Tellihold/1. rész/

Az éjszaka csendjét egy szárnycsapás törte meg. Majd egy ordítás, ami életteliből fájdalmassá ment át.
Damien leguggolt a tetőn és a holdat kémlelte. Telihold volt azon az éjszakán. Képsorok sokasága jelent meg a szeme előtt, amiket már nagyon rég óta próbált kiűzni a fejéből, sikertelenül. Behunyta a szemeit, és megpróbált valami másra gondolni, de léptek zajait hallotta a háta mögül. Hátranyújtotta karmos kezét és a lány nyaka köré fonta, a körmeit kiengedte, majdnemhogy a lány húsába vájva azokat.
- Ugye tudod, hogy egyszer így fogsz meghalni?- kérdezte Damien érzéstelen hangon, majd elengedte a lány nakát.
- Akkor ne ölj meg... - válaszolta egy női hang, ami inkább egy tizenéves nyugtató szavai lehettek.
- Csak rajtad áll, Sophia. Nem kéne a hátam mögött lenned. Tudod, hogy allergiás vagyok rá. És honnan tudtad, hogy hol keress?
- Hát amit a konyhában műveltél... - válaszolta Sophia halovány mosollyal az arcán.
- Jah, bocsi, csak tudod... - mondta eddig normális hangerővel, majd felnézett a holdra, vett egy nagy levegőt és halkabban folytatta. - ... megőrjít. Nem tudom magam kontrolálni. Muszály kijönnöm...
- Pedig ez az első és legfontosabb szabály: teliholdkor ottbent kellene maradnod. - folytatta a lány szomorú hangon.
Damien keze ökölbe szorult a szárnyait pedig megrebegtette. Megérezte még valaki szagát...
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem bízol bennem. - mondta Damien csalódott hangon és egyszerre mérgesen is. A szeme barátságos zöldből- méregzöldbe ment át.
- Miről beszé... - Sophia a fiú felé fordult és kérdezett volna tőle, de Damien egy feket füstfelhő kíséretében eltűnt. A lány körbenézett, és a háta mögött egy fiú alakját vélte felismerni. Közelebb lépett hozzá és rögtön felismerte. Tad volt az. Mérgesen odaszaladt elé és komoran megszólalt:
- Mégis mi a fenéért jöttél ide?Jól tudtad, hogy ma milyen este van!És azt mégjobban tudtad, hogy egyeltalán nem kedvel!Vagy talán megfeledkeztél a törött kezedről?

Tad lenézett a begipszelt kezére: persze hogy emlékezett rá. Kb. egy héttel ezelőtt törte el a kezét Damien, amikor meg akarta csókolni Sophia- t. Titokban mindig is tetszett neki a lány, de Damien miatt sosem sikerült még csak hozzáérnie sem. Rögtön ott termet, és ha szerencséje volt, kisebb karcolásokkal megúszta. Csak ez nem mindig sikerült így, egy héttel ezelőtt sem. Felpillantott Sophira:a lánynak szőké- barna haja volt és zöld kontaklencséje. Szemüveget sosem viselt, biztos útálta, állapította meg magában Tad. Kb. 160- 170 cm magas lehetett, nem sokkal volt kisebb a fiúnál. Egy térdnél kikopott farmer és egy zöld top volt rajta. A hideg ellen még felvett egy földig érő kardigánt is.
- Én csak nem akartam, hogy valami bajod legyen. - mondta Tad mosolyogva, majd végigsimított a lány karján. - Tudod, milyen konok ilyenkor Damien. Persze, csak tetteti magát, hogy macho- nak látszon előtted. Gyere, inkább menjünk be.

A fiú mostmár mind a 2 kezével dörzsölte Sophia karjait, mint aki nem akarja, hogy kihűljön, majd megfogta a kezét és elindult befelé vele.
Damien viszont nem tűnt el teljesen:a szervezetében megváltoztatta a molekulák halmazállapotát, és így ő maga is halmazállapotot cserélt;légnemű lett. Viszont bármelyik pillanatban visszanyerhette eredeti formáját. Ezt kihasználva Tad mögé siklott majd visszaváltozott eredeti alakjába. Még mielőtt a fiú megszólalhatott volna, a torkának szegezett egy tőrt és érzéstelen hangon megszólalt.
- Vedd le róla a mocskos kezed.
- Ugyan már Damien, csak nem gondolod, hogy neked való. Miért nem választassz valakit a saját fajtádból?- kérdezte Tad gúnyosan mosolyogva.

Damien közelebbnyomta a kést a fiú nyakához és lepillantott a kezeikre:Tad még mindig nem engedte el Sophia kezét. Ha eddig dühös volt, akkor mostmár fel tudott volna robbani.
- Engedd el. Most!- sziszegte Damien az összeszorított fogai közül.
Még mielőtt Tad megszólalhatott volna, Sophia kitépte a kezét a fiújéból, majd bepréselte magát a két srác közé.
- Damie, nyugi, nem történt semmi. Dobd csak el szépen azt a tőrt... - mondta a lány nyugtató hangon, és Damient fürkészte. A fiú fekete haját és szárnyinak néhány tollát felborzolta az egyre erősödő szél. Kb. egy fejjel lehetett nagyobb Sophinál, izmos felsőteste volt és mélyfekte tollazatú szárnya. Ha emberi korban szerette volna elhelyezni, akkor egy 20 éves férfinak felelt volna meg.
Damien egy kis hatásszünet után eldobta a tőrjét ami el is tűnt. Thadeus arcát fürkészte, amit az önteltség töltött el. Végülis iagaz volt annyira, hogy Damien nem emberi lény:aki szárnyakkal rendelkezik és egyéb dolgokat tud csinálni, amik az emberi fizikai képességeket meghaladják, azok nem is igazából emberek.

Damien hirtelen cselekedett: elkezdett rohanni, felkapta Tad- et és leugrott az épület tetejéről. Egy ideig a kezei közt tartotta a fiút, ledobta majd továbbszállt. Sophia gondolkodás nélkül utánuk ugrott a levegőbe...