Történetek

Ülök a parton, és némán hallgatom a csendet. A hajók monoton robajjal haladnak céljuk felé. Köröttem emberek vidám csevelye hallik. Barátok és barátnők, párok és társak, gyerekek és felnőttek, idősek és fiatalok. Csak én ülök a parton, és némán bámulom a vizet. Hallom, ahogyan a madarak szállnak, ahogy a békák félénken kuruttyolnak a rovarok és bogarak kitinvázának súrlódását a természet más erőivel...

Gyerünk, haver! Ideje megmozdítni a segged, és csinálni végre valamit! Csak szépen lassan, lépésről-lépésre, akkor nem tűnik olyan soknak majd. Most kelj fel innen, és nézd meg azt a rohadt térképet. Ahhoz, hogy holnap megtaláld, el kell tévedned.
Ez a gondolat olyan hülyén hangzott Jack agyában, hogy önkéntelenül is elmosolyodott, és végre felállt. Odasétált az asztalhoz, és kihúzta a dupla fiók mindkét részét, majd elővette a gyűrött országúti térképét, és szétterítette a földön....

- Szóval, ha akar engem, úgyis megkap.
- Nyúl, észrevetted, hogy Bxob úgy beszél magáról, mint valami levadászandó prédáról? – kapcsolódott be Finn.
- Nem igaz… - kezdett volna Bxob vörösen tiltakozni, de Nyúl beléfojtotta a szót – négy tizenéves lány közeledett feléjük, leplezetlenül megbámulva a magas, kusza hajú Finnt, és a rasztás Nyulat. Mikor elhaladtak mellettük, felkuncogtak, és Freddieben fellángolt az utálat vihorászó csitrik iránt...

- Szal… nagybátyám… érted, olyan, hogy hallja a hangomon, ha ittam. És… szal kicsit dühös most rám, mert valamit… izé… elfelejtettem megcsinálni, és… nem beszélnél vele? - Freddienek leesett az álla.
- Én? Mit mondjak én neki?
- Hát múltkor próbáltunk Bxobbal sms-t írni, azt modntuk, hogy torokgyulladásom van, és nincs hangom, csak most írt rám az öreg, hoyg fel fog hívni… BASSZUS! – kiáltott fel ijedtében, ugyanis megcsörrent a kezében a telefon.
- Kérlek! – tátogta...

- Mindenhol... mindenhol... - nyögte a lány, miközben próbálta ellökni magától a fiút. Újabb sikoly hagyta el a száját, miközben zokogva markolta meg a fiú vállát. - Vidd el innen őket! - üvöltötte.
- Jaj kicsim.... Mindjárt vége lesz. Nincs itt semmi. Nyugodj meg...! Azonnal vége lesz. Csak hallucinálsz, drága! Mindjárt vége... - ismételgette a fiú...

- Bearanyoznák azzal a jövőmet, hogy hozzám jössz feleségül? Kipattintva a dobozt egy apró fehérarany gyűrűt fedtem fel.
Felállt és az a kezével felsegített.
- Legalább nem veszünk össze azon, kinek a nevét viselje. Szabad kezével óvatosan megsimogatta a hasát. Tekintetemmel követtem a mozdulatot és egy pillanatig várnom kellett, amíg felfogtam a jelentését.
- Hogy nekünk... mármint Te... és mióta? - eddig jutottam, utána már csak ajkamat tapasztottam az övéhez...

- Hogyne! - nevettem fel, miközben kirontottunk a frissen felszerelt, lakkszagot árasztó lengőajtón. Ő mellettem lépkedett, de most nem szólt semmit. Ránéztem és láttam, hogy a fejét csóválva mosolyog. Hátramentünk. Csak elszívtunk egy cigit. Mentolos. Az örök szerelem. Én valahogy gyorsabban elszívtam, mint ő. Amíg vártam rá, egy - a téglák közé szorult - kavicsot piszkáltam a lábammal.
- Jársz még azzal a fiúval? - kérdezte ő. Nem esett jól a kérdés, de jókislány módjára - ami...

- Ne gyere közelebb – kiáltott rá a lány, miután a férfi egy lépést tett felé. Jack egyből megállt, és széttárta ujjait, mutatva, hogy nincs mitől félni.
- Mi történt veled? Hogy kerülsz ide, és…
- Mi a fenét akarsz tőlem, ha? Mit ártottam én neked?
- Miről beszélsz – kérdezte Jack, és őszinte döbbenet látszódott az arcán. – Hiszen én csak segíteni akarok.
Ne dőlj be neki, kislány, csak játszik veled! Igaz, hogy nagyszerűen alakít, de ez ugyanolyan játék, mint a...

Teste izmos volt, szépen kidolgozott, Millinek jól esett ránézni is. A fiú fölé kerekedett, a lányt teljesen az ágyba nyomva. Milli combjával érezte, a fiú mindenre készen áll, ugyanúgy, mint ő maga is. A fiú magához húzta, hogy le tudja venni az útban lévő ruhadarabot róla, közben Milli pedig a fiú nadrágját tolta lejjebb...

Szó, ami szó, a nagymester szemre való férfiú volt. Kigyúrt teste volt, hiszen folyamatosan hadakozott a livónokkal, lengyelekkel, poroszokkal, oroszokkal – bár meg kell hagyni, a fogai már rohadásnak indultak.
Végül az egyik lány – lehetett vagy tizennyolc éves, sudár, barna – leköpte Karl Bessart von Triert .
- Fritz! – süvöltötte – Nem kapni meg a sunámat!
A nagymester letörölte képéről a turhát, aztán hidegen elmosolyodott.
- Rendben, Mädchen – intett...