Az Heringek gondolattya

Remélem eléggé elmebeteg a cím ahhoz hogy bárki is elolvassa. Vonatkoztassunk el egy pillanatra a világtól és ragadjuk ki a lét egy irreális szeletét. Szabadon választahtjuk meg faji nemi és gondolkodási identitásunkat. Legyünk heringek, sőt legyünk szőrös heringek! A szőrös hering a szárazföldön él, tüdővel lélegzik testét gyér szőrzet borítja, és roppant módon hasonlít az ember nevű állathoz, a különbség csupán abból adódik, hogy az ember előbb vagy utóbb Isten akar lenni, a hering viszont nem szeret borotválkozni.

Már elsőre szembetűnő lehet a hering hosszú ápolt sörénye, amely időnként a lustasgból kifolyólag enyhe zsírosságot mutathat, de ettől most eltekintünk. Heringünk valaha jólnevelt kisfiú volt, bár köszönni sohasem szeretett, de vagyunk ezzel így páran.
Megtanulta kontrollálni az érzelmeit, szobatiszta lett stb, végigment az emberré válás gépesített lépcsőfokain. Vajon akkor mégis mi vitte tévútra? Jó kérdés, de a válasz kétséges. Eme bizonyos hering egyszercsak ok nélkül és váratlanul szervi problémákat produkált melyre az orvosok nem tudtak magyarázatot találni. Talán ez adta meg a kezdő lökést ahhoz, hogy a kisfiú szőrt kezdjen el növeszteni. Talán a túl jól kontrollált érzelmi világ próbált meg ezen az úton utat törni a felszínre? Sosem tudhatjuk már meg, mégis így kezdődött a heringgéválás.

Nem ment ez egyik napról a másikra, komoly munka állt benne.
Először csak egy Beatrice koncert egy motorostalálkozón, majd az első éjszakázás koncert után a vasútállomáson, a többi már adta magát. Belekerült egy számára teljesen ismeretlen szubkultúrába, amelybe nem tudott teljes mértékben és nem is akart integrálódni, de már a régi berögzült életviteléhez sem tudott volna visszatérni. Ahogy a mondás is tartja, két szubkultúra között az űrbe esett.

Ha nem tudunk teljesen azonosulni egyetlen életstílussal sem akkor ugye szükségszerűen teremtünk egyet, majd megpróbáljuk heringtársainkat magunk köré gyűjteni, ezt akár falkaalkotásnak is nevezhetjük. Na igen, de mivel a hering roppant elszigetelt az űrben, vajon melyik plattformon fog tudni újabb heringeket toborozni, akik hasonló módon elszigeteltek és várják maguk közé a többi heringeket? Ördögi kör, na de sebaj ott van az oly népszerű internet. Habár egy-egy időpillanatra az internet sikeresen legyőzi a távolságot, egy idő után a heringeknek mégis elegük lesz a fizikai kontaktusok nélküli világból, felkötik a mérföldlépő bakancsot és elindulnak világot és más heringeket látni. Szerencsétlenebb esetben ezt mind egyszerre teszik és így senkit nem fognak otthon találni majd csalódottan haza vonulnak zárkájukba.

Ám ha nem így történik, akkor útjukat siker koronázza, megismernek más messze lakó heringeket, és még jobban fogják fájlalni a fizikai jelenlét hiánya által okozott vákuumot. Egyes kevésbé szőrös heringek ilyenkor még feladhatják újdonsült énjüket és visszatérhetnek az emberi társadalomba, megpróbálnak úgy viselkedni, mint az átlagemberek(csak zárójelben megemlítve az átlagembert korábban már a P.mobil nagyszerűen jellemezte így annak taglalását most szükségetlennek tartom), az ő küldetésük véget ért, és életük végéig ezt a korszakot csődként fogják megélni majd száműzik tudatuk legmélyére.

Akik viszont mégsem adják fel, ők új utat találnak maguknak, megpróbálnak elmélyülni a munkájukban esetleg valamely művészetekben, ezáltal kiteljesítve életüket, majd szép lassan belekerülnek más elmélyült heringek társaságába, akikről eddig nem is tudtak, pedig talán épp egymás mellett laktak csak ugye a bezártság némileg korlátozta a környező világszeletke megismerését. Ők a szerencsésebb heringek, mert leélhetik rövidke életüket a tudatosan megválasztott és kényelemre alapozott kis világukban ahol nem mind ember, ami hering. A kérdés tehát csak az marad, vajon meddig kell várnunk türelmesen, hogy megtudjuk biztosan heringekké váltunk, és már nem kell rettegnünk a visszaváltozástól. Kicsit olyan ez, mint a farkas, amely retteg, hogyha elmúlik a telihold, megint emberré változik egy időre, csak a hering nem lehet biztos benne, hogy van-e visszatérés.

Mindezt csak azért szerettem volna megosztani veletek, mert remélem, hogy esetleg kóbor szőrös heringek köztetek is akadnak és ezáltal bátorítást nyernek küldetésük beteljesítéséhez.
Ha pedig a lét eme bizarr szeletkéjét visszadobjuk a fortyogó üstbe, akkor láthatunk egy vizsgaidőszaktól elcsigázott, álmos és hubertuszról álmodozó egyetemistát, aki elvont önigazolást keres a másokban fellelt különbségekben, melyek bizonyítják a heringségét, és azt a tényt, miszerint az élet szép, a vajaskenyér mindig a macska talpára esik, a fekete lovag mindig győz, és a lét csak egy röpke csomó az élet-puding krémjében, melyet a hő rohamléptekkel olvaszt be az egész masszába, hogy ezáltal tökéletes legyen az eredmény. Így tehát amint az művelt angol is mondja, a puding próbája az evés, merjünk beleharapni az életünkbe és ne csak a bolti élet-kiflit majszoljuk mint a többség.