Winniefred - 2. A Gold Lionban

Freddie nem akart hinni a fülének.
- A tiéd a bár? – Nyúl rosszalóan közbeszólt.
- Azért ez így nem teljesen igaz – a lány értetlenül nézett először az egyik, majd a másik fiúra, akik meredten bámulták egymást.
- DE igaz. Miért ne lenne az?
- Mert a nővéremé.
- És? Ki van épp a nővéreddel? Én. Ergo az enyém a hely – Freddie itt unta meg a beszélgetést, és inkább figyelmét egy közeledő kiskutyának szentelte, akit gazdája igen hosszú pórázon tartott.
- Erről Liv is tud?
- Hogy a Gold Lion az enyém? – Nyúl szája gonosz vigyorba húzódott.
- Nem, hogy együtt vagytok.
- Tudod, Nyúl… - megálltak egy pillantra, ugyanis Finn egy ordítással átvágódott a kiskutya pórázán.
- Sosem nézel a lábad elé… - motyogta Freddie, az egyetlen a társaságból, aki megpróbálta felsegíteni a fiút.
- Ne nyulazz nekem. Egy dolog az, hogy azt hiszed, minden lány rád van kattanva, de a nővérem hagyd ki ebből.
- Meg tudja védeni magát, nem tilthatod el tőlem. Ha akar engem…
- Hangsúly a „ha”- n… - Bxob sértetten folytatta.
- Szóval, ha akar engem, úgyis megkap.
- Nyúl, észrevetted, hogy Bxob úgy beszél magáról, mint valami levadászandó prédáról? – kapcsolódott be Finn.
- Nem igaz… - kezdett volna Bxob vörösen tiltakozni, de Nyúl beléfojtotta a szót – négy tizenéves lány közeledett feléjük, leplezetlenül megbámulva a magas, kusza hajú Finnt, és a rasztás Nyulat. Mikor elhaladtak mellettük, felkuncogtak, és Freddieben fellángolt az utálat vihorászó csitrik iránt.

- Látttátok ezt?
- Gyűlölöm, amikor ez van – morogta Bxob, mire barátai értetlenül néztek rá. –Szinte levetkőztettek a tekintetükkel. Úgy érzem magam, mint valami húsárú.
- Hát, igen, nehéz ennyire helyes férfinak lenni… - helyeselt Nyúl, a nyakát nyújtogatva a lányok után.
- Hát, Bxob, nem t’om, te miről beszélsz, de az biztos, hogy téged nem nézett meg senki.
- Miva’? – Finn kárörvendően veregette meg a sötét hajú fiú vállát. – De ne aggódj, egyszer eljön a te időd is… igaz, idősebb vagy nálunk, és már lassan kiöregedsz, de tudod, vannak olyan csajok, akik a vénemberekre buknak.
- Igen – kotyogott közbe Nyúl - a selejt.
A két fiú felröhögött, és egymást átkarolva sétáltak tovább. Bxob sértetten meredt rájuk, mire Freddie megsajnálta, és lemaradt hozzá.
- Figyu Bxob, ne törődj velük. Szerintem téged is megbámultak azok a…. azok a lányok – A fiú vetett rá egy leereszkedő pillantást, de tartotta magát kedves szokásához, és továbbra is levegőnek nézte a lányt.
- Hé, Fred, gyere már ide – kiabált hátra a lánynak Finn, így az előre loholt szőke barátjához, aki átkarolta őt, és Nyulat.

- Figyu, Fred, hány éves is vagy? – a lány elvörösödött. Utálta, amikor Finn ezzel szekálta, és a srácnak egyik kedvenc témája volt a lány kora.
- Tizenkilenc – Nyúl erre megállt, és lebámult a lányra.
- Ne, most komolyan. Hány éves vagy?
- Tényleg tizenkilenc vagyok… - Finn felröhögött, de Nyúl még mindig gyanakodva faggatta Freddiet.
- Ne már. Igazán elmondhatnád. Nem szégyen a korod – a lány erre már sértetten felszusszant.
- Miért, mennyinek nézel? – a két srác összenézett, majd tetőtől talpig végigmérték a lányt.
- Magasságra, vagy testalkatra? – a lány már megbánta a kérdését. Pontosan tudta, mi következik – Finn először kritizálja a testhosszát, vagy ahogy gúnyosabban hívta, a lány „mélységét”, aztán következik, hogy Freddie nem csak vékonyka, de még csak nem is gömbölyű a megfelelő helyeken. A lány az évek folyamán ezt annyira megszokta, hogy szinte hozzánőttek lógós farmerei és bő pulóverei, és az idők folyamán „elfelejtette” tájékoztatni barátját arról, hogy a gömbölydedségét illető kritika már rég nem állja meg a helyét.
- Hagyjuk – morogta inkább, de a fiúk – szokásukhoz híven – nem szálltak le róla.
- Mélységre – itt közbeiktatott egy kuncogást- tizennégynek mondanálak. Testalkatra… tizenháromnak nézlek – A két fiú elégedetten röhögött, nem törődve a lány konok hallgatásával.
- Nyúl! – meglepetten fordultak vissza. Észre sem vették, hogy a nagy vihorászásban túlmentek a pubon.
- Nyúl, add már ide a kulcsaid, be van zárva – A rasztás fiú egy ideig kotorászott nadrágja zsebeiben, és a kutatás közben talált holmikat (némi apró, egy törött fogpiszkáló, egy csomag gumi és egy szakadt jegy) Finn kezébe ejtette.
- Különös ez, Bxob. Azt hittem, mint társtulajdonos – mit társ, valódi tulajdonos – van kulcsod a bárhoz.
- Már dolgozom rajta – mondta elvörösödve a fiú, és sürgetően meglóbálta kinyújtott kezét. Nyúl végre megtalálta a kulcsokat, és a kikerülve a rá várakozó Bxobot, kinyitotta a bár ajtaját.
- Gyorsan menjetek be, mielőtt a környékbeli alkeszek észreveszik, állandóan nekem kuncsorognak ingyen piáért.

Freddie egy pillanatra megdermedt, de végül Finn belökte a helyiségbe. A lány rögtön elfelejtette barátai piszkálódását, ahogy ámulva körbenézett- már mióta várta, hogy egyszer meghívják a bárba. A Gold Lion pont olyan volt, mint amilyennek elképzelte. Egy nagyobb terem, vörös falakkal, amiket fekete, japán írásjelek díszítettek, a punk együttesekről készült poszterek, újságkivágások és graffitik mellett, amiket részben a vendégek hagytak maguk után. A bejárat mellett egy paraván állt, rajta egy hatalmas, aranysárga oroszlánnal, amire cikkek voltak feltűzve – némely a tulajdonos kedvenc bandájáról, a Yeah Yeah Yeahsről (a hely a nevét is az egyik számukról kapta), más magáról a klubról, és az azzal kapcsolatos információkról. Freddie még kicsit zavarban volt, így feszültségét oldandó, közelebb araszolt a hirdetményekhez, és kíváncsian böngészni kezdte őket. Megakadt a szeme egy vörös tintával, kézzel írott listán, ami az oroszlán szájába volt tűzve, és közelebbről megnézve néhol ki volt egészítve – nyílván a vendégek által.

Felhívnám minden elvont, részeges marha figyelmét a következő alakokra – ha bármelyik beteszi ide a lábát, rögtön szóljatok nekem, és Buddal kidobatom őket, az alábbi bűnök miatt:

Carl Rogers – lopni próbált
Mark Hopkins, Tom Daniels és Jerry Lewis – hónpok óta hitelben próbálnak piálni, fizetni egyik sem tud
Alex Chase – őt személyesen végzem ki
Chris Thompson – verekedett, asztalt tört
Andrew Lloyd – verekedett, asztalt törtek rajta
Noah Mansson – őt csak utálom:) KÖSZI, LIV, ÉN IS SZERETLEK
Angela Hills – pincérkedés közben sutyiban füvezett – nem tűröm az ilyet, csajok! Aki ezt teszi, repül!
Brian „Nyúl” O’Neil – nem vágatta le azt a büdös rasztáját

Nyúl megállt Freddie mögött, pillantásával végigfutott a listán, majd a saját nevéhez érve felüvöltött.
- Liv!
- Problémáid vannak? – Mindketten megpördültek – egy magas, fekete hajú lány, kezeiben egy rekesz sörrel rúgta épp ki az egyik rejtettebb személyzeti ajtót. Freddie lenyűgözve bámulta. Ő hát a híres Liv, Nyúl nővére, aki megörökölte, átnevezte, és pubbá alakította nyugállományba vonult apjuk lepukkant kiskocsmáját.
- Igen, képzeld, vannak! Mi a faszom ez itt?! – bökött a listára. Nővére a hóna alá kapta a rekeszt, megtámasztotta a combján, majd közelebb hajolt, végül másik kezével kivette a szájából a cigit, és a füstöt öccse képébe fújta.
- Halállista.
- Én nem nevetek, Liv! – tajtékzott Nyúl. – Mondtam, hogy semmi közöd nincs a hajamhoz, de beégetsz nyílvánosan, ezt én kurvára nem tudom tolerálni!
- Nagy szavak egy kis fejből – mondta lenéző mosollyal Liv, majd észrevette Freddiet, és a cigit újra a szájába tette, hogy kezet tudjon nyújtani.
- Mi asszem még nem talákoztunk, Liv O’Neil. Enyém ez a pokoltanya – a lány megbabonázva meredt a felé nyújtott, teletetovált kézre, majd gyorsan belecsapott.
- Freddie vagyok.
- Nos, Freddie, lenne egy kérdésem. Mondd csak… – kezdte komolyan – ugye, hogy az öcsémnek rettenetesen áll ez a haj?
- Liv! – méltatlankodott Nyúl, de a nővére kitartóan meredt Freddiere, aki vállat vont.
- Nem t’om, szerintem egész aranyos vele – bár kedvességnek szánta, a fiút ez nem hatotta meg.
- Leszarom a véleményed – sziszegte a lánynak, elég halkan ahhoz, hogy a rekesszel bajlódó Liv azt ne hallja meg.
- De ugye, hogy rövidebb hajjal jobban nézne ki. Finn, vonszold ide magad, és segíts már egy kicsit, ha már kb. itt élsz…

A szőke fiú erre előkerült – addig Bxobbal fosztogatták a bárpultot. Egyik kezében a sörösüveget tartva indult meg Liv felé, aki dühösen kiabált neki.
- Basszus, te idióta, tedd egy percre le a piát, mindjárt leszakadok! – Finn erre megrázta magát, és az üveget Freddie kezébe nyomta, majd könnyedén elvette Livtől a rekeszt.
- A pincébe vidd … Mondom, a pincébe! Finn, istenem, ne csinálj úgy, mintha nem jártál volna már itt… - miután a szőke fiú eltűnt, Liv az egyik székre rogyott, és fáradtan felsóhajtva Freddire nézett.
- Hogy bírod elviselni? Olyan, mint egy dínó. Amilyen magas, annyit vettek el neki innen – bökött a saját halántékára, majd megdörzsölte a szemeit. – Hulla vagyok. Aludnom kéne nyitásig… figyelnél addig az idiótákra?

Freddie meglepetten konstatálta, hogy a lány őt kérte erre a megtisztelő feladatra.
- Hogy?
- Csak, hogy ne tegyenek semmit tönkre. Finn meg Bxob már így is piált sunyiban, amit mostantól isznak, azt fizessék is ki. Rendben? Ha gáz van, fenn vagyok a galérián, a díványon megtalálsz – választ sem várva felpattant, és ruganyos léptekkel iramodott a falépcső felé.
- Hé, Fred! Freddieke, segíts már… - a lány értetlenül nézett a közeledő Finnre, aki kétségbeesetten, sőt, reménykedve nézett rá.
- Ki tudnád ezt nyitni? – nyújtott a lány felé egy dobozos sört. – Ha én próbálom, mindig kiöntöm a felét.
- Nem kéne már innod – a szőke srác megrázta a fejét.
- Ugyan már, nincs sem… semmiféle bajom se nincsen – ezt bizonyítandó, mosolyogva megpróbált a falnak támaszkodni, majd elterült a földön.

- Finn… szerintem inkább hanyagold most az alkoholt, oké? – a fiú törökülésben, elégedett vigyorral ült a szőnyegen, úgy tett, mint akinek alapvetően ez volt a szándéka, és nem a rosszul kiszámított távolság miatt került a padlóra.
- Na, csak ezt az utcsót – Freddie kifogás után kutatott az agyában, de semmi épkézláb ötlet nem jutott az eszébe.
- Ki kell fizetned – bökte ki végül, amire Finn homályos tekintete kissé kitisztult.
- He? Nekem? – a lány bólintott, mire a fiú elszontyolodva kuporodott össze a szőnyegen.
- Akkor inkább csicsikálok kicsit – Freddie megpróbált nem nevetni, és gyorsan elvette a fiú mellől a dobozt.

Itt áll egy idegen helyen – oké, már mióta el akart jönni a Gold Lionba, de nem hitte volna, hogy nyitás előtt rábízzák a helyet. Körbenézett – Bxob az egyik asztal mellett ült, és a falra szegezett cikkeket olvasgatta, Finn meghitten szundikált a szőnyegen, Nyúl pedig egy tollal épp a bejárat melletti listát korrigálta.
Mihez kezdjen most?