Az ördögharcsa

Mooney-nak


Szép nyári hajnal volt. A folyó felett lebegett a pára, szürkébe vonva a part menti fák sorát. A homokos strand üresen árválkodott. Nem sokkal odább, a bozótosban egy csermely futott bele kotyogva, gurgulázva a folyóba. Néhány sirály röpködött az égen, a hold még odafenn fogyatkozott. Béke volt.

Géza, a negyvenéves horgász már egy órája pecázott. Nagyon kellemesen érezte magát, teljesen el volt lazulva. Most még másnapos sem volt, mint annyi ehhez hasonló szombat reggelen. Előhalászott a mellette álló vödörből egy doboz sört, sziszegve felbontotta, és egy hajtásra kiitta a felét. Ez igen. Aztán terpeszbe állt, és hugyozni kezdett. Közben észre sem vette, mekkora, különös, hullámfodrokat vet a víz. Azt sem, hogy a villantója figyelmeztetve megvillan.
- Egs – mondta magának úgy általánosságban, miután befejezte a pisálást, kiitta a sörét és böffentett hozzá. Belenézett a vödörbe. Ottan már a pár doboz ser mellett néhány sneci fickándozott. Emiatt kissé neheztelt, elvégre ő egy Sherpa bottal jön, és erre sneciket fog. Ez méltatlanság.
Leült a foltozott gatyájára a sámlijára, és belelógatta a Sherpa botját. Molnárkák zizegtek a nyári csöndben. Még egy Mercury motorcsónak hangja sem hallatszott.
Várakozott. Fingott. Lassan felkelt a nap a távoli égbolton, és Géza sóhajtott. Úgy tűnt már nem lesz kapás. Már épp azon volt hogy összecsomagolja a Sherpa botját, amikor az hirtelen megfeszült.
- A kurva anyját! – kiáltotta, és bepózolt a stégen. Érezte hogy ez egy nagy hal. Csakhogy nem megfelelően pózolt be, és a hirtelen forgatékos nyomatékot nem állta, és fejjel lefele belezúgott a vízbe, amint irdatlan erő ragadta meg a Sherpa botját.
Csobbanás. Géza bácsi nem tudta mi történt, csak azt érezte, a vízben van, kavargó szürkeségben. Aztán kikapta a fejét a folyóból, és kinyitotta a szemét. Aztán felsikoltott.
Egy óriási harcsa tornyosult föléje.

A lesőharcsa feje akkora volt, mint egy bernáthegyi pofája, csak még nagyobb, és laposabb. Hat bajsza közül három olyan vastag volt, mint egy kötélhágcsó, a többi meg acélsodrony. Számtalan fogai akkorák, mint egy hiénáé. Szájzugja fölött kimeredő szeme dühösen méregette őt, miközben kiköpte a pufit.
Ez nem is leső, hiszen ez egy pumaharcsa! – gondolta Géza pánikban, és megpróbált felkapaszkodni a stégre.
A hatalmas, pokoli hal a derekánál kapta el, belemélyesztve fogait az alkoholtól szöttyedt húsba. Géza felsikoltott, és telefosta a Dunát. Az ördögharcsát azonban nem hatotta meg semmilyen könyörgés. Sárga, villogó szemei csakis a tehetetlen zsákmányt látták. Géza jobb lábával még pofán tudta rúgni a dögöt, de az válaszként egy tépő-szaggató mozdulattal megszabadította a lábfejétől.
- ÁÁÁÁÁ – üvöltötte géza, és megfordult, hogy eltaszítsa magától az állat irdatlan, mohón nyomuló kopoltyús fejét. Fejétől bűzlik a hal, gondolta, aztán az ördögharcsa letépte a mutatóujját, meg a többit is. Géza tudta, hogy ez a vég. De a java még hátra volt. A rém orrcimpái kitágulták, és megérezve Géza áporodott, vajsavas ágyékának szagát, lesiklott síkos, csupasz testével, és 128 éles kapófogát a férfi megereszkedett heréibe mélyesztette.
- A TÖKEEIM! ENGEDJ EEEE -Géza úgy érezte, égetik odalenn. Aztán egy víztől tompa reccsenés, és az ördögharcsa kitépte és szájüregébe szippantotta az egész szaporítószervet. Géza elájult.

A rém akkor a víz színén mozdulatlanul lebegő test fölé hajolt, száját kitátotta, mint egy busa egy mesüge vagy egy boa, és a korpás hajjal borított fejénél fogva lassan, komótosan a bélibe eresztette. Az ördögharcsa szemei kitágultak, bután a jóllakottságtól. Kéjes megelégedésében ikrákat petézett, és lágyan csóválta tüskétlen hátúszóját. Azután, miután megpillantotta a stéghez érkező többi horgászt, óvatos mozdulattal, hogy fel ne kavarja a felszínt, leereszkedett a folyó fenekére, a biztonságot nyújtó iszapba. Ott aztán pihegve elfektette négy méter hosszú és féltonnás testét, hogy megeméssze Gézát, akivel kapcsolatban lelkiismeretfordulása sem volt, hiszen nem voltak gyerekei és alkoholista volt.

A partra érkező horgászok felismerték Géza pompás Sherpa botját, de magát a férfit nem lelték.
- Hova mehetett? – kérdezte az egyikük.
- Tán a kocsmába.
- Ja.
- Vedel.
- Az ilyen horgász meg sem érdemel egy ilyen pompás Sherpa botot.
- Há nem.
- Jé itt még van három sört.
- Azt sem.
Így hát horgászbarátai megitták a hajdani Géza sörét, és horgászni kezdtek a botjával. Az ördögharcsa pedig kéjes álmát aludta az iszapban, teli gyomorral. Ó, horgászok, legyetek résen! Most biztonságban vagytok. De mi lesz, ha felébredt… vigyázzatok!