Én istenem

Múltkor álmomban találkoztam istennel. Szembe jött velem a metróállomáson (talán a Blaha volt, de kicsit furcsán másmilyen). Szandált viselt, meg piros sortot és Nike pólót. Pocakos volt és kicsit kopaszodott is, mégis biztos voltam benne, hogy ő az. Megengedte, hogy kérdezzek tőle párat, de el kellett kísérnem: a mozgólépcsőn, fel a felszínre.
- Mi történik velem, ha meghalok?- kérdeztem.
- Semmi. Elrohadsz.
- Hm. De a lelkemmel?
- Mittudomén!
- De akkor mi értelme van? Miről szól ez az egész?- erősködtem.
- Hogy miről szól? Semmiről nem szól. Pináról szól, meg faszról szól. Meg pénzről szól.
Kicsit ingerült lett, úgyhogy nem erőltettem.
Még a mozgólépcsőn mentünk fölfele, amikor rágyújtott. Engem nem kínált meg.
- Nyerni fog hétvégén a Győr?- igazából nem érdekelt, csak a totó-szelvényem miatt kérdeztem.
- X2,…..szerintem.
Közben felértünk a buszmegállóba, és megjött a busza. Idegesen a kerekek alá dobta az égő cigijét:
- Faszom, ennek is akkor kell jönnie, mikor még a fele megvan- mérgelődött, és elindult a nyitott ajtó felé.
- Isten!- kiáltottam utána- Létezel?
- Nem- mondta, majd lassan eltűnt a tolongó tömegben.
A busz elment.
Egy csöves felszedte a kilapított cigarettát, újra meggyújtotta, és elkezdte szívni.
Észrevettem, hogy nincs meg a pénztárcám és a karórám.
Mikor reggel felültem az ágyamban kicsit kezdtem hinni istenben.