Annibetisz fáraónő és szeretője 1.

Dahsúr városának piramisai mögött lassan eltűnt az izzó, vörös napkorong fénye. Kellemesen hűvös, borzongató szellő támadt, mely táncolva beszökött Annibetisz fáraónő pompásan ékes palotájának fülledt budoárjába. A hagymakupolás palota ablakain át jókedv és mulatozás hangja szállt ki a városba. Sehol sem világoltak a fáklyák, mozgásnak nem lehetett nyomát lelni. A bazárok egytől-egyig bezártak, csak az uralkodói épületben pezsgett az élet.

Csábító tekintetű hastáncosnők tánca, kígyóbűvölők hipnotikus zenéje és kínai rabszolgalányok megidéző éneke vonta bűvkörébe a mulatozókat. Szolgák százai hordták ezüst vagy aranytálcákon az egzotikus gyümölcsöket, ételeket, miközben Rhomeusz fáraó és vendégei lustán, önkényesen saját mulatságukkal voltak elfoglalva. Az uralkodó vörösborral kínálta a társaságot, maga is ivott már több kupával, kegyes volt aznap. Fiatal, engedelmes felesége szótlanul ült jobbján. Egy éve keltek egybe az istenek akaratából, Annibetisz fáraónő és Rhomeusz fáraó. De házasságuk nem volt boldog. A fáraó hűtlen volt feleségéhez, titokban szeretőket tartott. Amint Annibetisz ezt megtudta, elhatározta, hogy bosszút áll Rhomeuszon. Egy idegen férfi karjaiba menekült. Agaton, Dahsúr hőse, minden isten kegyeltje lett választottja. A fáraónő két óra fárasztó társalgás után, úgy döntött, ideje magára hagyni a férfiakat. Diszkréten elnézést kért, meghajolt fáraója előtt, és távozott. Meg sem állt szobájáig.

Az estre Rhomeusz Agatont is meghívta, mint legjobban tisztelt vendéget, persze mit sem sejtett arról, hogy hitvesének ez kedvezhet. Agaton tiszteletét tette az uralkodók előtt, de nem maradt sokáig. Miután elérkezettnek látta a megfelelő pillanatot, visszavonult, és szolgálóruhában felszökött a fáraónő rezidenciájára. Tudta, hogy várni fogja, s úgy is lett!

Kis éji előjáték

Óvatosan kinyitotta a faajtót és belopakodott. Citrus és szantálfa kérgének aromája szállt a levegőben. Nárcisz – és rózsaszirmok hevertek a földön. Félig leégett gyertyák, vörös, indigó – és ibolyaszín, leheletvékony függönyök tették fülledté, bensőségessé a szobát. Dahsúr bajnoka megállt középen, az ablaktól nem messze. A baldachinos ágy már elő lett készítve. A fehér párnák és a tiszta, érintetlen ágynemű hívogatóan hevert előtte.
A férfi levette durva szövésű, szürke ingét és a földre dobta. Csupasz, izmoktól erős mellkasa fénylett a tompa félhomályban, sötétbarna hajtincsei arcába lógtak.
Az ágy mögötti falból rejtett ajtó tárult fel. Agaton ismerte azt a járatot. Titkos folyosóra nyílott, mely a fáraónő fürdőjébe vezetett. Megkapta a jelet! Most már szabad az út kedveséhez! Elsétált z ágy mellett, s a sötét alagútba nézett, belépett, majd bezárta az ajtót.
- Annibetisz! – Suttogta.- Jövök, Szerelmem! – Megindult előre. A falakból meleg áradt. Néhány méter után megállt. Kezét kinyújtva kitapogatta a falat, és elgördítette az újabb átjárót. Fáklyákkal megvilágított, tágas fürdő fogadta, ahol egyetlen, forró vízzel megtöltött medence várta. Peremén illóolajos köcsögök, fürdősók pihentek… A termet egyiptomi istenek mellszobrai díszítették, Ré, Anúbisz, Ozirisz és mások is helyet kaptak a narancssárga falaknál.

Agaton a medencére nézett. A gőzölgő, meleg víz fodrozódni kezdett, s a színes, rózsaszín habokból egy női alak bukkant elő.
- Annibetisz! – Sóhajtotta a férfi. Az enyhén barna bőrű, meztelen fáraónő kinyitotta szemeit. Feszes melleiről és hegyes mellbimbóiról lecsurgott a víz. Hátára simuló fekete haja csillogott a fényben. Kerek arcára elégedett, szerelmes mosoly ült ki. Beleharapott telt alsóajkába. Kinyújtotta karjait a férfi felé.
- Agaton – rebegte. – Gyere, Szerelmem, váltsd meg a testem! – Agaton gyors mozdulattal kioldotta ágyékkötőjének övét, s az altestét fedő ruhadarab leesett lábai elé. Ágyékát egy vékony csíkban sötét szőrzet fedte, meredező nemessége pedig elárulta vágyát… Lelépkedett a lépcsőkön, be a medencébe. Megrészegülten tartott a fiatal nő felé.
Annibetisz kezébe vett egy kevés habot, dekoltázsára kente, onnét melleire, s kívánatosan dörzsölgetni kezdte a kis, kemény bimbók körül.
Agaton is megmerítkezett, de közben árgus szemekkel figyelte a fáraónő mozdulatait. Fekete szemeiben akaratos fény villant. Amint közelebb ért hozzá, erős karajival magához rántotta a nő törékeny testét, mohón lekulcsolta csuklóit, s ajkával azonnal rátapadt. Annibetisz felkacagott a követelőző csóktól és játékosan ellenkezett. Belecsókolt szeretője szájába, harapdálta markáns, kicsit borostás állát.

Több mint fél éve voltak szeretők. Annibetiszt mélyen megbántotta Rhomeusz hűtlensége, de Agaton elfeledtetett vele mindent. Olyan vadul, érzékien szoktak szeretkezni, hogy a fáraónőnek nem esett nehezére elfeledni férjét.
- Édesem – tolta el magától Agaton a nőt. – Hetek óta várok rád! – Belenézett a ragyogó szempárba, de nem tudta megállni, hogy meg ne bámulja magának egészen. A kerek csípő, a feszes fenék és a fényes, puha combok megbolondították a férfit. Ó, és az az édes kis, kacér háromszög! –Rajta egy selymes, fekete „pamaccsal”… No meg a nem túl nagy, de hegyes, kerekded keblek. A vékony, hattyúnyak, a telt ajkacskák, a szépívű szemöldök, és a fitos orrocska! Agaton elepedt ezért az asszonyért. Birtokolni akarta, rendelkezni akart fölötte. Férfi-amazon testének rabszolgájává akarta tenni Annibetiszt. Szerelmes, pajzán álmainak megtestesítője volt neki a nő, akinek bármit megadhatott, és akitől mindent megkaphatott…!

Annibetisz gyengéden belekapaszkodott a nyakába.
- Itt vagyok és te is! Miénk az éjszaka, senki sem lát és senki sem hall! Szeress! – Parancsolta könyörgőn. – Mutasd meg milyen az, amikor szétfeszít a gyönyör érzése! Kérlek…! – Súgta fülébe, és belemart a férfi fülcimpájába. Válaszul Agaton keze a nő feneke alá csúszott, megemelte és öléhez szorította. Hevületük a legérzékenyebb ponton találkozott. Hirtelenjében felkapta a fáraónőt és a derekára fonta, de nem hatolt belé. – Még nem! Annibetisz felsikoltott. Fejét hátravetette, szemeit lehunyta. Bájai majdnem farkasszemet néztek szeretőjével. Agaton vérszemet kapva lehajtotta fejét, és szájába vette az apró bimbókat. Nyelvét ügyesen forgatta körülöttük, közben lenyalt minden vízcseppet a nő felsőtestéről. Lágyan ringatta magán, tisztán érezte forróságát. Addig szopogatta a dombocskákat, míg azok olyan kemények nem lettek, mint két, érett alma. Imádta látni, hogy Annibetisz élvezi becézgetését. Ez az ő érzékeit is felkorbácsolta… Agaton még erősebben átfonta a derekát, megfordult a fáraónővel, és a medence pereméhez vitte. Ott leültette és egy pillanatra elengedte. Annibetisz megtámasztva magát, kihívóan felszegte fejét.
- És most? – Kérdezte. – Mit tervezel velem?- Mint egy célzás képpen enyhén széttárta lábait.

A férfi ártatlan arcán ördögi mosoly suhant át. Beletúrt rövid, göndörkés hajába. Kezével szétvetette kedvese térdeit és lábai közé furakodott. Férfiassága keményen súrolta a nő puha, nedves szeméremajkait. Az uralkodónő összeszorította fogait, kezei máris remegtek.
- Feküdj el! – Hangzott a bajnok mondata, ám mielőtt Annibetisz készségesen teljesítette volna kérését, a férfi tenyerébe fogta melleit, rájuk hajolt és egy-egy csókocskát adott rájuk. Noha ennyivel régen nem érte be! Fürge nyelve feljebb vándorolt a nyakára s végül a csókos ajkakon állapodott meg. Mialatt csókot váltottak, Agaton óvatosan ledöntötte a nőt a hátára. Fölé lendülve halkan így szólt:
- Jól van… most csukd be a szemed…és engedd el magad – Annibetisz felnevetett. Hiszen ez nem fog nehezére esni! Jaj, de bárcsak magában érezhetné már! Úgy vágyott ölének vadságára! Csakhogy Agaton folyton kínozza a testét…
A férfi letérdelt a vízbe, mely most a válláig ért. Apró csókokkal borította a nő combjainak belső felét, s mikor fogaival szántotta, a fáraónő erőteljesen felnyögött. Rózsás nőiességéből citruspermet illata áradt. Agaton örömmel nyugtázta, hogy a nő most is figyelt a legkisebb részletre is. Ezért bizony jutalom jár, gondolta, s borostás arcát erősen hozzádörzsölte a barna combokhoz, nem járt messze a csiklótól sem. Tudta, hogy ezzel kellőképpen felizgatja szerelmét. Annibetisz megrándult és sikongatott.
- Óh, Agaton! Áhhh…Édesem! – Agaton egy percre sem hagyta abba. Kedvese vékony odaadó hangja jólesett fülének. Felkeltette férfias ösztöneit, bűnös vágyát, szerelmét.

Egyfolytában csókokkal ostromozta, harapta, simogatta. Kis idő multán felemelkedett. Annibetisz arca kipirult, szemei mámorosan csillogtak.
- Hogy érezed magad, egyetlenem?- Kérdezte a férfi reménykedve. A nő felsóhajtott.
- Jaj, szerelmem! Csodálatos – pihegte elfúlva. – Meddig csigázol még?- Agaton ráérősen, édes lassúsággal ránehezedett a nőre. Lábaik összefonódtak és egymásnak feszültek. Annibetisz átölelte a férfi derekát, akinek duzzadó fallosza erőszakosan tört volna utat magának, de Agaton megőrizte hidegvérét.
- Már nem sokáig, Kedvesem! Nemsokára teljesen enyém leszel! Enyém lesz megint a gyönyörű tested és a szíved, bizony, így lesz…! - Ajkát csókra nyitotta, s a nő boldogan adózott neki. Nehezen szakadt el tőle, mikor szerelmese felemelte állát. Testük elvált, mire a fáraónő szenvedően felnyögött.

- Agaton! – Tehetetlenül nyúlt felé. – Szeretni akarlak, hosszan, órákon át… tégy valamit…megőrülök! – Mormolta. Tekintete sóvárgott, könyörgött a férfi után. Agatonnak minden idegszálában szikrák gyúltak, vére forrongva lázadt ellene. Majd eszét vette az erotikától izzó női test látványa, az uralkodónő, gyönge, esdeklő hangja. Akkor is ki kell bírnia, hisz az igazi próba csak most következik! Ez mindkettejüket az őrületbe kergeti majd!

A gondolatra vér tódult ágyékába. Újra közel férkőzött a nőhöz, aki kész volt, hogy megnyíljon neki, ám hiába várta a megváltást és hiába akarta magába segíteni Agatont, a bajnok csak éppen hogy súrolta érzékeny pontjait lüktető kígyójával. Lassan, érzékletesen masszírozta vele a fáraónő szeméremdombját. Aztán lentebb érintette, körkörösen izgatta az ajkakat, ütemesen, mégis lágyan döfködte, hol gyorsabban, hol lassabban, mélyebben, vagy alig-alig… Annibetisz pedig lángra lobbanva, elaléltan tűrte, már nem volt ereje sem ellenkezni, sem mozogni…Csupán az emésztő gyönyörűséget érezte, melytől könnyek gyűltek szemébe, száját értelmetlen szavak hagyták el, nem vágyott másra, csak hogy végre a férfié lehessen!

Agaton nehézkesen tudta visszafogni magát. Lökései felerősödtek, alig sikerült feltartóztatnia indulatait, nehogy túl mélyen nyomuljon. Pénisze irányíthatatlanul pulzált, majd’ felfalta a nőt. Azonban, mikor Annibetisz egész testében megremegett és sikítás szakadt fel torkából, már nem fért kétség hozzá, hogy elveszett. Elködösült előtte a világ, zihálása hörgéssé nőtt, s erőnek erejével beléhatolt. Reszketve összeölelkeztek, s Agaton ölébe vette a nőt. Kiegyenesedett, közben féltve szorította magához szerelmét. Nem szóltak semmit, a férfi kilépett vele a vízből, és az átjáróhoz indult…

A folyosó végén sokat sejtetően Annibetiszre meredt, s meg sem várva, hogy megszólaljon, ígéretes csókkal pecsételte vérrel telt ajkait. Csókolta egy ideig, azután amennyire csak tehette, még mélyebbre hatolt benne. A fáraónő hálásan hagyta magát. Valahonnét sejtette, hogy kínzatása még koránt sem ért véget…


*** VÉGE az első szakasznak***