Történetek

Tekintetem visszatéved Frankre. Lehunyt szemmel fekszik, hasán a szuszogó gyermekkel. Az utóbbi idők idegeskedése teljesen eltűnik az arcáról. Vonásai kisimultak, bár a szarkalábak sosem fognak eltűnni a szeme sarkából. Ez az emléke a velünk történt borzalmaknak. Én érte harcoltam, ő a saját életéért...

Miért várnak el ennyit tőlem? Még csak nem is vagyok nagykorú! Mégis olyan terhek nyomják a vállamat, ami néhány felnőttnek is sok lehet! Mióta itt vagyok, azt állítják, hogy ezrek, százezrek sorsa függ tőlem! Ugyan mit tehetnék én, aki még tizennyolc éves sem vagyok, és nincs, aki bátorítson?! A szüleim halottak! Egyedül vagyok! Ki tudja, a szerelmem viszont szeret-e? Hogy képes vagyok-e bármi nagy tettre?- ordította Gwynn a sötét erdei tisztáson, fel-alá járkálva, az ég felé...

- Na végre… már azt hittem, anyád nem enged le – Freddie csak fojtott mormogást hallatott - lefoglalta a térdén esett halálos sérülés vizsgálgatása a farmer szakadásán keresztül. –Mit csináltál a lábaddal?
- Elestem.
- Na ne mondd – elindult, a lány pedig kocogott utána. –Piszkos a térded.
- Képzeld, észrevettem!
- Ne harapd le a fejem. Tényleg, mondtam, hogy összefutunk Nyúllal?
- Nem...

Na igen! Az a bizonyos eszmecser, mely nem is szólhat másról, mit a legfrissebb és legzaftosabb pletykákról. Például a legutóbbi ilyen történet szerit, a logisztikai vezetőt rajtakapták, amint éppen az irodájában az egyik takarítónővel malackodott. A sztori, ha egy kicsit is utánagondolunk két dolog miatt sem állja meg a helyét. Az első, ami köztudott és mára már nem szerepel a beszédtémák központjában, hogy az említett vezető meleg. A második pedig, hogy a történetben szereplő időpontban...

- Na jól van Andika, most már be lehet fogni, és ki lehet innen menni! Én a helyedben meghúznám magam, és inkább azon törném az agyam, hogy matekból hogy javítsak. Ja bocs, azt el is felejtettem, hogy neked nincs egy agysejted sem, ami lehetővé tenné, hogy ezzel törődj! –Laura kelt a védelmemre, mivel én már egy roncshoz hasonlítottam lelkileg, nagyon nem hiányzott még a harc ezzel a buta tyúkkal. Andi végre fogta magát, és diadalmas mosollyal kitipegett. Laurára néztem, és igazán kétségbe...

Csatakos őszi este van. Épp november közepén járunk, pont ezek azok a hetek, amiket a legjobban kedveltem. Lehetne vidám is. De nem az. Ezek a hetek évek óta borúsak. Esik az eső. Sír, könnyezik az ég. Olyan, mintha hetek óta nem láttam volna a napot, talán így is van. Nézem, ahogy a víz függönyként feszül az ablaktáblákra. Az esőcseppek hangosan kopognak az ablakpárkányon, s emlékszem, egykor szerettem ezt a hangot...

Befogtuk a lovakat, és már indult is a kocsi. Szépen lassan haladtunk, az én kérésemre, mert igen érzékeny volt a gyomrom, főleg az elmúlt hónapokban. Huanitával vitattuk, hogy rózsaszín, vagy barack legyen a kis bútor, mivel a szoba mindkettőt lehetővé tette. Mikor éppen befejeztem az érvelést a barackszín mellett, elszáguldott mellettünk két lovas. Vad módon száguldottak, mintha nem is vették volna észre a kocsinkat. A lovaink megvadultak, és elkezdtek vágtatni, egyenesen a város felé......

Elképzeli, amint megcsókolja. Először csak lágyan, alig érezhetően ér össze ajkuk, majd nyelvük mind beljebb hatol, és még többet akar a másikból. Szinte érzi a férfi illatát, melegségét szívének ritmusát, amint egyre sebesebben ver. Elképzeli, amint átöleli, és magához húzza. Testük forrón lüktet és érzik, hogy vágynak egymásra…

A térdeim újfent nyikorogtak, és nyöszörögtek, szinte szálltam, mikor végre kiálltam a sorból, mert láttam, hogy Anna biztosan meg tudja venni azokat a jegyeket. Újra elfogott az a narkotikus öröm, ami akkor otthon. Emlékszem, hogy mit mondtam, pontosan, amikor a kezembe nyomta a jegyet: - Esküszöm, ha fiú lennél megcsókolnálak! - az benne a vicces, hogy komolyan is gondoltam! Szegénynek fizetnie kellett, mert úgy megnyomorgatták, hogy mikor már benn voltunk is reszketett...

Az utca teljesen kihalt volt, sehol egy teremtett lélek. Lépteim egyenletes ütemét csak szívem vad, s heves lüktetése törte meg. Bevallom, kissé félek este, sötétedés után kimenni egyedül az utcára. Nemtudom, lehet, hogy üldözési mániám van, de néha az a különös érzésem támad, mintha követne engem valaki...