Történetek

Másnap, mikor kinyitotta szemét, azzal a kellemetlen, rossz érzéssel ébredt, mint mikor rosszat álmodik az ember. A legborzasztóbb dolgok egyike, amikor a valóság rosszabb, mint egy rémálom. Amikor inkább az álmodban maradnál, minthogy felkelj, és tedd a dolgod, éld az életed. De ő még csak nem is álmodott, ha álmodott is, már nem emlékezett rá...

. Az éhes eb odalépett a tálhoz és félve, rettegve, nagyon figyelve beleszagolt, majd belenyalt. Amikor megérezte az étel ízét, habzsolva enni kezdett. Pillanatok alatt eltüntette a tálka tartalmát. A lány közben közelebb lépett és a kezét nyújtotta. A kutya bizalmatlanul méregette, de megszagolta a kezét. Úgy érezte, ez az illat nem hordoz veszélyt és közelebb lépett. A lány megsimogatta a fejét, és újra szaglásra nyújtotta a kezeit...

A főbejárat nyitva volt. Zénó lenyomta a kovácsoltvas kilincset – nem volt könnyű, csúszós volt a ráfagyott dértől – és betessékelte a két lányt. Önkéntelen mozdulattal megszagolta a hajukat, és elégedetten mordult egyet. Jó illatuk volt. Ez különös, már csak azért is, mert nem emlékezett rá, ők hárman mikor fürödtek utoljára.
Elindultak a végtelen hosszúnak tűnő folyosón. A deszkák meg-megreccsentek a lábuk alatt...

Erősebb fuvallat söpör végig a poros emléktemetőn, s egy apró lap indul el végtelen útjára, mely igazán csak most kezdődik el… meg fogja tapasztalni milyen az élet, mit kell végigélnie egy embernek, mikor a Földre érkezik. Talán szakadtan tönkretetten tér majd vissza nem létező gazdájához, akit már hiába fog várni. Egy fénykép száll messze, messze, s nem tudni hol ér földet...

Továbbindult és a kis legyecske büszkén ült a vállán. Sokan irigyelték is itt az erdőben, amiért ő mindig a lánnyal lehet. Amikor a tisztásra értek a kis patakhoz, a lány leheveredett a fűbe és élvezte a nap sugarait az arcán. A legyecske a mellkasára ült és úgy érezte, most neki kell vigyáznia a lány álmára...

A tudósok a vállalatban rájöttek, hogy egy organizmusra van szükségük, egy tökéletes organizmusra. Megtalálták a bolygót, ahol az organizmus van, de nem akarták felhasználni katonáikat a kifejlődéhez. Merthogy az idegenek emberben fejlődnek ki. A vállalatnak a szemét kell. Ezért használják ki az egyik teherszállító csapatot. És a történet még csak most kezdődik...

- Nos, nem tudom, hogy hová vezet. Már régen el kellett volna jutnunk Nagykomlósra vagy Garabosra, vagy valami más városba.
- Esetleg ha figyelnél néha az útjelzőtáblákra – jegyezte meg csípősen Csilla. A támadó hangnemmel egyre növekvő idegességét próbálta leplezni.
- A helyzet az, hogy nincsenek útjelzőtáblák. Se jelzőtáblák, sem töltőállomások, se semmi. Az egyetlen dolog, ami arra utal, hogy ez az út egyáltalán vezet valahová, az a villanyvezeték. – Dávid az út mellett...