Történetek

Eric nem hitt semmiféle mendemondában. Őt nem érdekelte a régi históriák, mesék. A babonás embereket egyenesen őrültnek tartotta. Tökéletesen meg volt elégedve a saját kisvilágával, amibe beburkolta magát. Csak két dolog boldogította: a pénz és a nők...

Hat napig harcoltak és a tűz mind jobban az ifjú fölé kerekedett, de Ő ezt nem vette észre időben. Mert úgy érezte ez a helyes. Gondolatai nem voltak, a tűz már rég elvette azt. Minden oldalról körbevette már, mikor felismerte a veszélyt. Szabadulni akart, de ekkor már nem tudott. Benne volt, és ehhez kevés is. Büszkesége elvakította és saját vesztébe rohant...

Önkifejezés, művészet, közhelyek – ennyit kapunk, ha valamelyik kis retardáltat megkérdezik, hogy ugyan édes fijam mongyadmá’ meg nekem, hogy mi az anyádér’ kellett összefirkálni a kerítésemet? (Esetleg a pedagógiai jellegű maflástól meglazul vagy két foga.) És milyen mélyen meg tudnak sértődni, mikor a yard gyűjti be őket. Na az előállítóban meg alábbhagy a hatalmas lázadás, az önkifejezési kényszer leginkább a „fel akarom hívni anyukámat” mondatra redukálódik...

szimpatikusabbaknak. De sosem sikerült túl hosszúra egyik kapcsolata sem, talán mert a szerelmet, mint olyat, nehezen találta meg mellettük. Valahogy nem stimmeltek a dolgok sose, néha ő szakított, néha a férfiak. De nem számított sosem. Az igazán nagy szerelem egyszer már rátalált, de elvesztette. Ezek után már nehezen tudott hinni abban, hogy valaha is mégegyszer sikerüljön beleszeretnie valakibe...

- Mrs. Maier vagyok, kisasszony. Ne tessék izgulni, csak tessék levetni a kendőt, aztán megmérem a kisasszonyt, és mutatok néhány ruhát, a kisasszony pedig választ közülük ötöt. A Johannah kisasszony mondta, hogy annyit tessék választani. De most tessék szépen nyugton maradni, mert különben megbököm a tűvel!- közölte a terebélyes asszonyság...

Az élet szinte minden sarkán visszaköszönt feledékenységem eme sebhelye, ugyanis Nico szerint tehetséges rajzos vagyok, ezért az utóbbi időben mindig szerez valakit, akinek éppen egy olcsó mégis színvonalas munkát végző borítótervező kell. Nem mondhattam nemet az ajánlatokra, ám minden egyes elvégzett munka után arról álmodoztam, hogy milyen jól is kereshetnék ezzel, ha egy kicsit ismertebb lehetnék, de a valóság mindig láncokat aggat karjaimra, hogy visszarántson a földre, és ez legtöbbször...

Frigg következett, aki szintén elismerte az unokájának, majd Tyr, aki a lányának, és végül a többi isten, akik testvérüknek fogadták a lányt. Antoniának ez a nap felülmúlta a legvadabb álmát is, boldognak érezte magát, hogy sikerült teljes jogú családtaggá válnia. A valkűrök, akik szintén ott voltak, elismerték harcostársuknak a legújabb családtagot. Vezetőjük, odalépett a lányhoz, és egy gyönyörű, fekete színű ruhát ajándékozott a lánynak, majd egy fekete lovat vezettek oda a társai......

Hat bajsza közül három olyan vastag volt, mint egy kötélhágcsó, a többi meg acélsodrony. Számtalan fogai akkorák, mint egy hiénáé. Szájzugja fölött kimeredő szeme dühösen méregette őt, miközben kiköpte a pufit.
Ez nem is leső, hiszen ez egy pumaharcsa! – gondolta Géza pánikban, és megpróbált felkapaszkodni a stégre...

A fiú mostmár mind a 2 kezével dörzsölte Sophia karjait, mint aki nem akarja, hogy kihűljön, majd megfogta a kezét és elindult befelé vele.
Damien viszont nem tűnt el teljesen:a szervezetében megváltoztatta a molekulák halmazállapotát, és így ő maga is halmazállapotot cserélt;légnemű lett. Viszont bármelyik pillanatban visszanyerhette eredeti formáját...

Múltkor álmomban találkoztam istennel. Szembe jött velem a metróállomáson (talán a Blaha volt, de kicsit furcsán másmilyen). Szandált viselt, meg piros sortot és Nike pólót. Pocakos volt és kicsit kopaszodott is, mégis biztos voltam benne, hogy ő az. Megengedte, hogy kérdezzek tőle párat, de el kellett kísérnem: a mozgólépcsőn, fel a felszínre...