Történetek

- Nos, a denevérek mindig a barlang leghátsó részén élnek, és az alattuk lévő köveken általában olyan foltokat lehet találni, amiknek a színe az alvadt vérre emlékeztet. No meg, hogy nehezen hozzáférhető helyre bújnak. Ezek a legbiztosabb jelek, hogy ezzel a fajjal van dolgunk.
- Egyéb információk, Doki?
- Azt hiszem, mindent elmondtam...

Vén, elfeledett lomos ládában akadtam rá, miközben régi bizonyítványok, családi emlékek után kutattam. Már kidobtam volna ezt az öreg ládát, de az utolsó pillanatban megpillantottam benne valamit….

- Tündérnagylány! Miért piros a szemed? A Tündéreknek piros a szeme?- ekkor felugrottam és rohantam volna el, hogy megnézhessem tényleg vörös-e még a szemem, de közben nekimentem Armelnek.
- Hova sietsz?- kérdezte mosolyogva, majd arca komorrá vált, rájött a válaszra.
- Armel! Hidd el nem tehetek róla, mielőtt elindultunk még olyan volt, azt hittem az idegességem miatt és, hogy elmúlik...

A diákok közül neki se az erőssége a tanulás, az évet jobb híján kis puskákkal, hol meg ágyúkkal vészelte át, leszámítva a második félévet. Februártól, otthon hagyta a kis kihajtható papírfecniket, a padra se véste fel a hiányosságokat, vagy például a könyvet se tette az ölébe és másolta ki a lényeget, mialatt a tanár az ablakon meredt kifelé az utcán sétálókra...

- Mégis hogyan akarsz végezni velem, te hitvány csuhás kis féreg?- szólt Damien hűvös nyugalommal, bár az utolsó szavakat olyan undorral ejtette ki, mintha bűzlő tetemet dugtak volna az orra alá. Paulo erre bedühödött és már rá is vetette volna magát Damienre, de Martin remegő hangja félbeszakította.
- Ma… Martin testvér, nézz oda!
- Uram segíts…

Ha nem tudunk teljesen azonosulni egyetlen életstílussal sem akkor ugye szükségszerűen teremtünk egyet, majd megpróbáljuk heringtársainkat magunk köré gyűjteni, ezt akár falkaalkotásnak is nevezhetjük. Na igen, de mivel a hering roppant elszigetelt az űrben, vajon melyik plattformon fog tudni újabb heringeket toborozni, akik hasonló módon elszigeteltek és várják maguk közé a többi heringeket? Ördögi kör, na de sebaj ott van az oly népszerű internet...

- Szeretlek téged kicsim, de…- mondta a férfi lágyan, Sylen keze remegni kezdett. Ő nem mert kezdeményezni, de Alan megtette helyette is az első lépést.
- De? – tette az ártatlant, mert még mindig nem akart hinni se a fülének, se a szemének.
- Van itt valami, amit meg kell, hogy tudj! Rengeteg lánnyal volt már dolgom ezt te is tudod, de ilyennel, mint te még soha. Szeretlek és szeretek mindent, ami te magad vagy… A hajad, az illatod, a szemed, a mosolyod, a lelked, mindent…...

- És mi a cél?
- Lawren Sanyi feltámasztása.
Zsigmond a homlokát ráncolta.
- Az Élet Barlangjában – fűzte hozzá Niki, mire a fiú szeme elkerekedett.
- Miii?! Ti tisztára meggágyultatok?!
- Miért? – hökkent meg Dia.
- Be nem teszem oda a lábam! Ott simán meghalnánk mind a hárman!
- Zsigmond, nem fogunk meghalni – jelentette ki Niki. – Elvégre Dia mester...

Sokszor igazán nagy erőfeszítések árán leplezte örömét, tetszését, vagy erőszakkal vette rá magát a hallgatásra, ha Erik épp valami általa ismert dologba is beavatta az osztályt. Ezek a megnyilvánulások voltak azok, amikről nem tudta eldönteni, hogy eredetileg neki szóltak-e a kávézó kerek asztalánál ülve, vagy csak egy kezdetleges tesztalany akart lenni a bemutatás előtt. A szünet alatt elhitethette magával, hogy ezek neki szánt személyes bemutatások voltak, mint például: a szeretett...

- Mekkora a kirepülő denevérek száma?
- Nem tudom, nem számoltam őket, de annyit mondhatok, hogy elsötétítik az eget kirajzáskor. A szó legszorosabb értelmében.
- Akkor beszéljünk a dolog üzleti oldaláról.
- Elvállalja az ügyet?
- Fogalmazzunk úgy, hogy felkeltette a kíváncsiságomat. Nos, jobb, ha tudja, hogy nem dolgozom olcsón. Mennyit tud nekem felajánlani? ...