Gwynn (4)

Johannah arca felderült a válasz hallatán. Gwynn-nek úgy tűnk, hogy mióta Johannah-val van, a nő most mosolygott először szívből.
- Ez igazán csodás! Akkor holnap neki is látunk! Ma még pihensz, és bemegyünk a faluba. Ruhát, és egyéb holmikat kell vásárolnunk. Remek szórakozás lesz!- Johannah felpattant, és járkálni kezdett. - Igen, igen. Ma vásárolunk, de holnap aztán jön a kemény munka!- Aztán hirtelen a kisleányhoz fordult.- A faluba délután megyünk. Délelőtt rendbe szedlek! Olyan koszos, és szakadt, vagy mint egy parasztlány. Felébredtél rendesen? Nem? Nem baj. Majd a patak felébreszt.

A folyócska jéghideg volt, és kristálytiszta. Amint odaértek, Johannah leszedette Gwynnről minden ruháját, ő maga fehérneműben beleállt a patakba, és csutakolni kezdte a vacogó-didergő lányt. Először illatos háziszappannal megmosta hollófekete haját, többször is. Azután addig dörzsölte egy durva szivaccsal a testét, míg elő nem került a kosz alól a leány fehér bőre. Eztán kimászott a folyómederből, és segített kiszállni Gwynn-nek is. Egy meleg, durva lepedővel szárazra dörzsölte a lánykát, majd egy másikkal alaposan áttörölte a haját is. Kifésülte a haját egy sűrű fogú fésűvel, nehogy egyetlen tetű is maradjon benne. Majd ráadott egy régi, de tiszta fűzőt, és nem túl szorosan befűzte. Végül Gwynn belebújhatott egy ezüstszín sujtásos, nagyon szép, zöld vászonruhába. Johannah hátrább lépett, és megcsodálta az eredményt. Egy nagyon csinos, széparcú, csillogó zöld szemű hölgy állt előtte, kissé pirulva.

- Jó munkát végeztem. - mondta. - De vigyázz, ez a legjobb ruhám! És ne szégyenlősködj, mert nincs miért.
Majd előszedett egy félig bevakult tükröt.
- Nézd meg magadat - mondta Gwynn-nek.
A lány közelebb lépett, és megfogta a tükröt. Egy méregzöld szemű, piros arcú, finoman szeplős bakfis bámult vissza rá. Megvizsgálta a finoman ívelt szájat és szemöldököt, az egyenes, kissé pisze orrocskát, a göndör, fekete fürtöket. Gwynn még sosem látta magát tükörben.
- Ha kicsodálkoztad magad, indulunk. Nem fogunk kapkodni, de sietnünk kell.
A lány ránézett társnője arcára. Johannah türelmetlenül topogott, és igencsak ideges arcot vágott. Ezért inkább visszaadta a tükröt, és elindult visszafelé. Johannah mosolyogva követte.

Visszaérkezve a viskóba Gwynn kérdésekkel kezdte nyaggatni befogadóját.
- Milyen a falu? Mit fogunk vásárolni? Ruhát is? És cipőt? És mikor kezdjük el a tanulást? És…..- Egyszerre ennyi kérdés elég! – fojtotta belé a szót Johannah. A falut majd meglátod, és mindent veszünk, ami szükséges. A tanulást pedig hétfőn, vagyis három nap múlva kezdjük. Hétvégén főzni tanulsz, és házimunkát végzünk. Elégedett vagy?
- Egyelőre igen.- mosolygott Gwynn. Johannah csak a fejét csóválta.

A falu népes hely volt, és koszos. A sárban büdös, kormos gyerekek játszottak sárcsatát, és egyéb mocskos játékokat. Néhány kislány babázott, de mikor a fiúk elvették a babákat, mindannyian sírva fakadtak. Egy terebélyes asszonyság ekkor kiosztott néhány nyaklevest a fiúcskák körében, és visszaadta a babákat a lánykáknak. A boltok mind nyitva voltak, a vásárlók között pedig akadtak parasztasszonyok, és elegáns földbirtokos feleségek is, de voltak uraságok, és gyermekek is. Az út tisztább részén hintók és kocsik közlekedtek, a döngölt járdán emberek nyüzsögtek. Johannah kézen fogta Gwynn-t nehogy elvesszen a nagy forgatagban, mert a lány semmire sem figyelt, úgy bámészkodott.

Johannah belépett egy szabóüzletbe, magával húzva kis vendégét. Ekkorra Gwynn magához tért és csodálkozva nézett körül, kitépve magát „fogvatartója” karjaiból. A szabónő egy magas, kövérkés asszony volt, jóságos arcú, valószínűleg özvegy, legalábbis fekete, egyszerű ruhájából Gwynn erre következtetett. Az üzlet tágas volt, de nem túl nagy, és a falait pedig polcok töltötték be, rajtuk anyagok, különböző csipkék, szalagok, varrótűk, és rengeteg cérna.
Egy kis kandallóban kis tűz lobogott, ami kellemesen felmelegítette a helységet. A szoba közepén pedig egy kis, kerek szék állt, mellette egy asztalkán mérőszalag. Az özvegy feltessékelte Gwynn-t a kis kerek székre, és magához vette a mérőszalagot. Johannah pedig, miután bejelentette, hogy ő, amíg Gwynn-nek ruha készül, bevásárol némi ennivalót, elköszönt, és kiment az üzletből. A varrónő pedig tett-vett, majd Gwynn-hez fordult.
- Mrs. Maier vagyok, kisasszony. Ne tessék izgulni, csak tessék levetni a kendőt, aztán megmérem a kisasszonyt, és mutatok néhány ruhát, a kisasszony pedig választ közülük ötöt. A Johannah kisasszony mondta, hogy annyit tessék választani. De most tessék szépen nyugton maradni, mert különben megbököm a tűvel!- közölte a terebélyes asszonyság.
Gwynn nyugton maradt, és egy félóra múlva a szabóné fel is írta a méreteket.
- Egy hét múlva meglesznek a ruhái, kisasszonyka. Na most tessék választani, én mindjárt hozom a ruhákat. Üljön csak le nyugodtan mostmár!

Egy pár perc múlva egy tucatnyi ruhát hozott elő. Gwynn választott egy gyönyörű lila selyemruhát, ezüst mintákkal, egy zöld bársonyruhát vörös rózsákkal díszítve a mellrésznél, egy kéket mályvaszín szalagokkal, egy gyöngyszürkét fekete sujtással, és egy zöldet rózsaszín ujjakkal és szoknyával. A varrónő bólogatott, és azt is mondta, a legszebb ruháit viszi el ez a kis hölgy! Azután Gwynn választott mindegyik ruhához egy pár kesztyűt, vállkendőt, és kalapot. Kapott két garnitúra fehérneműt finom vászonból, csipkézve. És legalább egy tucat finom harisnyát. Egy óra múlva megérkezett Johannah egy hatalmas kosár ennivalóval, innivalóval. Fizetett, és elindultak a cipészhez. A cipész szintén méretet vett, de ő Gwynn lábáról, és a megígérte, hogy a hét végére megkapja a választott cipőket. Ugyanis a lány választott három elegáns, különböző színű cipőt a szép új ruháihoz, egy hosszú szárú fűzős csizmát télre, és egy papucscipőt tavaszra. Gwynn boldogan lépett ki az üzletből. Arca vidám volt, méginkább kiemelve szépségét.

- Köszönöm, hogy megvetted nekem ezeket. Nagyon drágák lehettek, de te nem sajnáltad rám a pénzed.- aztán összeráncolt homlokkal kérdezte: De honnan is szerzed te a pénzed?
Johannah elfintorodott.
- Innen-onnan. Kenőcsöket készítek, amuletteket, bájitalokat, és jósolok. Jól megfizetnek érte, de óvatosnak kell lennem. Rajtad kívül senki sem tudja, hogy mi vagyok, mert ha megtudnák, rövid úton elítélnének boszorkányperben, és felakasztanának. Nem kell aggódnod, nagyon vigyázok magamra.
- De hát…-kezdte Gwynn, de elhallgatott. Nem értette, miért akarnák elítélni Johannah-t, de nem akarta bosszantani. Tudta, milyen hirtelen haragú. Inkább mást kérdezett.
- És akkor valóban hétfőn kezdjük a tanulást?
- Igen. De mint már mondtam holnap főzni tanulsz. - Ezután elhallgattak, mert beértek az erdőbe. Némán ballagtak egymás mellett, mind a ketten a gondolataikba merülve. Észre sem vették, hogy egy éjfekete árnyék lopakodik mögöttük, fától fáig, nesztelenül.