Történetek

Mivel a "Csernobil egy 6 éves kisfiú szemszögéből" című művem felkeltette egy riporter érdeklődését, és nemrég volt Csernobil évfordulója (április 26), volt alkalmam a Fókuszban szerepelni, és azután írtam ezt a kis történetet, hogy is zajlott az a bizonyos várva várt nap...

A mester a sajtpapírt gombóccá gyűrte hatalmas öklében, a spanglit a földre söpörte. Szíve kihagyott, így a második infarktus után ez már nem vicc. Megragadta az első sört, és intett a félrészeg feleségének, menjen csak a varrószakkörre. Még hogy varrás! Tudta már az igazságot, de türelmet kényszerített magára. Eljön majd az asszony ideje is...

- De ha az erőmű felrobbant, akkor te, hogy élted túl?
- Tudod szívem, nem nagyon éreztem jól magam és műszakot cseréltem a fiatal Grizsnyij kollégával. Így én átkerültem az 1-es blokkba. Mikor megláttam mi történt, hogy az erőmű teteje egyszerűen eltűnt és füst száll az ég felé, tudtam mi lesz. Azonnal eljöttem minden engedély nélkül hozzátok, hogy tudassam, jól vagyok és, hogy el kell mennünk innen.
- Elmenni? Mégis hova?
- Elmegyünk Kijevbe a testvéredékhez, Annaékhoz....

Hozzáfogott, hogy kikeverje az ég színét. Gondolatai közben máshol jártak. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor először járt itt. Akkor ő, huszonhét éves fejjel, mint kalandvágyó fiatalember keveredett a szigetre. Munkát ajánlottak neki, és ő azt el is fogadta. A szigeten épp a nyári karnevál volt, a parton gyűlt össze a sokszínű tömeg. A férfi is odakeveredett, mert a cége is a támogatók között volt. Akkor látta meg a Nőt, a legédesebb teremtményt a világon. Ha létezik szerelem első látásra,...

Ollivander megsuhintotta saját pálcáját, mire egy ósdi mérőszalag elkezdett méretet vennni a fiú egész testéről. Ollivander nem tett semmit, így Denem sem zavartatta magát. Amíg az önműködő szerkezet dolgozott, Ollivander kutakodni kezdett a bolt hátsó részében, s végül egy nagy halom különböző méretű dobozzal tért vissza. Ismét intett pálcájával, mire a szalag helyet foglalt egy rozoga asztalon, és nem mozdult többet...

Mindketten csodálkoztak milyen jó húsban van, és milyen szépen fejlődik. Egy rutin vizsgálat alkalmával egy apró elváltozást találtak. Megnyugtattak, hogy az csak olyan minimális, hogy a normális értéken belül van és lehet csak a gép egyik karja lehet lazább, mert már régi a gép. Terhesen minden hónapban mentünk CTG-re (a gyermek szívverését mérik ezzel az anyaméhen belül) és akkor mindig minden rendben volt...

Nagyon sok szép évet töltöttünk együtt, komolyabb veszekedés nélkül. Persze voltak apró-cseprő kis vitáink, de azok hamar lecsengtek. Aztán egyik nyáron elsétáltunk ismét a kis erdei búvóhelyünkhöz. Nagyon meleg volt, szinte perzselt a levegő a fák között is. Ahogy sétáltunk, valami más is vibrált még a levegőben. Egészen furcsa volt, ilyet még sosem éreztem...

Odaosont az anyósülés felőli oldalról, egészen addig, amíg meg nem pillantotta a lányt. Éppen arra készült, hogy kiszáll a kocsiból, így Jack óvatosan közelebb húzódott, és bekukkantott az ablakon. A telefon ott pihent a sebváltó előtt. A lány pont ebben a pillanatban nyitotta ki az ajtót, és kilépett az útra. Az író várt, majd amikor Cecile már a harmadik lépést is megtette, ujjait a kilincsre helyezte, majd teljes súlyával – ahogy ilyen féltérdelős állapotban csak bírta – benyomta az...

Elkezdődött a film. Hogy őszinte legyek, annyira nem fogott meg. Talán el is aludtam közben egy kicsit. Hirtelen összerezzentem, és kinyitottam a szemem. Meglepődtem, hogy elaludtam. Észre sem vettem. Kissé bűnbánóan sandítottam a barátnőm felé, vártam hogy majd jól le fog cseszni. De legnagyobb meglepetésemre nem ült mellettem senki. Sőt. Az egész terem teljesen üres volt, csak én ültem a sorok között. Semmiféle fényforrás sem világított, mintha egy fekete gumicsőben rekedtem volna......

- Úgy nézel rám, mintha lenne. Tudod, kibékültem a feleségemmel. Nem szeretném elveszíteni, és végül is nem ígértem neked semmit. Kíméletlenül őszinte vagyok, világos? A feleségem szerint mindig is ez volt a legjobb tulajdon… szóval, szerintem ilyen esetekben ez a leghelyesebb, amit tehetünk, érted?
- Persze – válaszolta a nő, és arra gondolt, immár nem először, hogy vajon milyen halállal fog ő meghalni...