Történetek

- Tudja édesanyám Mariskáéknál ott lesz még néhány lány, meg az öreg Saski néne. Ővele fogjuk megjósoltatni, hogy ki lesz a jövendőbelink. Beszélgetünk, kicsit nevetgélünk is -
A lány nagyon szépen kérte az édesanyját, ezért Margit elengedte. Tudta, Juli egy-két éven belül eladósorba kerül, meg aztán jobb, ha vidámságban búcsúztathatja el ezt az évet...

Az Európai Konföderáció, majd ezer éves nevén az Európai Unió, egy védelmi pajzsot szeretett volna kifejleszteni, és a háborúskodást kihasználandó az űr gyarmatosítások élére kerülni. Ismét csak a történelem ismétli önmagát, csak éppen nagyobb léptékben. Már voltak kísérletek féreglyukak meglovagolására, de a végeredmény egy üveggolyónyira zsugorodott valaha 250 méteres űrhajók maradtak...

- Viktor! Drága barátom, örülök, hogy látlak! Eltűntél erre a nyárra, már hiányoltalak!- szólt, mikor a férfi és a lány mellé ért, s rácsapott a hadisten vállára.
Ez a bizalmaskodás nagyon zavarta Antoniát, mert nem értette mire fel ez a nagy barátság. Tyr azonban kevésbé volt lelkes...

Az asszonynak alig volt ideje megfordulni, máris egy hatalmas tenyeret érzett ráncos arcához csapódni. Az erős férfikar leterítette lábáról, aminek következtében olyan gyorsan esett a falnak, hogy azt hitte, menten meghal. Jobb vállába belenyilallt a fájdalom, olyan fékezhetetlenül, mint amilyen fékezhetetlenül vágódik a sasmadár a fűben elterülő áldozatára...

A gondolatra vér tódult ágyékába. Újra közel férkőzött a nőhöz, aki kész volt, hogy megnyíljon neki, ám hiába várta a megváltást és hiába akarta magába segíteni Agatont, a bajnok csak éppen hogy súrolta érzékeny pontjait lüktető kígyójával. Lassan, érzékletesen masszírozta vele a fáraónő szeméremdombját...

Miután Harry utolsó, határozott válasza is elhangzott a terem feszült csöndjében, Caramel megemelte pálcáját, és egy bonyolult varázslatot kezdett kántálni, minek hatására vörös fényszalag fonta körül a két egymást méregető fiú kezét. Szinte hallották egymás szívverését, olyannyira néma volt a pince. Mindenki megdöbbenve vette tudomásul, hogy csodák pedig vannak...

Azt hitted, hogy csak úgy átadlak a halálnak? Azt hitted képes lennék egy ilyen szépséget odaadni a temető rothadó mélyének? Soha. Az enyém vagy. Mikor már érzem, hogy nem maradt benned csupán néhány csepp, gyorsan átharapom a saját csuklómat, és azt a vért, ami néhány perce még a tiéd volt, most sajátomként adom át neked...

Kindesné szúrós szemmel nézett Sanyira.
- Mi ez az egész? Követelem, hogy megmondd!
- Jól van – morogta Sanyi. – Arról van szó, hogy... nos... Szóval, Diáról van szó.
- Igen, gondoltam.
- A lánya... hát... nos... nem mondtuk meg, de... – Sanyi elmagyarázta, hogy Diát őrületbe kergette egy jaeli.
- Aztán.... sajnos, míg azt hittük, végleg vége a szenvedésének, pár hete kiderült, hogy megint hangokat hall. És... úgy tűnik, ezúttal... nem a jaeliek műve....

Vannak ilyen... dolgok. Furcsa, áttetsző, ragadós dolgok, amiket álmoknak hívunk, és amik valahogy a lélek balzsamozására szolgálnak. Vannak olyan álmok, amikben te vagy Jeanne d’Arc, olyanok, amikben egy óriás nyúl üldöz, szemében villogó dühvel, és akadnak olyanok is, amik a legbenső vágyaidat fejezik ki...

Négy óra az út Kölnig, ha minden jól megy. A Ferrariba ültem be. Nem szerettem volna késni. Ma nem. Olyan érzésem volt, mintha ezen múlna az életem. Szerencsére a forgalom nem volt nagy. Talán tudta, hogy mi van készülőben. Gyorsan kiértem Párizsból, s a Köln felé vezető autópályára kanyarodtam. Szívem a torkomban kalapált. Soha nem féltem ennyire. S nem volt hátraarc...