Történetek

Hermione összehúzott szemöldökkel vizsgálta a lapra írt szövegeket. Dátumok voltak ráírva, azok alá pedig más-más kézírással a vers fordításai. Igazán jó fordításnak csak egyet vélt, amiből a legjobban meg lehetett érteni, miről szól az ige, magában pedig folyton csak azt olvasta:

Hited elhagy,
Fájó vigasz
Csak egy másik szív…
Álmod kínja szűnjön,
A pokolba tűnjön,
Vele együtt így…
Kihuny majd egy láng,
S nem hanyatlik másik,
Kihuny...

Péter hit az Európai Unióban, nagyon lelkesülten beszélt arról, hogy most mikor Románia is csatlakozott ehhez a közösséghez új lehetőségek nyílnak meg az itt élők számára, az életszínvonal ugrásszerű növekedése várható. Ezt ecsetelte nekem több órán keresztül. Szinte egész végig hallgattam, én már nem hiszek ezekben, a gazdasági közösségekben. Úgy értékelem, hogy az Unió számára Románia, Erdély pedig kifejezetten, a kizsákmányolható területek kategóriájába esik, amely természeti kincseivel,...

Végignéztem a fiókokat, de ott sem találtam semmi használhatót, csupán néhány orvosi leletnek tűnő papírt. Sebaj, eltettem, ki tudja mire lesz jó! Egy dolgot kerestem, reméltem, hogy volt annyira hiszékeny és romantikus lélek, hogy nem tartotta magában a gondolatait – hanem kiírta magából őket. De naplónak sehol nyoma sem volt. A számítógép monitora is sötéten ásított a sarokból. Eszem ágában sem volt azonban erre fecsérelni az időmet. Odaléptem az asztalhoz, lehajoltam, bemásztam az asztal...

Ez a csodás arc közelít az enyémhez. Becsukom a szemem. Érzem a finom ajkait. Hibátlanok, puhák és édesek. Amikor véget ér a bódulatom, amikor már képes vagyok megmozdulni, felülök az ágyamra. Felhúzom a lábamat, a hátamat nekitámasztom a falnak. Ő is odaül mellém, úgy, mint én. Most legalább megnézhetem jobban. Olyan pehelykönnyű volt, hogy meg sem éreztem, hogy leült mellém...

Több tucatnyian lehettek, mindannyian könnyűlovasok, és hihetetlenül gyorsan közeledtek. A lánynak még arra sem volt ideje, hogy fölfogja mit is lát, amikor berobbantak a faluba. Az elsőket, akiket elértek, a lovak taposták szét, vagy ha sikerült elkerülniük a gyilkos patákat, akkor a támadók gyalogsági kardjai vágták le őket. Esernek sikerült magához térnie, és megpördülve futásnak eredt. Rohant, ahogyan bírt, és közben mást sem hallott, csak a borzalmas halálsikolyokat, ahogy felzendülnek,...

A minap a szokásos folyamatot követve délutáni sziesztámat újságolvasással folytattam volna, ha már az elején meg nem ütközöm egy számomra oly abszurd, indokolhatatlan, mégis elgondolkoztató hirdetésen...

Egy nap figyelme a házra terelődött, melyet bezártak de a félig nyitott padlásajtóhoz létra támaszkodott. Nagy merészen felkapaszkodott. Kis ideig bizonytalanul álldogált, a szemének szoknia kellett a félhomályt. Lassan lépkedett, vigyázott, hogy fel ne verje a vastag porréteget. A kémény falánál hasznavehetetlen bútorok álltak és kisebb-nagyobb faládák. Az egyiket kézbe vette és kíváncsian felnyitotta. A ládikó múltidéző fotográfiákat őrzött...

- Mi dolgod erre púpos? Ez itt a mi területünk! Vagy szükséged van valamire? Mondjuk egy golyóra? – rántotta elő játék pisztolynak tűnő, kacatfegyverét a tucatéletű. A szárnyaszegett azonban füle botját sem mozdította, egyenesen sétált a porlepte utca kellős közepén. Csupán a kabátja mocorgott. Megint csak maga miatt duzzogott. Legszívesebben lemászott volna gazdájáról, hadd bontsa ki tündérszép szárnyait, s hadd lássa meg mindenki, mi rejtezik a felszín alatt. De tudta, hogy ezt nem lehet......

- Gyere, mutatok pár érdekességet - tért ki a válasz elől az antikvárius- ez a fehér, ez pedig a fekete mágiával foglalkozik... ó, és a kedvencem, a Lemegeton... egyesek a Holtak könyve, a Necronomicon folytatásának vélik - pakolta Lyn kezébe a poros könyveket Stan.
A lány észrevétlenül figyelte a férfi minden egyes mozdulatát és mimikáját. Vajon honnan lehet ennyire ismerős neki? Mint egy rég nem látott, mégis annyira látni vágyott arc... - "Shad!"- ugrott be neki hirtelen,...

Két hónapja egy dunkerque-i teniszversenyen ismerte meg a poitiers-i étteremtulajdonos férfit, aztán valahogy egy pár lett belőlük. De sosem érezte azt a különös bizsergést, amiről úgy gondolta, hogy a szenvedély záloga. Életében eddig egyszer érezte csak. Tegnap este. Abban a pillanatban, amikor Brian először megcsókolta. Meg is ijedt tőle, s utólag azon gondolkodott, vajon volt-e értelme emiatt annyira otrombán és ostobán viselkedni a fiúval. De remélte, hogy a tegnap éjszaka és a mai...