Egy adattároló

Ahogy üldögéltem egy gyenge szellőt éreztem. Szellő, ilyen napsütésben, nagyon megörültem, legalább elviselhetőbb ez a hőség. Ahogy néztem a tévét, a kép kicsit beremegett. Gondoltam csak zavar valami, majd az összes lámpa lekapcsolódott, a TV is.
- Mi a …
Mikor kinéztem az ablakból, egy nagy fényességet láttam. És már vége lett. Vége lett, mielőtt elkezdődhetett volna.

3 hónappal korábban:

A katonaságnál dolgoztam, mint kutatótiszt. Nagyobb feladatokat nem bíztak rám, csak kisebb fejlesztésekben segítettem. Miután kitört a 3. világháború a katonaság a toborzás után megkezdte a sorozást. A modern ember valahogy kevésbé akarta vásárra vinni az életét, mint régen. A kevés katona miatt a kötelező katonaságot először újra bevezették, majd a szolgálati időt megnövelték 1ről 6, majd később 10 évre.

Hogy hogyan volt ez lehetséges? Az iparban már a robotok vették át a szerepet, egész gyárakat irányított 1-2 ember. Az ételgazdálkodás is megváltozott. A génkezelt növények évente háromszor hoztak termést, és kétszer annyit. Mindenki éljenezte a „modern, haladó” társadalmat. Mígnem el nem kezdődött az, amit már régóta sejtettünk. A nyersanyagok kifogyása után a nagyobb országok megpróbáltak kisebb területeket magukhoz csatolni, fenyegetéssel, és igen, később harcok árán is. Az első természetesen Amerika volt, amit később követett Kína, Oroszország, és meglepő módon az arabok. Ezt a változást Muhama Aldor hozta, aki hatalomra jutása után saját országa részére a kőolajat „félrerakta”, és meghirdette a Dzsihádot, tehát a szent háborút. A sors érdekes fintora hogy közel 2 ezer év után az állam ismét a valláshoz nyúl. Így az Arab-fálszigeten létrejött egy egységes arab állam. A kőolaj kereskedelemből meggazdagodott ország rohamosan fejlesztette hadiiparát, amit a szupernagyhatalmak/ekkorra már nem volt elég számukra nagyhatalmi jelző/ a legkisebb mértékben sem nézték jó szemmel.

Amerika, mintha csak kisebbségi komplexusa lenne, a Szabad iraki demokratikus államot /még mindig nem sikerült kivonni a katonákat a volt országból/ támaszpontként használva, elkezdett kisebb terüeteket magához csatolni. Ez a szomszédos Iránnak nem tetszett, akik egy hadüzenettel jutalmazták a törtető amerikaiakat. Kína a kommunista rendszer megerősödése, és a nyílt piac jótékony hatása révén beszállt Oroszországgal a háborúba.

Mi, az öreg kontinens lakosai, nem tettünk mást, mint ölbetett kezekkel néztük, ahogyan Ázsia a nukléáris télbe merül. Tudósaink, köztük én is, hatalmas támogatásokat kaptunk a haditechnika fejlesztésére. Ismét a sors furcsa fintora, hogy ugyan ezt tette Amerika a II. világháborúkor. Én a különleges védelmi- és szállítóeszközök részlegének egyik vezető kutatója voltam. Elsődleges prioritásnak azt kaptuk, hogy készítsünk egy olyan védelmi rendszert, ami képes az úgynevezett nagyobb hatású „piszkos” atombombák ellen megvédeni minket.

Ekkor már a rakétaelhárítás vajnyi keveset ért. Az Európai Konföderáció, majd ezer éves nevén az Európai Unió, egy védelmi pajzsot szeretett volna kifejleszteni, és a háborúskodást kihasználandó az űr gyarmatosítások élére kerülni. Ismét csak a történelem ismétli önmagát, csak éppen nagyobb léptékben. Már voltak kísérletek féreglyukak meglovagolására, de a végeredmény egy üveggolyónyira zsugorodott valaha 250 méteres űrhajók maradtak. Ekkor döntötték el, hogy a ehető legközelebbi bolygón kezdik a fejlesztéseket. A választás nem a Marsra esett, ugyanis ekkor itt már egy külön társadalom létezett, ami az ezredforduló közepén vívta ki függetlenségét, és a sors még nagyobb feladatokat szánt nekik. Tehát célbolygónk egy pár száz fényévnyire lévő bolygócskára esett. A szkennerek nem mutattak életjeleket, ami nagyon fura volt, ugyanis a bolygó szinte azonos volt a Földdel. Az újonnan fejlesztett védelmi pajzsokkal a hajóink képesek voltak megtenni ezt az apró hipertér ugrást. A háború 10 évében Ázsiát már felprédálták, és a háborúnak már a végéhez kellett volna közelednie, mikor az Egységes Arab Állam hadba lépett, és Iránnal karöltve kiszorították az amerikaiakat a kontinensről. Kína és Oroszország, látva a potenciált a hadseregbe, csatlakozott hozzájuk, és hadjáratot indított Afrika ellen. Ezt már mi sem nézhettük jó szemmel, hiszen így az egész világ sorsa veszélybe került. Az EK népessége jóval alacsonyabb volt, mint Kína vagy Oroszországé.

Amerika oldalán hadba lépve, a sikeres tárgyalások után India csatlakozásával, a világ most már hivatalosan is két részre szakadt. Ha belegondolunk, hogy ha egy 100 évvel előbb kezdünk el foglalkozni az energiaproblémával. Az első támadás hazámat érte. A titkosszolgálat, a kémelhárítás nem tudta megakadályozni, hogy kiszivárogjon az információ a kutatási eredményekről, és a helyszínről. A pajzsok egy ideig bírták a strapát, de 10 év alatt nem voltunk képesek a csodára. Mikor a szabadban töltöttem szabadnapomat, akkor ért minket a támadás. A hadüzenet 2 perccel a rakéták becsapódása előtt érkezett. Még szerencse, hogy az érzékelők elindították az automata védelmi rendszereket. Ha peremországokban ez előbb történt meg, de így mire a pajzs bezárult pár rakéta átjutott. A villanás azt hittem a végét jelenti mindennek.

Napjainkban:
- Gyerünk!.. Lélegezz! Az anyád istenit, lélegezz már!
- Uram, életjeleket érzékelünk. Az agyfrekvencia 70 fölé emelkedik. Nemsokára magához tér.
- Most legalább sikerült.
- Hol… Hol.. Hol va..
- Ne, nyugodjon meg, biztonságban van.
A szemem lecsukódott, és szerintem egy hétig fel sem keltem.