Kívánság

Steve fura egy srác volt. Mindenki okosnak tartotta, de ő ezt mindig cáfolta. Nem szerette, ha az eszéért dicsérték. Másért? Más nem volt, ami dicséretek rajta. Szemüveges volt és rövid barna hajú. Soha nem volt közkedvelt a lányok körében. Nem volt barátnője még, pedig elmúlt tizenhét éves. Magas volt, de a gyúrás hiánya miatt felmagzott, mint a szőlő az indára de vékony maradt, nem vállasodott ki, és ez szintén előnytelen külsőt adott neki.
És volt még egy rossz tulajdonsága. Nagyon befolyásolható volt és nem tudott kiállni az igazáért. Folyton rossz társaságba keveredett. A kevés barátja, ami volt, azok húzták ki mindig a nagyobb balhékból. De soha nem tanult a hibáiból.
- Hé, Steve. Állj már meg!

A Steve-nek nevezett srác megállt a folyosón é hátrafordult. Egy napbarnított arcú vele egyidős fiú fékezett le mellette. Tekintette a hatalmas egoizmust és beképzeltséget árulta el, ami eben a srácban már kiskora óta tombolt. Victor volt az. Victor az ideális legjobb cimbora. Aki kikérte magának, hogy ő nem olyan, mint a többi szemét haverja, ő igaz barát.
- Cső. Mond – rázott vele kezet Steve.
- Csak szólni akartam, hogy délután a BMX-esekkel leugrunk a parkolóba piálni. Jössz?
- Nem tudom. Lehet, hogy anyám nem enged el. – húzta el a száját Steve miközben a folyosó vége felé tekintgetett. Victor követte a tekintetét és elvigyorodott. Az aulába az alattuk lévő korosztály fodrász szakos lányai léptek be. Köztük a beszélgetés középpontjába Tina állt. Őt nézte Steve áhítattal. Vic ezt látta meg, és ezért vigyorgott. Tudta, hogy Steve-nek soha ne lesz esélye Tinánál, amíg ő Victor itt van. Neki kell az a lány. Túl jó csaj ez ahhoz, hogy hagyja a fenébe.

- Tetszik neked Tina? – kérdezte kaján mosollyal Victor, a még mindig kábultan álló srácot.
- Mi? Hogy tetszik-e? Ugyan nem. Dehogy is...
Jaj, ne játszd a hülyét. Tudom, hogy tetszik. Bazd meg tizenhét éves vagy. Tudom, hogy jól megdugnád. Viszket a farkad mi?
- Mekkora fasz vagy. – csóválta a fejét Steve röhögve, majd elindult a dohányzó felé. Évek óta dohányzott, de kivételesen nem csak divatból. Szeretett egy lányt aki (ugyanúgy, mint a többi) hülyére vette és otthagyta anélkül, hogy egyáltalán beszélhetett volna vele komolyabban.
Egyik szál cigiit szívta el a másik után. Függővé vált. Nem bírta letenni olyan szinten űzte, de nem is akarta. Nem érezte, hogy lenen értelme az életének. Victor ide is követte.
- Legalább beszélj vele. Unszolta haverját.
- Haggyá’ már a faszba - mordult rá Steve. Victor tudta, hogy erősebb normális esetben nem tűrte volna ezt.
- Ha nem hát nem. Majd elhalássza, valaki az orrod elől aztán jól megdugja, te meg csak leshetsz.
- Tina nem olyan típus – hűtötte le Vic lelkesedését egy közelben álló csaj. – Tina nem olyan, mint a többi lány hogy fűvel-fával. Nem akarja még elveszteni a szüzességét.
- Majd Steve. Elveszi neki. Igaz? – nevetett Victor majd elbúcsúzott és felrohant a haverjaihoz hogy megbeszéljék a délutánt.

Kettő óra fele kicsöngetek és az iskola tanulói, mint egy megvadult bölénycsorda vágtatott végig a folyosókon. Mindenki rohant haza, barátjához, barátnőjéhez. Egyedül Steve, ballagott kényelmesen. Neki semmi ilyesmije nem volt. Nem kellett sietnie. Szép komótosan a fülébe dugta a fülhallgatóját és épp bekapcsolta volna amikor…
- Hé… izé… Te szemüveges srác ott kék pólóba.
Steve megfordult és Tina egyik barátnőjével találta magát szembe.
- Miben szolgálhatok? – kérdezte félszeg mosollyal Steve.
- Őőő. Tina szeretne veled beszélni. – hadarta a lány, majd futásnak eredt és a karjaiba ugrott az épp megérkező kedvesének. Steve ott maradt a szőke hajó kék szemű Tinával. Álmai nőjével.
- Szia. – köszönt rá zavartan. Érezte, hogy itt valami szívatás készül. Már hozzá van szokva.
- Szia. Tina vagyok. A barátaimnak csak. Te is hívhatsz, így ha akarsz.
- Nagyon jó. – Steve nem tudott többet kinyögni. Zavarban volt és fáradt. Nem hitte volna, hogy valaha is szóba állnak vele ilyen csajok. – Miben segíthetek?
- Nem… semmiben… csak láttam, hogy… a szünetekben engem nézel.
- Nem mindig. – sütötte le a szemeit Steve. Vörös volt, mint a főtt rák. Pedig ő megpróbált észrevétlen maradni.
- Van kedved beszélgetni. Clair mondta, hogy te normális vagy. Nem úgy, mint az a segg Victor.
Steve elmosolyodott. Végre fordítva hallotta a kritikát. Idáig mindig Vic volt a normális és ő a segg. Most meg…

A beszélgetés kezdett oldódni. Mire kiértek a buszmegállóba. Addigra már úgy csevegtek, mint két barát, aki ezer éve ismerik egymást.
Két hét telt el. Steve egyre gyakrabban járt le a bandához, hogy beszélgessen, menő barátokat szerezzen, akikkel fel lehet vágni. Egyre többet dohányzott. De már nem tudta megmondani, hogy miért is. Érezte, hogy a szíve szétdurran. Nem vette észre a baljós felhőket.
- Hé nincs valakinél egy szál cigi? – kérdezte Steve miután átkutatta a zsebeit. Vic előhúzott a zsebéből egy fura cigarettát. Látszott rajta hogy töltött nem bolti. Steve rá se kérdezett meggyújtotta és megkönnyebbülten fújta ki a zöldes füstöt. Egyszerre jobban érezte magát. Szárnyalt a levegőben. Teljesen feloldódott.

Pár nap múlva újabb és újabb „olyan” cigarettát kért Victől. Már az kellett neki. Vic meg készségesen adott is neki. Itt kezdődtek a problémák.