Eltévedve (6)

A lány átbújt a fatörzs alatt, és lassan elindult, közben Jacket figyelte. A férfi megállt az autójánál, és valamit csinált a telefonnal, majd kinyitotta az ajtót, és behajolt. Cecile ekkor gyorsabb ütemre váltott, és amennyire csak a zajok miatt merte, felgyorsította lépteit. Mikor látta, hogy a férfi hátralép, már tudta, hogy csöndben nem biztos, hogy eléri a kocsiját, de úgy döntött, hogy nem kockáztat, és gyorsan a földhöz tapadt a jármű mögött.
Mozdulatlanságot erőltetett reszkető végtagjaira, és a lábakat figyelte. Először felé közeledtek, de aztán elfordultak, és egyenesen arra tartottak, amerről ő jött. Az izgalom egy mély sóhajjal szakadt ki a lányból, és gyorsan az anyósülés felőli ajtóhoz sietett, majd kinyitotta, és a kesztyűtartóra meredt.
Istenem, add, hogy benne legyen!
Tudta, hogy sietnie kell, de nem merte azonnal kinyitni. Úgy figyelte, akár a kígyó a bűvölőt.
Gyerünk már, mit szerencsétlenkedsz itt, bármelyik pillanatban visszajöhet? Gyorsan nyisd ki, úgyis ott lesz!

Keze elindult a kesztyűtartó felé, és ujjai rákulcsolódtak a nyitógombra, majd meghúzta.
A kis, téglalap alakú szerkezet ott pihent a papír zsebkendők, néhány kifogyott rúzs, és szempillaspirálos dobozka között.
Szíve nagyot dobbant.
Benyúlt, és olyan gyorsan kikapta, mintha forró lett volna, majd futni kezdett, vissza a 19-es út felé. Kis idő múlva már semmi sem látszott a mögötte lévő járművekből, ezért sétára lassított, és egy kellemetlen felismerésben volt része.
Nyitva hagytam az ajtót. Most tudni fogja, hogy ott jártam. A kurva életbe!
Na jó nem emészd magad, nálad van a pda, és csak ez a lényeg. Most már legalább tudod, hogy merre menj, és hogy hol mi van!

Megállt, és szemügyre vette a kis kézi számítógépet. Szépen kidolgozott alakja, és csillogó, matt színe még sohasem tűnt ilyen megnyugtatónak, és gyönyörűnek. Megnyomta a power gombot.
Nem történt semmi.
Ismét megnyomta, most hosszabban, de szintén nem történt semmi.
Ne, kérlek ne tedd ezt velem! Hát én mindjárt elbőgöm magam. Most mi a fenéért nem kapcsolsz be, te szemét?
Megfordította, és levette a hátlapot.
Hát persze!
Az akkumulátor nem volt sehol.

Jack kinyitotta szemeit, de nem látott semmit. Pislogni próbált, mire eszébe jutott, hogy valószínűleg még mindig sötét van, vagyis még nem jött el a hajnal, bár úgy rémlett neki, hogy felkapcsolta a kislámpát, mielőtt eszméletét vesztette.
Felemelte a fejét, de a térkép makacsul ragaszkodott arca bal oldalához, így szinte le kellett tépnie, hogy megszabaduljon tőle. Ránézett az órájára, ami öt óra ötvenhét percet mutatott.
Remek!
Felkapcsolt egy másik lámpát, mert időközben észrevette, hogy valószínűleg kiégett az égő, azért aludt ki az első, és szórakozottan ismét a térképre nézett.
Valami megváltozott rajta. A 19-es útból egy száraz, fehér csík vezetett jobbra. Bár Jack nem volt valami nagy becslő, úgy tippelte, hogy olyan tíz mérföldnyit haladhatott, a méretarányokat figyelembe véve.
Hát ez hihetetlen. Elaludtam, és mikor felébredek, onnan tudom, merre kell menni, hogy összenyálazom a térpéket. Beszarás!
Akármilyen nevetséges is volt a helyzet, tudta, hogy arra kell menni. Ott lesz Cecile!
Kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, és odalépett a kihúzott duplafiókhoz. Benyúlt a szakadt igazolványtokok, és egyéb kacat közé, majd előhúzta, amit keresett, és letette az asztalra. Gyorsan átöltözött, majd magához vette a tárgyat, és újra az órájára nézett. Csupán fél óra telt el, mióta felébredt, ezért úgy döntött, hogy nem várja meg a nyolcat. Majd esetleg Mys egy kicsit ideges lesz, de nem időzhetett tovább! Képtelen volt!
Kereken hétkor lefékezett barátja emeletes háza előtt, és kiszállt a kocsiból. Az ajtóhoz ment, és hosszasan csengetett, kopogott, mire nagy sokára egy álmos arc tűnt fel a biztonsági lánc feszüléséig nyitott ajtón keresztül.
- Bazd meg, Jack! Nyolcról volt szó nem?
- Bocs, de nem bírok tovább várni! Muszáj indulnunk!
- Van egy olyan érzésem, hogy meg fogom bánni! – azzal kinyitotta Jack előtt az ajtót, és beengedte. Egy régi, kopottas köntöst viselt, de menet közben lehajította egy székre, és a fürdőszobába indult. Az író közben leült egy fotelba és várt.
Tizenöt perc után Jack már tűkön ült, és azon volt, hogy szól a barátjának, de ekkor Mys megjelent, valamivel emberibb arccal, mint mikor ajtót nyitott.
- Te tényleg ennyire rosszul viseled a korán kelést? – kérdezte tőle, hogy egy kicsit oldja a feszültséget, és eloszlassa a csöndet.
- Figyelj! Miután felhívtál éjszaka, nagy nehezen sikerült visszaaludnom, és rosszat álmodtam. Nagyon rosszat.

A férfi elhallgatott, és ijedten nézett Jackre, aki nem mondott semmit, de tágra nyílt szemei jelezték, hogy megdöbbenti a dolog.
Mys megijed egy álomtól? Hogy lehetséges ez? Mi a fenét álmodhatott ez a szerencsétlen?
- Mitől paráztál be ennyire? – kérdezte enyhén gúnyos hangvétellel, amit azonnal meg is bánt, mert látszott Myson, hogy egyáltalán nem tartja viccesnek a dolgot.
- Nem kötöm az orrodra, mert félek, hogy megtörténik.
- Oké, rendben, bocs! Indulhatunk? – A férfi mélyen sóhajtott, majd bólintott.
- Gyerünk!
Néhány perc múlva már a 19-es út felé tartottak, szinte megállíthatatlanul.

Most mit tegyek, Jézusom, most mi a fenét csináljak? Akkor ez a szemét tudta, hogy vissza fogok menni, de vajon honnan? Vagyis jobban mondva, miért csak az akksit vette ki, és miért nem vette el az egészet? Ez a rohadék játszik velem. Most induljak el az út mentén, tíz mérföldet gyalogoljak, és közben várjam mikor ugrik elém valami farkas vagy ilyesmi?
- Cecile? – a lány megdermedt, majd lassan hátrafordult. Jack állt mögötte, de valami megváltozott rajta. A tekintetéből eltűnt az indulta, helyette rémületet fedezett fel, hangja pedig már nem volt olyan parancsoló, inkább zavart, és meglepett.
- Ne gyere közelebb – kiáltott rá a lány, miután a férfi egy lépést tett felé. Jack egyből megállt, és széttárta ujjait, mutatva, hogy nincs mitől félni.
- Mi történt veled? Hogy kerülsz ide, és…
- Mi a fenét akarsz tőlem, ha? Mit ártottam én neked?
- Miről beszélsz – kérdezte Jack, és őszinte döbbenet látszódott az arcán. – Hiszen én csak segíteni akarok.
Ne dőlj be neki, kislány, csak játszik veled! Igaz, hogy nagyszerűen alakít, de ez ugyanolyan játék, mint a pda akkumulátorával.

Cecile az előtte álló férfit nézte. Ajka még mindig sajgott az ütéstől amit nem egészen tizenöt perce kaphatott, és most újból itt van, de mintha másvalaki lenne.
- Te teljesen megőrültél? Az előbb majdnem megvertél!
- Én? Én… én nem tennék ilyet! Figyelj, most valami olyasmi történik velem, amire nem tudom a magyarázatot. Napok óta csak rólad álmodok, hogy itt vagy, ebben az erdőben, ebben a ködben, és nem tudom, hogy miért, vagy hogy mi közöm nekem ehhez. Közelebb mehetek?
- Nem! Maradj ott! Mit jelent ez, hogy rólam álmodsz? Mi vagy te, valami médium?
- Mondom, hogy nem tudom mi történik! Néhány napja minden egyes éjjel azt álmodom, hogy itt vagy, és nem indul a kocsid. A negyedik éjszaka után elhatároztam, hogy leírom, mert azt hittem valami jó sztori kerekedhet ki belőle, de nem gondoltam volna, hogy én is benne leszek!
- És mi van a hullával? – kérdezte a lány, de egyből meg is bánta. Jacken most látszott először, hogy tudja miről van szó. Eddig a lány szemébe próbált nézni, de most elkapta a tekintetét, és nem nézett a lányra.
- Én… nem tudom.

Óvatosan Cecile, tudja miről van szó, de nem mer rád nézni. Hagyd ezt a témát, mert még itt a végén ideges lesz, és az nem hiányzik, ugye?
Hát nem!
- Mit csináltál a kocsimmal? – kérdezte némi szünet után, de a férfi ugyanazzal a tudatlan ábrázattal válaszolt.
- Nem tudom.
Ceciel habozott egy pillanatig, majd ismét megszólalt.
- Van fegyvered? – Jack reakciója olyan volt, mintha pofon ütötték volna, de gyorsan összeszedte magát, és válaszolt.
- Nincs, de meddig játsszuk még ezt a kérdez feleleket? Ki szeretnélek vinni az országútra, de nem értem ezt az ellenséges reakciót.
- Nem érted? – kérdezte, szinte kiabálva – Hiszen most mondtam, hogy nekem estél! Ezek után még képes vagy kér…
- Az nem én voltam – szakította félbe Cecile mondandóját a férfi, és meg sem várta, hogy reagáljon rá. – Én is megmondtam, hogy valami történik velem, de nem tudom, hogy mi! Sajnálom, ha ez sovány vigasz, de pillanatnyilag úgy tűnik, hogy én vagyok az egyetlen segítséged, ha csak nem akarsz az út mentén gyalogolni tíz mérföldet. De azt ajánlom, előbb gondold át, mert úgy hallottam, hogy errefelé sok a farkas, és a kóbor kutyafalkák.
De rohadék! Most mit tegyek?

A lány bólintott, és lassan tett egy lépést Jack felé, majd ismét megállt.
- És honnan lehet tudni, hogy mikor vagy magadnál, és mikor nem?
- A legjobb az lenne, ha tartanál tőlem valamennyi távolságot, és ha bármi jelét látod, hogy támadni akarlak, akkor fuss, vagy nem tudom!
- Köszi, ez megnyugtató. – Válaszolta a lány gúnyosan, közben elindultak a kocsik felé. Cecile a javaslatnak megfelelően a férfi mögött ment minimum négy métert hagyva maguk között.

- Valahol itt kell majd befordulni.
- Honnan veszed?
- Rajta van a térképen. – Mys előkaparta a gyűrött papírt, szétterítette, majd vizsgálni kezdte. Néhány pillanat múlva megszólalt.
- Mi ez a fehér cucc? Azt ne mondd, hogy…
- Nem az! Elaludtam a térkép fölött, és…, na mindegy, az a lényeg, hogy az nyál.
- Fúj, öregem, gusztustalan! Ugye ez nem azt jelenti, hogy erre kell menni?
- De, pontosan! Figyelj, tudom, hogy hülyén hangzik, de arra kell menni, érzem!
Mys összehajtotta a térképet, közben ügyelt, hogy nehogy a nyálas részhez érjen, majd beledobta a kesztyűtartóba, és felnézett.
- Ott van! – kiáltotta, de ekkor már Jack is észrevette az alig látható kis egysávos utat.
Vajon mi a fenéért jöhetett erre az a csaj?
Fogalmam sincs!
Az út elég kátyús volt, de Jack terepjárójának ez nem sok gondot okozott, viszont a köd miatt csak lassan haladhattak. Tíz perccel azután, hogy befordultak, Mys fészkelődni kezdett, aztán nem bírta tovább, és megszólalt.
- Meddig kell ezen az úton menni? Teljesen kiráz a hideg ettől a ködtől!
- Tíz mérföldet. Nemsokára meg kéne látnunk a kocsit!
És ha nem lesz ott? Tette fel magának Mys kimondatlan kérdését, de erre nem tudott választ adni, és örült, hogy barátja ezt nem kérdezte meg.
Újabb tíz perc elteltével az író félre húzódott, és leállította a motort.
- Nem értem! Nagyjából itt kellene lennie, de semmi nyoma.
- Jack, minden tiszteletem a tied, és bocs, hogy ezt kérdezem, de biztos, hogy nem csak álmodtad? Tudod ez az egész valahogy nagyon furcsa, már az elejétől fogva, és néha az írók valóságnak hihetnek dolgokat, amiket csak a fantáziájuk kreált.
Jack úgy szorította a kormányt, hogy ujjai belefehéredtek, és lassan kezdett kételkedni magában. Tudta, hogy mostani haragja nem Mys ellen irányul, hanem saját maga ellen, hiszen nagyon úgy fest, hogy barátjának igaza van, de olyan nehéz volt elfogadni ezt, hogy egyszerűen nem akarta.

Néhány percnyi kínos csönd után Mys már meg akart szólalni, amikor Jacknek eszébe jutott a kis tisztás, és a test.
- Figyelj – kezdte – lehet, hogy igazad van, de arra kérlek, hogy nézzünk meg valamit! Itt van nem messze az úttól, és ha nem lesz ott, akkor fejet hajtok, és indulunk vissza, oké?
Barátja az anyósülésen az arcát fürkészte, majd egy nagy sóhaj kíséretében bólintott. – Rendben!

Kiszálltak a kocsiból, és elindultak arra, ahol Cecile felfedezte a holttestet. A köd olyan sűrű volt, mint a tej, és nem kellett sokat haladni ahhoz, hogy hátrafordulva már ne lássák maguk mögött se a kocsit, se az utat.
- Te Jack! Remélem tudod merre kell menni, mert ebben a szarban nagyon könnyű eltévedni. Én már most nem tudom, merre vagyunk!
- Nyugi, itt lesz valahol! – Amit kimondta a szavakat, megbotlott egy kiálló gyökérben, és előre zuhant. Kezeit maga elé kapta, hogy valamennyire felfogja a becsapódást, amikor hatalmas fájdalmat érzett, és hirtelen elvesztette az eszméletét…