Szerelmi hadviselés

1. fejezet




Egy szép téli este, valahol New Yorkban….

- Hé, Jess, holnap is el tudsz jönni?- harsant a kérdés a füstös báron át, kissé megkésve, de még időben ahhoz, hogy a vonzó, vöröses hajú lány még meghallja.
Visszafordult, kabátjába félig bebújva és felkacagott.
- Persze, Tom. Ha rólad van szó, bármikor és bárhol, tudod.- kacsintott és kaján vigyorral tovalibbent.
Kilépett a friss, jéghideg éjszakába és sietve taxi után nézett.
Mikor sikerült egyet leintenie, beült, bemondta a címet és kényelmesen elhelyezkedett.
Kivételesen nem a saját autójával jött el, de csak mert fáradt volt, nem akart vezetni ilyen állapotban és időben.
De mivel imádta a bátyját, Tom- ot, semmi pénzért nem hagyta volna ki az esti koktélt vele.
Munka közben, valamikor ebéd után kapta az üzenetet, miszerint Tom ismét a városban van, és marad is egy ideig, úgyhogy szeretne Jessica- val találkozni.
A felesége, Greta, nem mindig engedte meg neki hogy hosszú időt töltsön a családja nélkül,de mivel a két ünnep között voltak, belátta, hogy a kicsi hugát is látnia kell Tom- nak Karácsony alkalmából.
Így aztán eljött Floridából Jesshez hogy pár napot vele töltsön. Vagy pár estét…
Sajnos a munka szent volt Jess számára, így hiába kérlelte volna bárki is, ki nem hagyta volna.

Nem számított, hogy elmúlt Karácsony, és nemsokára itt a szilveszter és az újév. Ha egyszer belelendült, nem volt mit tenni, hagyni kellett őt.
Merengéséből a sofőr ébresztette fel, hazaérkezett.
Kifizette a fuvart, persze jó nagy borravalót hagyott, kiszállt és fázósan összehúzta magán a kabátját. Körülnézett a kihalt utcán aztán besietett a háza bejáróján.
Felment a lépcsőn, előkotorta a kulcsát, beillesztette a zárba és…
És eszébe jutott valami. Pontosabban bevillant az agyába egy kép, egy emlék.
Mikor kicsik voltak Tommal, szerettek a szüleikkel tartani, mikor azok vacsorázni mentek.
Családcentrikus házasok lévén, nem tudták volna kihagyni a jóból a gyerekeket, ezért mindig együtt mentek. Négyen, boldogan, nevetve, mint egy gondtalan család.
Mire hazaértek, Jess már a kocsiban elaludt, jóllakottan, a nap izgalmaitól elfáradva.
Ilyenkor mindig a bátyja vitte a lakáshoz a kocsitól.
Ezt persze csak tőlük tudta meg, de most hogy ez eszébe jutott, mosolyognia kellett.
Besietett a házba, amit még Tom- tól örökölt meg, amikor az megnősült és elköltözött.
Szeretett itt lenni, ezért határoztak úgy, hogy a lány nevére iratják.
Teljesen fel lett azóta újítva persze, de még mindig érezni és látni lehetett az idősebb testvér keze nyomát szinte mindenhol.

A konyha modern volt, világos falakkal, sötét bútorokkal.
A fürdő hatalmas, de a nagy porcelán kádat már utólag tették be, Jess külön kérésére.
Szeretett itt elmerengeni a hosszú nap után és átrágni magát az éppen készülő regénye részletein.
Miután elvált James- től, a hálószobát szintén megváltoztatta, nőies motívumok és berendezés került a férfias, nyers bútorok, képek helyére.
A fal halvány rózsaszín lett, a függönyök ezzel harmonizáltak.
Az ágy egyetlen hatalmas, habos süteményre emlékeztető, puha fekhely lett.
Jess imádott aludni benne, úgy érezte mindig, mintha a mennyben lenne és takarója, párnája egyaránt felhő lenne.
Ilyenkor egy kicsit angyalnak érezte magát.
Tom nem bánta, amiért a ház szinte teljesen megváltozott, tudta, húgának jó ízlése van és már úgysem fog többé visszakerülni.
A boldog családi életet választotta, gyermekekkel és egy asszonnyal, aki mindig vele tart, jóban- rosszban, kitart mellette házastársi viharok után is, és rendületlenül szereti, csodálja őt.
És sikerült is neki.
Most két gyermek boldog édesapja, és semmi pénzért nem fordítaná vissza az idő kerekét.
Rajong a kicsi Melissáért, aki még csak 4 éves, de legalább olyan öntudatos, mint egy 24 éves nő. Mindig meg tudja nevettetni szülőatyját, hihetetlen humorérzéke felülmúl sok komikust is.
Anyja meg is mondta már, biztos benne hogy a szórakoztatóiparban fog elhelyezkedni a kicsi lánya, amint teheti. Mondjuk egy rádiónál nagy sikert aratna. Vagy valami hasonló pályát képzelt el Mel- nek.

De ez még messze volt, hiszen egyelőre csak a kisöccse foglalkoztatta annyira hogy mindig felvidította, ha az sírt, vagy nagyon lógatta az orrát valami miatt.
Jacky fiú 2 éves, nagyon eleven kisfiú, mondhatni Tom kicsinyített mása. Mindenki megjegyzi, ha látják fiút és apát valahol, hogy a természet csodát művelt.
Külsőre is egyformák voltak, de a természetük is hasonlított.
Jessica miután felébredt gondolataiból, már a zuhany alatt állt és élvezte a forró vizet.
Észre sem vette hogy levetkőzött és a fürdőbe keveredett.
De nem bánta, hosszú napja volt, nem akarta magát felesleges gondolatokkal tovább terhelni.
Illatos tusfürdővel lemosta a testét, ledörzsölve a mai nap fáradalmait és kitörölve agyából a negatív gondolatokat.

Miután végzett, puha, meleg fürdőköpenyébe burkolózott és elment a nappaliba. Megnézte az üzenetrögzítőt, a kor legnagyobb találmányát - legalábbis ő így gondolta - és látta hogy villog a piros led. Üzenete jött. Talán több is. Biztos az irodából keresték, ma nem ment be csak pár percre, hogy összeszedje az otthoni munkához szükséges iratokat, jegyzeteket.
De mielőtt lehallgatta volna az üzeneteket, elindult hogy megkeresse kis kedvencét, Bundást.
A konyhában rá is talált, az ételtálkája mellett szendergett. Biztos nagyon éhes lehet szegényke már, gondolta Jess.
Gyorsan elővette a macskaeledelt, és mikor Bundás meghallotta az étel hangjait, rögtön felébredt és a konyhapultra ugrott.
- Szép estét cicám.- üdvözölte Jessica.- Ne haragudj, amiért megvárakoztattalak, kicsit kába vagyok ma.- azzal megdörzsölte a cirmos füle tövét, ezt imádta az állat. Hangosan dorombolt, majd leugrott és várta a vacsorát.
Jess kiöntött egy adagot a tálba, aztán csinált magának egy nagy bögre forró kakaót.
Amikor elkészült, elvonult a bögrével vissza a nappaliba, benyomta a play gombot a telefonon és leheveredett a nagy bőrkanapéra.
Lábát kinyújtóztatta, mikor az első üzenet felhangzott.
- Helló Jess! Holnap mindenképp be kellene jönnöd és maradnod is kellene. Megkeresett az egyik kedvenc írónk, tudod Robby és azt akarja, állj neki a művének, nagy tervei vannak vele. Itthon nagy sikert aratott, szeretné, ha máshol is megismernék az írását. Persze szép összeget ajánlott fel nekünk is úgyhogy semmi izgalom. Akkor holnap! Jó éjt!
Jess elmerengett ismét de még időben magához tért, a lényeget hallotta. Szép összeg… A cég számít rá, ezt nem halaszthatja el. A pénzre mindenkinek szüksége van. Munkatársai majdnem mind családos emberek, a gyerekeket pedig etetni kell. Az asszonyok pedig itt New Yorkban mint tudjuk, hozzászoktak a luxushoz, tartani kell az életszínvonalat.
De ez nem is probléma.
Jött a következő üzenet.
- Szióka Hugicám! Örültem a mai estének, és várom a holnapot. De az időpontot még nem beszéltük meg. Mikor lenne jó neked? Csörögj vissza holnap, ma már késő lenne a telefonon lógni.- nevetés – Szóval majd hívj! Szép álmokat!- búgta a gép, azzal jött az automatikus szöveg, hogy több üzenet nem érkezett.
- Hál’ Istennek.- sóhajtott a lány.- Ma már úgysem tudnék több izgalmat elviselni.
Gyorsan megitta a maradék kakaót, kivitte a konyhába, elment fogat mosni, és a hálóban lecserélte a fürdőköpenyét egy finom anyagú, fehér szatén hálóingre. Bebújt a jó meleg ágyba, amit még a házvezetőnő tett rendbe, amikor ő reggel elviharzott.
Bundás jelent meg, nyakában a hal formájú biléta megcsillant az éjjeli lámpa fényében, és dorombolva felugrott az ágyra és Jess mellé fúrta magát.
Minden éjjel így aludtak, kivéve természetesen mikor férfi volt a háznál, aki nem szívesen látta volna a kis állatot kettejük közt.
Meg persze amikor nem is aludt otthon a lány, ami mostanában nem nagyon fordult elő, hiszen nem volt férfitársaság közelében.

Azelőtt sokszor, sok férfiú megkörnyékezte, persze a válás után, és néha engedett is a szimpatikusabbaknak. De sosem sikerült túl hosszúra egyik kapcsolata sem, talán mert a szerelmet, mint olyat, nehezen találta meg mellettük. Valahogy nem stimmeltek a dolgok sose, néha ő szakított, néha a férfiak. De nem számított sosem. Az igazán nagy szerelem egyszer már rátalált, de elvesztette. Ezek után már nehezen tudott hinni abban, hogy valaha is mégegyszer sikerüljön beleszeretnie valakibe.
A gondolatok valahol elvesztek benne és Jess szép lassan elsodródott az álmok mezejére.


2. fejezet



Reggel miután felébredt, gyorsan összekapta magát és elindult dolgozni.
Tudta, a mai nap fontos mindenki számára, úgyhogy nem teljesítheti alul önmagát. Ha valamit rosszul csinálna, vagy mondana, az a munka és az ügyfél elvesztéséhez is vezethet.
Miközben ezen járt az agya, és lélekben próbált felkészülni a maximális erőbedobásra, odaért aranyszínű Jaguárjához, beült, és a lehajtón keresztül távozott.
Vezetés közben Jazz- t hallgatott, attól mindig jókedvű és energikus lett.
- Pont ez kell nekem a feladat teljesítéséhez.- nézett a visszapillantó tükörbe hogy leellenőrizze a sminkjét. A zene dallamaira verte az ütemet a kormányon, tökéletesen manikűrözött körmei meg- megcsillantak a kora reggeli napsütésben.
Belefutott az első piros lámpába és lassított, majd megállt.
Mellette jobb felől egy mélykék Honda várakozott, és a sofőrje zavartalanul vizslatta mohó szemeivel Jess- t.
A lányt ez nem igazán zavarta, mindig ez történt vele, bárhol is járt.
És főleg ma nem lehetett kihozni a béketűréséből, hiszen a munkájára koncentrált és csakis a végső mozzanatot látta maga előtt. Az ünneplést, a pezsgőbontást, a boldog arcokat, széles mosolyokat.
Jess is mosolygott, és a szemlélődő férfi ezt pozitív visszajelzésnek vette, maga is szélesen mosolygott.

Mikor a lány észbekapott, gyorsan sebességbe tette a kocsit és már ott sem volt, magára hagyva az értetlenül utána bámuló embert.
Kacagott a történteken, nagyon jó kedve volt.
Mikor végre odaért az irodaházhoz, leparkolt a számára kijelölt helyen, fogta a táskáját, a kulcsait és indult is el az épületbe.
A recepción Paula várta.
Paula Bailey, fiatal, tettrekész, igazán attraktív nő volt. 170 cm magas volt, karcsú, haja mézszőke, szeme ragyogóan tiszta és világoskék volt. Akár a tavaszi égbolt.
22 éves volt és szinte mindig mosolygott. Tökéletes sminkkel és divatos öltözékben volt ma is. Mint minden nap.
Jess sokat hallott erről a lányról, egyetemet végzett, és mindenképp elhatározta, hogy egyszer ennek a helynek egy kimagasló pontjára kerül. Addig is az érkezőket várta, a távozóktól búcsúzott el és intézte a rá bízott apróbb dolgokat.
Nyelvtudása fantasztikus, 3 nyelven beszélt, szinte tökéletesen, az anyanyelvén kívül.
Tudta, ez még sokat hozhat neki, csak türelmesen ki kell várnia a sorát és meg kell járnia a szamárlétra fokait.
Jess kedvelte őt, mindig jókedvű volt és kedves vele, és persze tisztelettudó.
Már arra is gondolt, beszervezi valami komolyabb munkába maga mellé, aztán ha jól bizonyít, felkarolja őt.
- Jó reggelt, Paula! Ma is fantasztikusan nézel ki! A kék nagyon illik hozzád! - mosolygott rá Jess.
- Szép jó reggelt Jess! Köszönöm, igazán kedves tőled! Hallottam ma nagy napod lesz, nagy fogás ígérkezik. - kacsintott a lány és Jess felnevetett.
- Hát mi tagadás, lesz mit a tejbe aprítani, ha sikerül elcsípnem a pasast. A titkárnőm bent van már?
- Igen Jess, elég korán itt volt ma, de nagyon nyúzottnak tűnt szegény, biztosan alig aludt az éjjel. Vagy beteg, vagy szerelmi gondjai vannak.
- Az sosem jó, de megpróbálom orvosolni, amennyire tőlem telik. Köszönöm az információt, délben találkozunk.- azzal elsietett a lift felé, hogy még időben elkapja azt.
Már igencsak benne voltak a délelőttben, sietnie kellett. Főleg hogy most Sandy- vel is foglalkoznia kell. Nem szerette ha a munkatársai fáradtak, kialvatlanok, az nem segített senkinek. És ráadásul szerette is Sandy- t, jó volt néha lelki dolgokról elbeszélgetni vele.
Időben becsusszant a liftbe és rámosolygott az emberekre. A többiek egy emberként mosolyogtak vissza, a munkatársai köszöntötték.
- ’ reggelt drága Jess! Remélem, jól aludtál, szükséged lesz minden energiádra ma. Este 10 előtt nem igen hiszem hogy el tudnál szabadulni…
- Persze Peter, én fitt vagyok és mindenre kész! Ebédnél összefutunk?
- Hogyne, Tündérem! A BBQ- ban megfelel? Egy órakor?
- Tökéletes! Akkor ebédnél találkozunk! Szép napot! - azzal kilépett a 14. emeleten, otthagyva Petert a tömegben.

Végigsétált a folyosón és mikor elért az irodájáig, megpillantotta Sandy- t.
Valóban nyúzott és fáradt volt az arca, Paula nem tévedett. Jess szívébe szomorúság költözött.
- Jó reggelt kedvesem! Téged meg mi lelt?- kérdezte gyengéden Sandy- től.
- Szia, jó reggelt, Jess! Jaj ne haragudj hogy ilyen letört vagyok, de nem akartam emiatt kimaradni a munkából. És nem tehetek róla, ha tehetném, sokkal jobb kedvem lenne, csak tudod….
- Igen? – Jess várta hogy a lány kifejtse gondolatait.
- Nem is tudom, hogy mondjam el. Annyira nem hozzám illő…
- Tudod mit? Gyere be az irodámba, és megbeszéljük. A munka várhat délig. A srácok úgysem jönnek be sokkal hamarabb… Utána meg ebéd, tudod… Na mindegy, gyere és igyunk meg egy csésze teát, és mindketten megnyugszunk, rendben?- Jess hangja megnyugtató volt és kedves.
- Igazán kedves tőled, de csak ha tényleg nem túl nagy probléma!
- Ugyan miket beszélsz?! Van egy szabad óránk, az rengeteg idő, és ígérem délre kutya bajod sem lesz!
Jess indult be, Sandy vitte a teáscsészéket és a teafőzőt.
Töltöttek mindkettőjüknek, aztán kényelembe helyezték magukat a bőr fotelokban.