Nincs olyan tűz...

Fellobbant! Hirtelen jött, bár eljövetelére számítani lehetett. Sokkalta erősebb volt, mint bárki sejtette volna. Mindent elsöpört, mi az útjába állt. Minden véd mű, mi gátolását szolgálta könnyen adta magát. A harcnak feltétele se volt adott. El lett fogadva, mint szükséges rossz. Félték is tőle. Voltak, akik kihívták maguk ellen, de ők mind odavesztek. Egyik sem tanult az adott esetből. Pusztítani akart, ebben volt igazi ereje. Büszkén vetette lángjait és néma csodálatra kényszerített, ki csak egy percre megérezte erejét. Végül előállt. A semmiből jött és büszkeség fénylett szemében.

Felkészülve várta a tüzet. Acélos tudatát, csak ereje múlta felül. Tudta mivel áll szemben és elfogatta a kihívást. Rég várta már a harcot. Hátrahagyott mindent és mindenkit. Egyedül kell győzni, vagy buknia. Középút nem létezik számára. Vagy erőt vesz rajta, vagy elevenen ég el lángjai közt. Egy alkalommal már fényes győzelmet aratott. Nem gondolt se jelennel, se jövővel. Szemében csak a tüzet látta. Megszűnt létezni a külvilág. Nekiveselkedett, de elsőre nem mutatta erejét. Várt és ezt bölcsen tette, mert a tűz megmutatta teljes önmagát. Három napig küzdöttek és látszólag mindketten élvezték ez a küzdelmet. Nem is a harc, vagy a küzdelem tette őket boldoggá, hanem az, hogy egymással foglalkozhatnak. A negyedik napon az ifjú bevetett mindent mit maga mellé tudott állítani ebben a harcban. A tűz nem engedett és teljesen körbevette. Szabadulása, akkor még meg se fordult a fejében, élvezte a harcot magát. Csak ketten voltak, a tűz és az ifjú.

Hat napig harcoltak és a tűz mind jobban az ifjú fölé kerekedett, de Ő ezt nem vette észre időben. Mert úgy érezte ez a helyes. Gondolatai nem voltak, a tűz már rég elvette azt. Minden oldalról körbevette már, mikor felismerte a veszélyt. Szabadulni akart, de ekkor már nem tudott. Benne volt, és ehhez kevés is. Büszkesége elvakította és saját vesztébe rohant. Egy megoldás maradt, mi méltó volt Hozzá. Hideg vízzel öntötte testét és szembe fordult a tűzzel. Szemét becsukta és rohanni kezdett a tűzbe. Amikor belekerült a kínok kínját élte át, de csak futott tovább. Négy hétig rohant egyfolytában, amíg sikerült kiérnie.

Most már csak Ő maradt és bús lelke, mert elbukott. Rájött, azért nem tudott erőt venni rajta, mert Ő maga volt a tűz és saját magát táplálta. De nincs olyan tűz, mi ki ne aludna, ha nem táplálnák!