LSD

A lány felsikoltott majd fogait összeszorítva igyekezett mélyeket lélegezni.
- Jaj édes... - simogatta a homlokát a fiú.
- Mindenhol... mindenhol... - nyögte a lány, miközben próbálta ellökni magától a fiút. Újabb sikoly hagyta el a száját, miközben zokogva markolta meg a fiú vállát. - Vidd el innen őket! - üvöltötte.
- Jaj kicsim.... Mindjárt vége lesz. Nincs itt semmi. Nyugodj meg...! Azonnal vége lesz. Csak hallucinálsz, drága! Mindjárt vége... - ismételgette a fiú. De a lány csak a macskákra tudott figyelni. Ölték egymást. Minden véres volt. A halott macskákból élők másztak elő. Gyilkolták egymást. Folyton. És visítottak, nyávogtak... Nem fogytak el, nem hagyták abba, nem mentek el. Ő ott feküdt köztük. Miért nem engedik, hogy felálljon és elrohanjon? Őt is meg fogják enni...!
- Kérlek segíts! - zokogta, de ahogy a fiú átölelte csak még nagyobb pánikba esett, szinte már érezte, hogy őt is szétcincálják...
- Édes ezek nem léteznek, csak te látod őket, el fognak tűnni - magyarázta, de kétségbeesésében már az ő szemei is könnyesek voltak.
Ekkor megjelent egy magasabb, vékony, kapucnis alak.
- Bad trip? - kérdezte hűvösen, mint aki naponta találkozik ilyen rossz utazásokkal.
- Picsába... - sziszegte a fiú válaszképpen a földön vonagló és zokogó barátnőjét lefogva.
- LSD..?
- Az.
- Első?
- Az..
- Kitől?
- Gondolom Feed -től...
- Mitől parázott be?
- Faszom se tudja... Így találtam meg... Nem hiszem, hogy egyedül utazott.
- Ezek nem tartanak olyan sokáig. Kiheveri... - mondta a kapucnis alak, majd húzott egyet a kezében lévő energiaitalos dobozból. Aztán elnyelte a sötétség, és az üvöltöző, sikogató, önkívületben táncoló emberek tömege.
A lány, mintha megnyugodott volna kissé. Már csak halkan sírdogált, és szemét lecsukva tűrte, hogy a macskák pici, hegyes fogaikat a karjába mélyesszék.

Nem egészen két hét múlva már kezdtek begyógyulni a sebek, ahol Eve összekarmolta magát, mielőtt Dan megtalálta és lefogta volna.
A lány most a mólón ült, arcát a nap felé fordította, néha szívott egy-egy slukkot a cigijéből, lábával a vizet kavargatta. Érezte, hogy valaki megállt mögötte.
- Dan?
- Szia édes - ült le mellé a fiú. Egyikük sem szólt semmit, csendben ültek ott egy darabig.
Azt mondta, akármi lesz, nem ahogy ott... - mondta végül Eve a távolba meredve.
- De ott hagyott. - közölte tárgyilagosan Dan. - Nem vagy normális Eve... Mondtam, hogy ne csináld!
- Heh.. "Én megmondtam!". Ezt utálom...!
- Ez az igazság.
- Mire mész vele, Dan? Sally majdnem öngyilkos lett.
- Tudom. Ez az LSD drágám... Ti akartatok mindenáron utazni.
- Mert mindenhonnan csak azt hallottuk, hogy ez milyen kurva jó, semmi para...
- Aki el akarja adni, nem fogja szidni a cuccot.
- Heh... - nevetett ismét egyet Eve, majd elpöckölte a csikkjét a part irányába.
- Köszönöm... - nézett végre Danre. - Nagyon szeretlek.
- Én is téged. - mosolygott a fiú, majd a zsebébe nyúlt. - Hoztam neked valamit.

Eve kíváncsian nézte a Dan ujjai közt megjelenő kicsi valamit.
- Extasy?
- Az - bólintott a fiú. - Jössz velem?
Eve csak elmosolyodott, majd mindketten felálltak és kéz a kézben eltűntek az erdő irányában.