Boldogságot keresve II.

- Szia! Hová tűntél tegnap? – kérdezte Aliz hangja a telefonban.
- Leléptem. – felelte Milli.
- Nem inkább leléptetek? Utoljára Norbival láttunk.
- Na jó, előtted nem is próbálom titkolni. Vele töltöttem az éjszakát.
- De hogyhogy? – kérdezte kicsit meglepve Aliz.
- Mindig is rá voltam indulva, most kihasználtam az adandó alkalmat.
- Csodálkozom rajtad. Ne haragudj, de ezt nem néztem volna ki belőled. Ne érts félre, csak úgy értem, eddig mindig annyira megfontoltad minden döntésed, az egyéjszakások nem éppen ebbe a kategóriába tartoznak.
- Hidd el, jó ideje gondolkodtam ezen. Mindig is nagy kísértés volt számomra, csak az tartott vissza, hogy azt hittem szerelmes vagyok Dávidba. De miután szakítottunk, rájöttem, ő csak egy fiú volt, akivel összehozott a sors.
- Csodállak, hogy milyen gyorsan szemléletet tudtál változtatni.
- Néha muszáj, nem lehet benne ragadni, mert azzal csak magamnak teszek rosszat.
- Értelek. Most bocsi, de muszáj leraknom, mert mindkét kezemre szükségem lesz.
- Csak nem??? – hökkent meg Milli.
- Jaj, ne viccelj már. Éppen egy dinnyét veszek a piacon. – nevetett Aliz, majd lerakta.

Milli még mosolygott egy percig, majd hirtelen az előző éjszaka képeit látta maga előtt. Újra érezte a szenvedélyt, a vágyat, melyet a fiú ébresztett benne. Tovább mosolygott. Életem egyik legjobb éjszakája volt – gondolta. Tárcsázott.
- Lehetséges életed legjobb éjszakáját tölteni valaki olyannal akibe nem is vagy szerelemes?
- Mesélj, mi történt? – kérdezte Nita hangja.
- Tegnap éjjel lefeküdtem Norbival.
- A szexiszeművel?
- Igen vele.
- És nagyon jó volt.
- Még annál is jobb. De, lehet ilyen szerelem nélkül is?
- Ó, hát hogyne lehetne drágám! Velem mindig így van – nevetett Nita.
- Nem lehet, hogy… nem is tudom.
- Mi van?
- Nem lehet, hogy szerelmes vagyok belé? Nekem ilyen jó, eddig csak akkor volt.
- Elmondom én hogy gondolom: szeretkeztél vele egyet és kész.
- Kettőt – mondta elpirulva Milli.
- Jó, akkor kettőt. Most pedig az agyad olyan anyagokat termel a jó szex hatására, hogy azt hidd szerelmes vagy. Eleinte én is így voltam, de mára már tudom, hogy ez 1-2 nap után elmúlik. Az egész csak szimpla kémia. A te anyagaid reagálnak az övére.

Ekkor Milli pittyegést hallott.
- Nita, nem lenne baj, ha máskor folytatnánk? Hívásom van.
- Rendben, majd beszélünk. Puszi
- Puszi – mondta Milli és már vette is fel a következő hívást.
- Szia Milli – mondta Norbi.
- Oh – mondta meglepetten Milli – szia.
- Figyelj csak, találkozhatnánk? Valamit meg kell beszélnünk és nem szeretném telefonon elintézni. Mondjuk úgy fél óra múlva a szökőkútnál?
- Ööö, rendben, ott leszek – Ez meg mit akarhat? gondolta magában.
- Oké, szia.
- Szia.

Milli elszaladt zuhanyozni, összeszedte magát és elindult.
- Hová hová ilyen sietősen? – kérdezte egy ismerős hang Millit. Megfordult. Megfagyott a vér az ereiben.
- Szia Dávid. Semmi közöd hozzá. – mondta fagyosan. Majd hozzátette – mennem kell, hagyj békén.
- Nem képzeled, hogy így itt hagysz?
- De igen! – mondta Milli, szinte kiáltva és már fordult is volna el, mikor erős szorítást érzett a karján.
- Mondtam neked, hogy még nem végeztünk. Nem így lesz vége!
- Eressz el! Ennek már vége van! Mondtam neked, hogy nem akarlak látni többet. – Dávid elengedte Millit.
- Majd meglátjuk.
- Valami baj van Milli? – szólt közbe Norbi.
- Nem, minden oké.
- Ó csak nem a daliás herceged? – vágott közbe Dávid.
- Szállj le rólam! Felejtsd el azt is, hogy létezek!
- Á, szóval most vele jársz?
- Azt mondta, hagyd békén vagy nem értesz a szóból? – állt szemtől szembe Norbi Dáviddal.
- Oké-oké, már itt sem vagyok, de mondtam: ennek még nincs vége. Még akkor sem ha új pasid van.
- Te megőrültél… - mondta Milli, de Dávid már nem figyelt, otthagyta őket.
- Minden rendben? – kérdezte Norbi.
- Igen. Bocsi, ezért. Ő az exem. Köszönöm, hogy segítettél, de hogy kerülsz ide?
- Látom az időérzéked elhagyott. Már 5 perce vártam rád, gondoltam elindulok eléd. Eszement egy pasi ez.
- Ne is mondd, én is csak nézek. Míg együtt voltunk nem volt ilyen. De miért akartál találkozni? – Milli agyában még kavarogtak a gondolatok, de a legerősebb már újra az volt, mit akarhat tőle Norbi.
- Igen. Nos beszélnünk kell. Először is szépen eltűntél reggelre.

- Csak egy egyéjszakás volt nem? Gondoltam jobb elkerülni a kínos reggelt.
- Igen, de úgy kimerítettél, hogy nem tudtam elmondani neked: ez szuper volt! Volt már néhány nővel dolgom, de te a top 3-ban benne vagy.
- Oh – Milli nem tudta hirtelen mit mondjon. – Ennyit nem tudtál elmondani telefonon?
- Nem, nem csak erről van szó. Van egy fontosabb dolog is. Nem beszéltük meg a védekezést és abban biztos vagyok, hogy én nem húztam gumit. Szóval mi a helyzet? Vegyek egy cumit? – kérdezte feszengő mosollyal Norbi.
- Igen, igazad van, erről nem beszéltünk. De megnyugodhatsz. Még gyógyszert szedek. Olyan gyorsan jött ez a szakítás, még nem tudtam elmenni az orvosomhoz, hogy megbeszéljük, hogyan tovább. – Millit magát is meglepte mennyire nyíltan beszél egy ilyen magánügyről, bár az is igaz, már túl voltak néhány határon.
- Na, akkor megnyugodtam. Általában ezt is előre tisztázom, de te tegnap megbolondítottál. – Milli elpirult a fiú szavai hallatán. Csak a kémia! mondta magának.
- Már nem tudtam elképzelni, mi lehet ilyen fontos, hogy most rögtön találkoznunk kellett – mondta mosolyogva.
- Ha akadna még magányos estéd, hívj nyugodtan. Rád mindig szakítok időt. Ezzel a hülyével meg vigyázz. Most mennem kell, egy óra múlva a melóban kell lennem. Vigyázz magadra! – mondta és egy puszit nyomott Milli arcára.
- Rendben, igyekszem. De te is! Lehet, hogy azt hiszi járunk.
- Értem ne aggódj! – mondta mosolyogva Norbi, majd szemében Milli megint azt a valamit látta. Norbi elindult. Milli még mozdulatlanul állt egy percig. Fene a kémiába! gondolta magában. Dávid viszont aggasztotta.
Este Milli a szobájában pakolgatott, másnap akart hazaköltözni. Kopogtak az ajtaján. Meg se kérdezte ki az, kinyitotta az ajtót.

- Meg kell bocsátanod. Én akkora marha vagyok! – az ajtóban Dávid állt.
- Úristen! Te mit keresel itt? Nem voltam érthető délután?
- De igen, de légy szíves hallgass meg! Nem lehet így vége. Én akkora marha vagyok. Sajnálom, hogy délután úgy rád támadtam, teljesen elment az eszem. Mióta szakítottunk csak arra tudok gondolni, hogy mennyire hiányzol, milyen jó volt veled. Nem akarom, hogy vége legyen!
- Jajj Dávid – Millinek fogalma sem volt, mit mondjon – ennek már vége. Összetörted a szívem. Nem tudnék még egyszer úgy bízni benned.
- Tudod gondolkodtam az elmúlt napokban – folytatta Dávid, mint aki nem is hallja, mit mondanak neki – rájöttem, a többi lány csak azért kellett, mert féltem megállapodni. Ott voltál mellettem, nem tudtam milyen nélküled. De mióta nem vagy, csak azon jár az agyam, hogy milyen jó volt veled.
- Te hallod, amit mondok? Dávid, én ezen már túlléptem.
- Persze a hős lovagod…
- Egy szóval sem mondtam, hogy járok valakivel is. De irántad már nem érzek semmit.

- Mit tegyek, hogy újra velem légy? – kérdezte Dávid, közben egyre kényelmetlenebbül a sarokba szorítva Millit. – Vissza akarlak kapni! – kiáltotta, Millit végleg a falhoz nyomva.
Ujjait végig húzta Milli haján, száját Milli nyakához közelítette. Ajkaival megérintette a nyakát, karjaival átölelte a lányt. Millit elöntötték számtalan szeretkezésük emlékei. Nem hagyhatom! gondolta magában.
- Állj le! Nem akarom! – tört ki Milliből.
- Kérlek… Akarlak! Hiányzol!
- Nem! Hagyd abba! – eltolta magától a fiút. – Dávid meg kell értened, ennek vége. Szeretném, ha elmennél.
- Nem teheted ezt velem!
- Szerintem inkább ne menjünk bele ki kivel mit nem tehet… Menj!
- Kérlek!
- MENJ! – Milli elkezdte az ajtó felé tolni – Kértelek, hogy hagyj békén.
- Rendben, de mondtam, hogy még nincs vége.
- Vége van! Fogadd el. – mondta és kiterelte az ajtón. – Szia
- Szia
Milli próbálta magában helyrerakni a dolgokat. Egy dologban biztos volt: nem akar Dávidtól semmit.

Másnap Milli megint a buszhoz tartott. Szerencsére most nem esett az eső. Táskája rendesen meg volt pakolva, alig bírta. Korán odaért, még csak páran várakoztak. Letette terhét és leült egy padra. Szerette ilyenkor nézni a várakozó embereket. Eltűnődött, ki hová tarthat és milyen céllal. Merengését egy hang szakította félbe:
- Szia Ázott Angyal! Csak nem sikerült ma elkerülni az esőt? – Millinek fogalma sem volt, hogy mi történik. Felnézett. Egy ismerősnek tűnő arcot látott.
- Oh, szia! Bocsi, csak elbambultam. – az elmúlt napok eseményei még mindig lekötötték figyelme nagy részét.
- Csak nem hazafelé?
- De, végre. Szeptemberig már nem csak akkor jövök amikor én akarok, nem amikor az egyetem. – mondta mosolyogva.
- Megjött a busz. Újabb közös utunk lesz.
- Aha – Milli nem igazán tudott mit mondani. Táskájáért nyúlt.
- Azta, neked aztán szép nagy kufferod van – mondta nevetve a fiú. Milli nem tudta eldönteni, nevessen vagy megsértődjön a fiú viccelődésén, de végül úgy döntött visszavág.
- Ha ennyire tetszik, akár meg is foghatnád… és segíthetnél. – A fiú szó nélkül segített neki. Mikor leültek, pár percig kínos csend telepedett rájuk.

- És te mi járatban vagy megint? – kérdezte Milli, nem mintha nem látta volna legutóbb fiú nyakába ugró lányt. Kétsége sem volt, mi a fiú úti célja.
- Látogatóba megyek. Sokat jársz a Kiwibe? – úgy tűnt nem akar bővebb választ adni.
- Általában oda járunk a barátnőimmel. És te?
- Én most voltam ott először. - valahogy most sokkal szűkszavúbbnak tűnt, mint legutóbb. Pedig Milli szívesen emlékezett a múlt heti beszélgetésükre. Gondolta akkor más témára tereli a szót.
- Mivel foglalkozol?
- Mi? Jah… - kicsit elgondolkodottnak tűnt. – Mit szólnál, ha valami másról beszélnénk? Milyen zenét szeretsz?
- Hmm… - Millit meglepte ez a témaváltás – mindent. A szívemhez legközelebb a rock áll, de szívesen hallgatok bármi mást is, akár komolyzenét is. És te?
Végre megeredt a fiú nyelve. Hosszas beszélgetésbe kezdtek zenéről, filmekről, könyvekről… Milli megint kizárta a külvilágot, csak a fiú szavaira figyelt. Hirtelen azt vette észre, hogy a busz városába kanyarodik be.
- Hazaértem – mondta a fiú szavába vágva.
- Jé, tényleg. – mikor beértek, a fiú kérés nélkül felkapta a lány táskáját.
- Köszönöm! – mondta Milli.
- Ez alap. Pláne a kufferes dolog miatt. Bocsi – mondta mosolyogva.
- Semmi baj. Na innen már én is meg tudom oldani. – Milli nem kívánta megvárni a múlt héten látott lány érkezését. – Még egyszer köszi.

- Merre mész? Szívesen elkísérlek és viszem a táskádat is – ajánlotta a fiú, kihangsúlyozva a táska szót.
- Itt lakom nem messze a Harangvirág utcában. Tudod merre van?
- Igen, járok néha arra.
- Akkor azt is tudod, hogy nincs messze. Megoldom egyedül is. – utasította vissza udvariasan a fiút.
- Ragaszkodom hozzá. Ez dög nehéz. Inkább én fáradjak ki a cipelésében.
- Na jó, megadom magam. Menjünk.
Az út körülbelül 10 percig tarthatott, de Milli újból belemerült a beszélgetésbe. Szerette hallgatni a fiú történeteit, szemléletmódját. Megint kénytelen volt félbeszakítani.
- Megérkeztünk. Esetleg behívhatlak egy üdítőre vagy valamire? Elég nagy a meleg. – Milli ugyan tudta mivel járhat egy ilyen invitálás, de a fiú felvillanyozta a beszélgetésük során. Úgy gondolta akár abban is benne lenne.
- Szívesen bemennék, de már ideje mennem, várnak rám.
- Akkor köszönöm még egyszer a segítséget. Minden jót!
- Máskor is. Vigyázz magadra! – mondta a fiú, majd egy olyan mozdulatot tett, amire Milli azt hitte, meg akarja csókolni, de végül csak egy ügyetlen puszi lett. – Remélem nem baj.
- Végülis, már jó ideje ismerlek – mosolygott Milli, majd ő is adott egy puszit a fiúnak. – Szia!
- Szia!
Milli ugyan bement a házba, de amint bezáródott mögötte az ajtó megállt és letette csomagját. Mosolygott. Percekig csak mosolygott.
- Csak nem hazaértél?
- Mint látod.
- És ki volt ez a helyes úriember?
- Senki. Egy ismerősöm. Segített elhozni a táskámat.
- És?
- És semmi. Anya, kérlek, ne kombinálj.
- Akkor mi volt ez a puszilkodás?
- Búcsúzás. Semmi más. Megyek, kipakolok.

A nap további része eseménytelenül telt. Milli beszélt barátnőivel, elmesélte nekik Dávid előző napi látogatását. Mind megdöbbent a történteken. Este megnézett egy filmet, majd aludni ment. Kinyitotta ablakát. Szerette hallgatni a tücsköket, békákat elalvás előtt, ráadásul a nap közbeni hőség estére sem enyhült. Hamar elaludt.
Kinyitotta a szemét. Még mindig sötét volt kint. Úgy érezte, mintha simogatták volna. Mikor oldalra nézett meglátta maga mellett feküdni a Buszos fiút. Mielőtt megszólalhatott volna, a fiú ujját a lány szájára tette.
- Shh – intette csendre.

A fiú finoman a nyakát kezdte csókolgatni. Milli – maga sem tudta miért – megadta magát. Nem kérdezett, csak felelt a fiú mozdulataira. A fiú tovább haladt, hálóingén keresztül puszilgatta Milli mellét, kezével a combját simogatta. Feljebb húzta a ruhadarab alját, egészen Milli derekáig. A lány nem tudta mikor öltözhetett le a fiú, de már csak egy szál alsónadrág volt rajta. Teste izmos volt, szépen kidolgozott, Millinek jól esett ránézni is. A fiú fölé kerekedett, a lányt teljesen az ágyba nyomva. Milli combjával érezte, a fiú mindenre készen áll, ugyanúgy, mint ő maga is. A fiú magához húzta, hogy le tudja venni az útban lévő ruhadarabot róla, közben Milli pedig a fiú nadrágját tolta lejjebb. Innen nem volt visszaút. Milli vágyai felkorbácsolódtak.

A fiú fölé emelkedett csókolta, ahol érte. Közben a fiú a hátát és a fenekét simogatta. Erősebben szorította, majd hirtelen a hátára fordította a lányt. Milli készen állt, talán jobban mint valaha. Nem kínozták tovább egymást. A fiú lassan beléhatolt. Mozogni kezdett benne. Milli lábait átkulcsolta a fiú derekán, ezzel csípője megemelkedett és még mélyebben érezhette magában a mozgást. A fiú a nyakát csókolgatta, kezével a mellét simogatta, a mellbimbóival játszott felváltva. Milli úgy érezte, ettől jobban nem lehet felizgatni. Egyre inkább közeledett a csúcshoz. A fiú gyorsított. Millinek már csak másodpercek kellettek. Körmeit a fiú hátába mélyesztette és abban a pillanatban, ahogy elélvezett volna…