majd azonnal a könyvei közé temetkezett. Sok tanulni valót talált magának, amit valójában, nem is kellett volna megtanulnia, de nem tudott aludni és nem volt kedve a többiekkel a szalonban csevegni. Már majdnem elnyomta az álom, amikor kopogtattak. Az ajtón Margaret nővér nyitott be.
-    Hello Alison, reméltem, hogy még nem alszol!
-    Már majdnem elaludtam.
-    Nem is akarlak sokáig zavarni, csak azt szeretném megkérdezni, hogy minden rendben, mert ma olyan más voltál.
-    Miben voltam más?
-    Mintha türelmetlenebb és talán virgoncabb lettél volna.
-    Türelmetlenebb? Virgoncabb? Én?
-    Amióta csak ismerlek, mindig fölülmúlod magad. Mindig tökéletes vagy, mindenre oda figyelsz, mindenki lelki szemetesládája vagy, mert tudják, hogy benned megbízhatnak, mert te nem mondod el titkaikat, egyszerűen nincs hibád. Kicsivel több, mint három év tökéletesség után, ma olyan más voltál.
-    Hát reggel elaludtam és késtem pár percet első óráról.
-    Óh valóban. Noah mondta, hogy késtél. De nem írt be, ő is előtted ment be nem sokkal.
-    Na jó Margaret nővér, ne vedd zokon, de ha nincs semmi halaszthatatlan mondandód, akkor én lefeküdnék aludni.
-    Persze! Aludj csak! Jó éjt!
-    Jó éjt!
Alison magára húzta a takarót, miután Margaret nővér magára hagyta. Lekapcsolta az ágya feletti nagy, olvasólámpát. A szobába már csak a csillagok világítottak be. Alison egy darabig figyelte őket, majd lehúzta a redőnyt, hogy ne zavarják.  Egy kis ideig még nyugtalankodott, hogy Margaret nővér miért mondta, hogy türelmetlenebb és virgoncabb. Kicsit dühös volt rá, de aztán hamar elnyomta az álom!