Don’t Fear The Reaper/Omen/ 6.

6. Our Diabolikal Rapture

„Your love is the only thing
I live for in this world
Oh how I wait for the day
Your heart burns”

Alacsony, sötét köpenyes alak vágott át sietős léptekkel egy kietlen, kopár mezőn. Alkonyodott, a levegő egyre hűvösebbé vált, az égen sűrű sötét felhők gyülekeztek. Benito testvér kicsit összehúzta magán a köpenyét, hogy lenyugtassa magát erősen megmarkolta a zsebében lévő ősi tőrt. „Uram, adj erőt” fohászkodott magában és elmormolt egy imát.
A terv tökéletes: a szörnyeteg messze előtte halad, fekete autójával már egészen beleolvadt a félhomályba. Ki tudja, mit akar annál az öreg templomromnál, nem is érdekes. Paulo testvér és Martin testvér ott várnak rá. Miután Antonio testvér, Isten nyugosztalja olyan szörnyű kínhalált kellet hogy haljon, a szent cél érdekében, rájuk került a sor hogy elpusztítsák a Fenevadat. Antonio testvér… eggyel több ok arra, hogy végre visszaküldjék a pokolra azt a veszedelmet.
Megérkeztek. A gépkocsi megállt, magas sötét alak szállt ki belőle majd lassan, nyugodt léptekkel megindult a dombon sötétellő romok felé.

***

Az ősi templomból már csak egy csonka torony, egy-két boltív és romos falak maradtak csupán. Vihar készülődött, a távolban fel-felvillanó villámok kísérteties fénybe vonták a borostyánnal benőtt fekete falakat.
Paulo testvér és Martin testvér a lépcsős bejárat két-két oldalán álltak, sötétségbe burkolózva. Már vagy egy órája álltak ott, kezükben Megiddo szent tőreivel, a célpontra várva. Elszántak voltak, mint még soha életükben. Kezükben a világ sorsa.
Martin kissé összerezzent, mikor meghallotta a lassan közeledő, halk lépteket a lépcső tetejéről. De összeszedte magát, és mikor a léptek gazdája leért a lépcső aljára, előugrott a rejtekéből és támadásba lendült. Ahogy megbeszélték, Paulo testvér rádobta az áldozat fejére a leplet, és mindketten teljes erőből belevágták tőreiket a testébe. Vére szerteszét fröccsent, beszennyezve a szerzetesek ruháját és a falakat.
- Pusztulj, FENEVAD!

Újra és újra lecsaptak, mígnem áldozatuk élettelenül dőlt a lépcsőre.
Sikerült!
Hátráltak egy lépest a holtesttől és kifújták magukat. Paulo végül előre lépett és lerántotta véres rongyot a hulláról. Borzadva ugrottak hátra.
- Szentséges isten!
Benito testvér üveges szemekkel, mélységes döbbenet és fájdalom eltorzult egyvelegével meredt a semmibe. Őszes szakállán és ruháján vér csillogott.
- Hogy történhetett ez?!

Kétségbeesetten hátráltak el, de amikor megfordultak az iszonyattól ismét meghátráltak. A homályos sötétségből egy magas, fekete kabátos alak lassan lépkedő alakja bontakozott ki. Egy másik, alig látható lépcsőről ért le, arcát már-már őrületes vigyor torzította el. Majd olyan mélységes gyűlöletet tükrözött, hogy Martin testvér maradék bátorsága is elszállt.
-Most végzünk veled! – ordította Paulo, akit még nem hagyott el a lélekjelenléte. Azzal a magasba emelte a véres tőrét és támadni készült.
- Mégis hogyan akarsz végezni velem, te hitvány csuhás kis féreg?- szólt Damien hűvös nyugalommal, bár az utolsó szavakat olyan undorral ejtette ki, mintha bűzlő tetemet dugtak volna az orra alá. Paulo erre bedühödött és már rá is vetette volna magát Damienre, de Martin remegő hangja félbeszakította.
- Ma… Martin testvér, nézz oda!
- Uram segíts…

A szemközti fekete kőfalon lassan egy felirat jelent meg. Mintha egy láthatatlan kéz róna a cirkalmas gyöngybetűket az érdes falra. Tintaként friss, csöpögő vér szolgált. Mindössze 3 szó volt:
Hogyan Akartok Meghalni?
- Ez a Sátán műve! Maga a Sátán…
- Szánalmas halandók!
Damien felkacagott, a szerzetesek mozdulni sem mertek a félelemtől. A sötétség mélyéről halk, csilingelő nevetés hallatszott.
- Paulo testvér mi történik veled?
- Ne… nem tudok mozogni ÁÁÁÁ! - A szerzetes teste ívben megfeszült, mintha valaki hátulról szorongatná. Nyakán 4 véres vágás jelent meg, eszeveszetten küzdött, ordított de nem szabadulhatott. Martin elborzadva meredt a társára.
- Martin segíííts! Ááargghhh…

Mellkasán, a szíve fölött széles seb nyílt, vért fröcskölve szerte szét. A semmiből egy kéz jelent meg, és belenyúlt a sebbe. Majd a szerzetes velőtrázó sikolya közepedte kirántotta onnan. A marokban ott dobogott a véres szív. Paulo szeme befelé fordult, majd élettelenül zuhant a földre. Időközben megjelent a kéz gazdája, és a még dobogó szívet Damien lábai elé dobta. Martin tébolyult módjára felordított, majd elrohant bele a sötétségbe. Damien lassan követte, átlépve a véres pacán. Áldozatának lihegése hamar elveszett a mennydörgés morajában. Végül egy kicsi aknában akadt rá. A szerzetes összekuporodva ült, és előre hátra dülöngélt. Összefüggéstelenül motyogott magában és nyöszörgött. Minden bizonnyal megtébolyodott kissé.
Lilly is odament, és hamar felmérte a helyzetet. Az akna fedelét lezáró vasrácshoz nyúlt, hogy ráhúzza azt.
- Várj még. -szólalt meg Damien- Van egy sokkal jobb ötletem…-vigyorodott el. – Hozz ide a két hullát…
Lilly szó nélkül engedelmeskedett. A két holtestet Damien elé tette. Damien lábával az egyiket lassan az aknába lökte, majd a másikat is. Lilly ráhúzta a vasrácsot.
A szerzetes ordítása messzire visszhangzott a viharban.

***

Aznap éjszaka, egy távoli kis csillagvizsgálóban három szerzetes és egy maroknyi tudós lélegzet visszafojtva meredt a komputer szimulációs képernyőjére.
- Hármas együttállás lesz. Ma éjjel bekövetkezik az, amire 2000 évig vártunk. Valahol, messze ezekben a percekben világra jön a Megváltó. Elérkezett a második eljövetel.

***

Az nagyköveti rezidencia egyik sötét szobájában Damient szörnyű lidércnyomás gyötörte. Homlokán kövér izzadtságcseppek gyöngyöztek, forgolódott, csapkolódott az ágyban és nagyon zihált. Úgy tűnt, mintha valami nem engedné, hogy felébredjen.
Lilly a levegőből figyelte a férfit, Diablo az erkélyen eszeveszettül ugatta a Holdat. Damien lassan elcsendesedett, zihálása halk szuszogásba csapot át. Lilly halkan közelebb ment hozzá, és óvatosan letörölte a homlokát. Tétován az arcához hajolt, de a mozdulat félbe maradt. Inkább nesztelenül kisurrant az erkélyre, ahol Diablo már elhallgatott. Becsukta maga mögött az ajtót, és a Teliholdra meredt.

Damien egyre többe találkozott azzal a nővel. Először elvitte vacsorázni, majd hármasban Kate fiával Deannel a parkba mentek sétálni és Damien meglepte a fiút egy szép játékkal. Dean Diabloval játszott, amíg ők kedélyesen elbeszélgettek. A kiskölyök nagyon aranyos volt, mély csodálattal meredt Damienre. Lily kedvelte a kisfiút, kicsit a gyerek Damient látta benne. De Kate… volt benne valami, amitől irtózott. Rossz érzés fogta el, ahányszor csak ránézett, Túl közel merészkedett, túl sokat engedett meg magának…

Ezt Damiennel is megosztotta, de a férfi elzavarta. Már nem bízott Lillyben olyan feltétlenül, és nem tartott annyira igényt az állandó társaságára. És ez fájt.
Az a nő akkor is veszélyes. Ha nem most, majd az lesz. És mindent elfog követni hogy megakadályozza…