Eltévedve (5)

Ekkor ismét meghallotta a motorbúgást, ezúttal már tisztán. A hang gazdája csupán méterekre lehetett tőle.
Ezek szerint vagy jó helyen jár, vagy teljesen máshova lyukadt ki. A félelem fokozódott a lelkében, de úgy döntött, hogy megpróbál közelebb osonni, hátha meg tudja lesni, hogy mit csinál Jack, ha egyáltalán ő az.
Ne tedd Cecile! Ez a kíváncsiság egyszer még nagyon a popsidba rúg, és akkor majd annyi lesz.
Jaj fejezd már be! Unom ezt az állandó akadékoskodásodat, kussolj légyszi!
A lány lezárta magában a vitát, és óvatosan az út felé kezdett lépkedni, és remélte, hogy a zúgás elnyomja az apró zajokat, amiket a cipője kelt a fagyos leveleken.
Te teljesen elfelejtetted, hogy az előbb mit láttál? Egy hulla keze meredt rád, emlékszel?
Cecile megdermedt. A kételkedő hangnak igaza volt. Hogy is felejthette el a puskalövést, amit hallott, az indulatot, amit Jack szemében látott, azt a parancsoló hangot, amivel beszélt? Hiszen ez egy gyilkos.
Ahogy ezek felvillantak agyában, már nem tűnt olyan jó ötletnek, hogy meglesse, mit csinál a férfi. Gyorsan keresnie kell egy telefont, vagy valamit, és értesíteni a rendőrséget.
Igen, végre egy normális ötlet. De merre induljak?
Úristen! Hogy ez eddig nem jutott az eszembe!
És mi van, ha már nincs a kocsiban?
De ott kell, hogy legyen. A kesztyűtartóban van, és éppen ki van kapcsolva, mert te, kis hülye módon térképekkel babrálsz, meg eltévedsz, mikor ott van nálad a pda is.
De nem tudom kezelni. Hiszen még csak most kaptam, honnan tudjam, hol van benne a Gps?
Ugyan már, ha egy pasi tudja kezelni, akkor egy nő miért nem tudná?
Meggyőztél!
Ismét elindult. A köd pedig éhesen fogadta magába.

Várjunk csak egy pillanatra!
Jack megtörölgette álmos szemeit, és a plafonra meredt. Nem emlékezett rá, hogy mikor feküdt le a kanapéra, de ez most nem is tűnt annyira fontosnak.
Az a fickó, Jack. Hogy is nézett ki?
Nem tudta, hogy miért, de úgy érezte, hogy ez fontos lehet. Újból lecsukta szemeit, és koncentrálni kezdett. De hiába erőlködött, nem tudta felidézni, és miután megfájdult a feje, nem is próbálkozott tovább. Inkább felkelt, és a konyhába ment reggelizni, noha még csak hajnali három óra volt.
Agyában lassan körvonalazódni kezdett, hogy mit fog tenni.
Holnap! Holnap a végére fogok járni!
Teljesen megfeledkezett a reggeliről, helyette a telefonhoz lépett, és tárcsázni kezdte Mys számát. A búgó hang négyszer hallatszott, azután egy kattanás, majd egy halk szitkozódás, aztán beleszóltak a kagylóba.
- Haló!
- Én vagyok az, Jack. Mys figyelj rám! Segítened kell, mert lassan tényleg meghülyülök.
- Hogy, mi van? Na várj egy pillanatot, még nem vagyok magamnál teljesen. Kezd még egyszer!
- Holnap el kell jutnom oda, ahol ez a lány, Ceciel vesztegel, mert ha nem, akkor teljesen meghülyülök, és szükségem lenne a segítségedre.
- Jack, ugye most csak szívatsz?
- Nem.
- Sejtettem. – néhány pillanatig csönd volt. - Rendben van. Mikor, és hol?
- Nyolc körül felveszlek a házadnál!
- Jó, de most hagyj aludni, mert még itt a végén meggondolom magam!
- Oké, és Mys?
- Mivan?
- Köszönöm. – Valami érthetetlen morgást hallott, ami valami olyasmi lehetett, hogy szívesen, aztán letette a kagylót. Bízott benne, hogy barátja nem felejti el holnapra, hogy mit beszéltek meg.
Fenéket holnapra! Öt óra múlva már a kocsiban ülnek, és végre fény derülhet az igazságra.
Leroskadt egy székbe, és a telefon melletti lámpa fényében a tőle néhány méterre levő asztalra nézett.
Magammal vigyem?
Ugyan minek? Az ilyesmi csak bajt hoz az emberre!
És ha valami rosszba csöppenek?
…
Az önmagának feltett kérdésre némaság volt a válasz.
Kintről egy macska nyávogása hallatszott tompán. Az állat hosszasan, keservesen felsírt, mintha valami bántotta volna, és aztán egyszerűen elhallgatott. Jack valahogy félt megmozdulni. Valahogy félt attól az elhatározástól, amit néhány perce meghozott. Úgy érezte magát, mint ahogy az a macska érezhette, ő is szeretett volna felkiáltani, és addig ordítani, ameddig bír. Ez az egész, ami vele történt, túl nagy volt, messze keresztül nyúlt a józan ész határán, és Jack racionalitása nehezen tudta magába fogadni ezt az ismeretlen eseménysorozatot.
Gyerünk, haver! Ideje megmozdítni a segged, és csinálni végre valamit! Csak szépen lassan, lépésről-lépésre, akkor nem tűnik olyan soknak majd. Most kelj fel innen, és nézd meg azt a rohadt térképet. Ahhoz, hogy holnap megtaláld, el kell tévedned.
Ez a gondolat olyan hülyén hangzott Jack agyában, hogy önkéntelenül is elmosolyodott, és végre felállt. Odasétált az asztalhoz, és kihúzta a dupla fiók mindkét részét, majd elővette a gyűrött országúti térképét, és szétterítette a földön. Szemével gyorsan átfutotta az utak számozását, míg meg nem látta a 19-es utat. Aztán az ujjával követni kezdte, és lassan tolta előre.
De hát itt nincs mellékút. Itt nem lehet jobbra fordulni! Hogy a fenébe találom így meg?
Ekkor hirtelen elsötétült előtte minden.

Cecile annyira lassan mozgott, amennyire csak bírt, és a körülötte elterülő környezetet figyelte érzékszerveivel, mert időközben a motor ismét leállt. Még nem látta maga előtt a kocsiját, de érezte, hogy ott van. Ott kell lennie! A levegőt óvatosan szívta be, és fújta ki, nehogy a párafelhő árulkodó legyen, és öt lépés után már ott is volt. Egy félre dőlt fa törzse mögött lekuporodott, és hunyorogva figyelte az utat.
A kocsi ajtaja nyitva volt. A motorháztető az ég felé meredt, és tépett kábelek álltak ki a motortérből, ami egyáltalán nem nézett ki jól, sőt, olyan volt, mintha kibelezték volna. A terepjáró a kocsija előtt állt.
Cecile percekig csak ide-oda jártatta a tekintetét, de mozgásnak nyoma sem volt, ami egyáltalán nem jó jel.
Mi van, ha itt áll mögöttem?
Mozdulatlanná dermedt.
Akkor már leütött volna, vagy valamit biztos csinált volna.
Lehet arra vár, hogy megforduljak.
Rendben! Háromra. Egy, kettő, három…
Könyökét hátralendítve megpördült, de csak a nagy semmibe csapott.
Gratulálok!
Kussolj!
Visszafordult az úthoz, és ekkor meglátta, hogy kinyílik Jack kocsijának ajtaja, és kiszállt belőle a férfi. Igaz, hogy távol állt tőle, és köd is volt, de Cecile felismerte kezében a saját mobilját.
Ez a rohadt szemét.
Olyan harag lobbant fel benne, hogy még a félelmet is elnyomta benne. Legszívesebben kirohant volna, és letámadta volna a férfit, de gyorsan lecsillapította ezt az érzést, mert ismét eszébe jutott a hallott, amit nem messze látott.
Nem, kisanyám! Most nagyon okosnak kell lenned!
Jack babrált valamit a készüléken, aztán Cecile autóját kezdte fényképezgetni, először szemből, majd oldalról, végül hátulról is lefotózta, és elindult a saját kocsijához.
Itt az időd…