A kép 8. rész

Egyik reggel a kép előtt ült és a kávéját itta amikor meglátta a homályt. A kép egyik fele furcsa homályba borult, majd egyre nagyobb terület lett áttetsző. Odalépett és megérintette volna,de a keze belefúródott az anyagba.
Képtelen volt várni, pedig Tamás megígértette vele, hogy rögtön telefonál, ha változás lesz. Letette a kávéscsészét és már lépett is a kép felé. Amikor átlépett furcsa érzése támadt. Megállt a túloldalon és körülnézett. A terem ahová belépett üres volt. Most értette meg, hogy milyen veszélyes lett volna, ha van ott valaki. Tudta, hogy ebben a korban a megmagyarázhatatlan dolgok miatt bárkit kivégeztek, igaz voltak bátor emberek, akiktől ő is tanult, de ezek a kivételes emberek, mint Luther Márton is megtudta, hogy nagyon szomorú véget értek.

Az ablakhoz ment és kinézett. A vár ahol volt ismeretlennek tűnt. Végignézett magán és megrémült, mert a ruhái is modernek voltak, amiben ide nem jöhetett volna. Szerette a farmert az új világában. Éppen arra gondolt, hogy visszamegy, és átöltözve jön ide, amikor kinyílt a terem ajtaja és egy fiatal lány lépett be. A falhoz simulva, szinte rejtőzködött és hallgatózott ki a folyosóra. Az ajtó résnyire nyitva maradt. A közeledő hangok eltávolodtak és a lány nagyot sóhajtott és csak ekkor nézett körül. Meglátta a férfit, aki érdeklődve nézte és látszott, hogy kicsit megijedt. Furcsa ruhában volt és ez fölkeltette az érdeklődését.
- Ki vagy te? –kérdezte németül.
- Kristóf – válaszolt ő önkéntelenül is, de a másik nevét nem mondta meg. Végre újra használhatta az igazi nevét az új világában, de itt ezt a nevet megint rejtegetnie kellett. - Na és te ki vagy?- lépett közelebb a lányhoz. Ő is németül beszélt. A wittembergi egyetemi évek alatt jól megtanulta a nyelvet.
- Mária Hercegnő – mondta büszkén a lány. Kristóf fejében kergetőztek az események és próbálta elhelyezni a nőt és a helyet. A lány tizenévesnek tűnt, ezért remélte, hogy nem az akinek gondolja.
- Férjed van már Hercegnő?- kérdezte tőle most már spanyolul. A lány meglepődött a nyelvváltáson, de végigmérte a férfit és mosolyogva válaszolt.
- Négy éves voltam, amikor eljegyeztek és pár nap múlva a király felesége leszek. – nevetett majd odalépett a férfihoz. - Örülök, hogy megérkeztél! Ugye téged küldött a bátyám aki majd szövetségesem és tanítóm leszel? Azt mondta, hogy akit küld annak nagyon fogok örülni. Már az is öröm, hogy az anyanyelvemen szólnak hozzám. Franciául is beszélsz?- a férfi franciául felelt. Most örült, hogy ilyen sok nyelvet megtanult az utazásai során.
- Beszélek veled, ha szeretnéd és megtanítalak a magyarra is. - Kristóf tudta, hogy Lajos király leendő felesége áll előtte. Miután Ulászló is meghalt a fia Lajos került gyerekként a trónra és az ő felesége lett Habsburg Mária Hercegnő tizenhét évesen. Sokat olvasott erről a korról mióta az új világába került.

Állt a lány előtt és nézte hófehér arcát, kék szemeit, hosszú szőkésbarna haját. A lány megrándult, mert újra hangokat hallott a folyosó felől.
- Ki elől menekülsz? – kérdezte tőle a hangját lehalkítva és közelebb lépve a férfi.
- Brandenburgi György a király nevelője és gyámja tartott nekem előadást arról, hogyan kell viselkednem, és előle szöktem meg. Most kerestet, de már szeretnék egy szusszanásnyi időt, amikor egyedül lehetek.
- Akkor megyek is, hogy ne zavarjalak – lépett az ajtóhoz,de a lány megfogta a karját.
- Kérlek maradj,ne árulj el. – húzta vissza. A férfi mellé lépett és érezte a rózsaillatot amit az édesanyján is érzett amikor legutoljára találkoztak. Megfogta a lány egy hajtincsét és beleszagolt.
- Mit csinálsz? –kérdezte a lány, és érdeklődve nézte.
- Az édesanyámnak is ilyen illata volt, amikor utoljára láttam. – mondta Kristóf őszintén.
- Ezt az illatot a leendő férjemtől kaptam ajándékba. A gyámja birtokán készítik rózsából. –közelebb lépett a férfihoz. - Nekem is nagyon tetszik. –
- Brandenburgi György birtokán készítik? – gondolkodott el és szomorodott is el Kristóf. Eszébe jutott, hogy az anyja sajnos már meghalt.
- Édesanyád honnan kapta? Megkérdeznéd tőle? –
- Sajnos már meghalt. – mondta a férfi és amikor kimondta olyan érzése volt, mintha csak most történt volna és a könnyeit alig tudta visszafogni. Belegondolt, hogy amikor utána olvasott nem is sírt az anyja korai halála miatt, mert abban reménykedett, hogy majd visszamegy és kimenekíti azt a nagyon szomorú megtört asszonyt az új világba, ami őt is befogadta. Szerette volna még mosolyogni, boldognak látni őt.
A lány megérintette, és ő akkor vette észre, hogy mennyire a gondolataiba mélyedt.
- Nem akartam, hogy szomorú legyél –a szemeit hatalmasra nyitotta és úgy nézett föl rá. Az apró termetű lány annyira ártatlan és naiv volt. Összehasonlította az ő Annamáriájával, akivel majdnem egykorú volt és látta, hogy az a lány mennyire tele van önbizalommal és milyen magabiztos, míg ez a kicsi lány hiába rendelkezik nemesi ranggal és királyi címmel, védtelen és magányos. Megsajnálta és úgy érezte segítenie kell neki. Megsimogatta az arcát.
- Jól vagyok. De nem tudom megszokni, hogy meghalt és boldogtalan volt. –
A férfi kikémlelt a folyosóra és mivel nem látott senkit megfogta a lány kezét és magával húzta.
- Most mehetünk, nincs itt senki. - aztán hirtelen megtorpant, mert rájött, hogy itt nem ismeri ki magát, hisz még soha nem járt Budán a várban ezért előreengedte a lányt. – Vezess te, mert én még nem ismerem ki magam—visszanézett a képre, ami már bezáródott és egy kicsit megrémült, de amikor a lány az apró kezeit az ő tenyerébe tette megnyugodott és ment a lány után.

Mária osonva ment a folyosó falához tapadva és húzta a férfit maga után kézenfogva. Amikor a szobájához ért benézett és mivel nem látott benn senkit belépett.
- A komornámat nem hozhattam magammal, mert azt mondták, majd itt kapok és magam választhatok egyet. De hát milyen az a komorna, aki nem beszéli a nyelvemet és szerintem kémkedik, mindent elmond rólam? Ezért is örülök neked. Furcsa is, hogy megengedték. Tudják, hogy megjöttél?
- Nem és nem is lenne jó, ha megtudnák, mert félek, hogy elküldenének. –
- Egyet azért kérhetek a férjemtől és az az egy te leszel. - nevetett a lány és csábítóan nézett rá. Kristóf megijedt. Nem akarta, hogy a lány ilyen érzelmeket tápláljon iránta. Nem akarta megbolygatni az érzéseit.
- Milyen a férjed? - próbálta elterelni a gondolatait.
- Komoly. Úgy viselkedik, mint egy király és azzal is kegyet gyakorol, ha rám néz.
- De hát ő a király - emlékeztette a lányt, - és te leszel a királynő, akinek szintén úgy kell viselkednie. - a férfi egy ijedt bizonytalan kislányt látott és megint megsajnálta.
- Kitaláltam, hogy hogyan tarthatlak meg! –a lány boldog mosollyal nézett a férfira.
- Úgy volt, hogy hozhatom a gyóntatómat is, de lebetegedett, és ha te beöltöznél akkor maradhatnál velem. Te lennél a gyóntatóm. - most már kacéran nézett a férfira.
Kristóf megijedt a lehetőségtől, már félt ettől a kalandtól és szeretett volna visszamenni a jövőbe a kedveséhez, aztán nyílt az ajtó és a magas szigorú férfi, aki belépett fürkészve nézett rá.

- Hercegnő, ki ez az ember?
- A gyóntatóm. Most érkezett Insbruckból, de útközben megtámadták és kirabolták. Vándorkomédiások adtak neki ilyen fura ruhákat. Kérem, hogy adja ki a cselédeknek, hogy hozzanak neki ruhákat és papi reverendát. Aztán varrjanak neki néhány rend ruhát. Kérem azt is, hogy a közelemben helyezzék el, hogy amikor szükségem lesz rá, akkor hamar elérjem. A lelki segítségem, a gyóntatóm, akit Ferdinánd bátyám küldött utánam.
A férfi odalépett Kristófhoz és végigmérte.
- Ismerős nekem tisztelendő Atyám –fürkészte. - Találkoztunk már valahol? – németül beszélt. Kristóf is németül válaszolt. Megpróbálta a tanult tiroli tájszólását elővenni. Tanulmányai során néhány hónapot ő is töltött Insbruckban, aztán éveket Wittembergben és Zürichben Luther Mártont követve, aki a professzora volt.
- Nem emlékszem a Herceg Úrra. Ilyen előkelő társaságban nem forog egy ilyen egyszerú isten szolgája - szerénykedett.
- Azért Ferdinánd király sem annyira egyszerű ember, hisz ő küldte nem?-
- Igen, de ő nem ismer csak az apátunktól kért egy embert erre a nemes feladatra, amit kitüntetésnek vettem, amikor megkaptam.
A Herceg fürkészőn nézte, majd meg is fenyegette.
- Atyám remélem, tudja hol a helye, és nem kívánkozik onnan egy centivel se följebb. Tudnia kell, hogy vannak tabuk, amiket be kell tartania. - ezt olyan fenyegetően mondta, hogy Kristóf érezte, nem ismer kegyelmet. Sajnálta, hogy az anyja ennek az embernek a kényétől-kedvétől függött és boldogtalan volt utolsó percéig az életének.
- Tudom hol a helyem Uram – mondta lehajtott fejjel.

A Hercegnő a háttérbe húzódott és hagyta, hogy ezt a csatát ő vívja meg, de most előrelépett és rászólt a hatalmas emberre parancsolóan. Ezt a lányt hatalomra nevelték.
- Uram, kérem, hozassa a ruhákat a gyóntatómnak,mert ma este már szeretnék tiszta lélekkel nyugovóra térni és megértheti, hogy ezekben a ruhákban nem állhat az Atya az Úr elé.
- Igenis Asszonyom!- válaszolt a férfi és kiment az ajtón,de végig Kristófot figyelte, aki összekulcsolt kézzel és lehajtott fejjel állt a lány mellett.
Amikor az ajtó becsukódott a lány boldogan fordult oda a férfihoz.
- Ez jól ment! Annyira örülök, hogy sikerült. Már örülök is, hogy nem akart a gyóntatóm velem jönni ebbe a barbár országba. Ferdinánd mit üzent? –
- Bevallom Asszonyom, hogy nem ő küldött. – próbált Kristóf őszinte lenni.
- Akkor ki vagy te és honnan kerültél ide? –kicsit megijedt a lány, hogy egy idegennek beszélt bensőséges dolgokról.
- Luther Mártonnál tanultam Wittembergben és Zürichben, tanultam Insbruckban is és majdnem föl is szenteltek, de a nagyapámnak akkor más céljai voltak velem, a nagyapám posztját akarták, hogy örököljem, de az életemre törtek és elmenekültem. Ennyi így dióhéjban a történetem.
- Na és vállalod, hogy velem maradsz, mint a gyóntatóm? A szövetségesem? A tanárom?
- Vállalom – mondta ki gyorsan a férfi és szerette volna megsimogatni a lány haját,de eszébe jutott, hogy ez nem csak egy ijedt kislány, ez a nő itt pár nap múlva királyné lesz, akinek a szülei is királyok voltak. Hiszen most Szép Fülöp leánya áll előtte, aki V. Károly és I Ferdinánd húga. Ekkor a lány lépett oda hozzá és fogta meg a kezét. Kristóf egy lépést tett hátra, mint aki megijedt.

A Herceg szolgája kopogott a ruhákkal és akadályozta meg, hogy a lány folytassa a bensőséges beszélgetést. Kristóf átnézte a ruhákat, amik egy kövér emberéi lehettek, aki kevésbé szeretett mosakodni,de nem mutatta ki az undorát, átvette a ruhákat és elindult a cseléd után, aki az utat mutatta a szobájába. A lány még utánaszólt.
- Atyám, ha elhelyezkedett és átöltözött, akkor várom vissza. - a férfi visszafordult és a lány mosolygó szemeit nézte. Érezte, hogy ebből semmi jó nem lesz,de képtelen volt abbahagyni a játékot. Úgy gondolta, hogy miután átöltözött benéz a nagyterembe és ellenőrzi, hogy a kép még mindig be van-e záródva. Érezte milyen veszélyes ez az átjáró és azt is mennyire meggondolatlan volt, hogy átlépett ide és lehet, hogy itt is ragadt.
Azt hitte, hogy hiányzik neki ez a világ, ahol fölnőtt, de amikor most újra itt volt már az új élete hiányzott neki, de nagyon.

A szoba kicsi volt és sötét. Az ágyon, egy asztalon és széken kívül szinte semmi sem volt benne. Valószínűleg a komornák szobája lehetett azért volt ilyen közel az Úrnő szobájához.
A szolga, aki idekísérte még ácsorgott az ajtóban, majd amikor ő megáldotta, nem tehetett mást kiment miután neki kezet csókolt. Ez nagyon furcsán érintette először, de aztán arra gondolt, hogy ha ő lenne a király, ez a mozdulat mindennapos lenne. Nem hiányzott neki a hatalom. Nem vágyott rá. Az új élete az új korban sokkal jobban tetszett.
Átöltözött, de a fehérneműjét magán hagyta és remélte, hogy majd este tud valahol fürödni is ez után a bűzös reverenda után.
A folyosóra lépve körülnézett és mivel nem jött arra senki a nagyterembe ment. Megsimogatta a képet és vágyakozva nézett a tájképre. Most olyan távolinak tűnt az a világ ahonnan visszajött. Remélte, hogy még vissza tud menni oda. Nagyon hiányozna neki, ha nem. Elindult a Hercegnő szobájához, aki már nagyon várta.

A fiatal nő a sarokban lévő bársonnyal bevont imapadra térdelt és a férfit is várta, hogy térdeljen oda a másik oldalra. Elkezdte a szokvány szöveget mondani. Kristóf lehajtott fejjel összekulcsolt kézzel térdelt és remélte, hogy a lánynak nincsenek bűnei, amiket most neki kellene feloldania. Mária a bűnei sorolásakor kiderült, mennyire ártatlan és gyermek még, tapasztalatlan gyermeklány. Gyorsan elmondta a feloldozást és a penitenciákat is kiosztotta.
A lány figyelmeztette, hogy a zárdában a gyóntatója sokkal szigorúbb volt. Kristóf figyelmeztette, hogy ő nem igazi pap, mire a lány lehalkította a hangját, és úgy kérdezte.
- Ezt is meg kellett volna gyónnom, hogy tudom… de ezt majd legközelebb, hiszen az Úr küldött nekem, hogy könnyebb legyen itt élnem.
A férfi sajnálta a lányt a magánya miatt és remélte, hogy amíg a kép meg nem nyílik, addig az ő védelmében tud élni itt a palotában.

Mária sokat beszélt. A férfi látta, hogy a komornája hiányzott neki a legjobban, vagy talán a barátnője, aki Lajos a kijelölt férjének a nővére volt. Együtt éltek az Inssbrucki zárdában ahová a két család beadta a két királyné jelöltet és jó barátnők lettek. Anna Lajos testvére az ő bátyjának a felesége lesz Ferdinándé. Ezekkel a házasságokkal lett biztosítva a béke és a szövetség az országok között.
Mária lassan készülődni kezdett a vacsorához, ahol a leendő férjével is kell találkoznia és a nagyurakkal, akik az esküvőre jöttek. A pápa küldöttje is jelen lesz a vacsorán. A lány azon gondolkodott, hogy esetleg be tudná-e juttatni a férfit is a vacsorára, hogy legyen valaki, aki lelki támaszt nyújt neki a sok idegen között. A férfi azzal vigasztalta, hogy ott majd szinte mindenki érti, ha németül, vagy spanyolul szólal meg, de a franciát is többen értik.
Amikor kopogtak hirtelen egymásra néztek, mintha bűnösök lennének és a lány visszatérdelt az imazsámolyra, majd intett a férfinak is, hogy jöjjön oda. Kristóf elhelyezkedett és a lány ekkor szólt ki, hogy szabad. A cseléd, aki belépett elmondta, hogy megérkezett az Úrnő gyóntatója és a kijelölt komornája is. Mária rémülten nézett Kristófra.
- Ne félj - vigasztalta a férfi. - lehet, hogy nagyon kellemes meglepetések lesznek. –
- Lehet - mondta kelletlenül a lány, és azt mondta a cselédnek, hogy kéreti a papot és amikor végzett vele utána a komornát.
Pár perc múlva nyílt az ajtó és egy kövérkés, sunyi szemű reverendás lépett be rajta. Kristóf a háttérből figyelt és megkérte előtte a lányt, hogy ő szeretne csak megfigyelő lenni és nem beleszólni a beszélgetésekbe.

Az Atya meghajolt a lány előtt, és fürkészőn nézett Kristófra, de az nem mutatkozott be neki. Mária megkérte a papot, hogy mondja el hol szolgált eddig és hol végezte a tanulmányait. A férfi behízelgő hangon beszélt és a szavak végét mindig elhúzta, mintha énekelne. Kristófnak nem volt szimpatikus és tudta, érezte, hogy ettől a férfitól óvakodnia kell. Amikor elment Mária rögtön ki is mondta az aggályait.
- Őt csak kémkedni hozták ide mellém, ami azt jelenti neki soha nem gyónhatok őszintén. Vigyázz te is vele. – Óvta a férfit. – Továbbra is neked kell az igazi bűneimet és titkaimat felfednem. –
A komorna egy idős elszegényedett özvegy nemesasszony volt, aki állítólag már szolgált Beatrix királynő mellett is lánykorában. Egyáltalán nem mutatott nagy tiszteletet a lány címe iránt, inkább kioktató volt. Mária erről is rögtön tudta, hogy nem lesz a szövetségese. A nő azt mondta, hogy németül és olaszul beszél, de amikor kiment Kristóf is megjegyezte, hogy vigyázni kell vele, mert biztosan megérti a más nyelven szólókat is.
A lány elmondta a férfinak, hogy gyorsan meg akar tanulni magyarul is, de azt szeretné, ha erről nem tudnának a körülöttük lévők. Érteni szeretné mit is beszélnek róla a háta mögött.
A komornát elküldte, hogy készítessen neki fürdőt és közben megbeszélte a férfival, hogy a vacsora után is találkoznak, hogy ő beszámolhasson neki az eseményekről.
Kristóf a szobájába indult és útközben összetalálkozott a komornával.
- Erzsébet asszony - kérdezte tőle németül – hol tudok majd én megvacsorázni?

Az asszonynak talán tetszett az ifjú pap, mert nagyon barátságosan beszélt vele. Elmondta, hogy a nagyteremben ehetnek ők is az egyik oldalcsarnokban, hogy rendelkezésre álljanak, ha szükség van rájuk. A férfi még megkockáztatta, hogy megkérdezze, segítene-e neki, abban, hogy le tudjon mosakodni. Az asszony kacsintott és megígérte neki, amint a Hercegnő végez szól neki és ő is megfürödhet a hatalmas kádban, ha már telehordták forró vízzel, akkor ne vesszen kárba. Megsúgta, hogy annak idején Beatrix után mindig ő volt az első, aki megfürödhetett, és csak utána következtek a többiek. A férfi hálásan köszönte meg és még meg is áldotta a nőt, aki boldog mosollyal ment vissza a lány szobájába.
A fürdőszoba Mária szobájából is nyílt és a folyosóról is. A terem közepén egy hatalmas fából készült kád állt és ezen kívül nem volt más berendezése. Mária a szokások szerint hosszú ingben fürdött és szégyenlősen állt így is a nő előtt, aki segíteni akart neki levenni a vizes ruhát, de ő nem engedte. Kiküldte valamiért és addig gyorsan megtörölközött és fölvette a tiszta és száraz alsóruhát. Hintett magára az illatból, ami Kristófnak annyira tetszett és az oldalajtón át visszament a szobájába. Erzsébet asszony ment a lány után, majd segített neki felöltözni is, megcsinálta a haját, ami nagyon hosszú volt és fonott koszorúba volt csavarva többszörösen, amit az asszony drágakövekkel díszített csatokkal tűzött föl.

Az asszony szólt Kristófnak, hogy mehet fürödni, mert a kisasszony éppen végzett és, hogy kedveskedjen neki egy tiszta és vasalt reverendát is odakészített a fürdőkád mellé. A férfi örömsóhajjal ereszkedett a még forró vízbe és egy pillanatra elfelejtette, hogy el akar innen menekülni. Arra már nem is számított, hogy szappanja is lesz, amikor oldalra pillantott a kád szélén egy apró illatos mosakodószert talált. Elengedte magát egy pillanatra és arról ábrándozott, hogy otthon van a házában, a saját kádjában és ez csak egy álom, mikor lépteket hallott. Első gondolata az volt, hogy föláll és elszalad, de aztán maradt és mikor Mária belépett az ajtón mind a ketten nagyon zavarban voltak.
A lány a parfümös üvegét kereste, de nem találta és nem akart szólni a komornának róla, ezért maga indult a fürdőszobába érte, mert eszébe jutott, hogy ott felejtette. Meglátta a férfit apró sikoly hagyta el a száját. Kristóf meztelen volt és a kádban feküdt.
- Bocsánat! – kiáltott föl a férfi és a lány a szeme elé kapta a kezét, amikor az fölpattant és maga elétartotta a kezét.
Mária kirohant, vissza a szobájába és gyorsan kapkodta a levegőt. A komorna szerencsére nem volt tanúja az esetnek, mert a lány elküldte, hogy menjen el és nézze meg lehet-e már menni vacsorázni. Amikor a nő belépett, hogy jelentse, indulhatnak a nagyterembe a lány még mindig alig tudta visszanyerni a nyugalmát. Szerencsére Erzsébet asszony azt hitte, hogy a leendő férjével való találkozás miatt izgul ennyire. Arra biztatta a lányt, hogy vegyen nagy levegőket és amikor végre helyreállt a légzése akkor elindította.
- Most már mehet Hercegnő.
- Köszönöm. –mondta hálásan a lány és nagy levegőt véve elindult a folyosón,de végig a férfit látta maga előtt meztelenül a kádban.
Kristóf zavara hamarabb múlt el. Amikor belegondolt a helyzetbe hahotázni kezdett és elképzelte mi járhat ennek a lánynak a fejében, aki most jött a zárdából és meglátta élete első férfiját ruha nélkül. Gyorsan öltözött föl és indult a nagyterem felé, mert már nagyon éhes volt.

A terem előtt már a folyosón is nagy volt a nyüzsgés. Erzsébet asszony ott állt az oldalajtóban és azt nézte a lány, hogyan vonul be. Kristóf is odaállt és nézte a lányt, aki felszegett fejjel királynői tartással lépkedett a szőnyegen az asztalfő felé. Lajos már ott ült és kissé összehúzott szemekkel nézte a lányt. Brandenburgi György ült mellette és valamit súgott neki, mire a fiatalember elnevette magát. Mária ekkor látszott, hogy zavarba jött és egy másodpercre megállt. Kristóf azt mondogatta magában, hogy –menj tovább kislány, ne ijedj meg tőlük. - és a lány mintha megérezte volna a biztatást továbbment látszólag magabiztosan,de a férfi látta rajta a bizonytalanságot és a félelmet az ismeretlentől. A lány odaért az asztalhoz és megállt, mire a király fölállt és a kezét nyújtotta neki. Máriát maga mellé ültette és intett, hogy hozhatják az ételt.

Erzsébet asszony Kristófot is az asztalukhoz vezette és boldog volt, hogy a fiatal pap mellett ülhet. Ő először imádkozott, amit az asszony is megtett, majd enni kezdtek. A férfi látta végig a lányt, aki nem tudott föloldódni és alig evett. Ő amellett, hogy a lányt figyelte elég sokat evett. Az ízek az új világban gazdagabbak voltak, de ez a gyerekkorát idézte és nagyon ízlett neki a csomboros vaddisznósült, áfonyával. A király alig ivott, de mellette Brandenburgi György öntötte magába az italt. Kristóf látta, hogy Lajos int egy szolgának, aki zenészeket hívott elő az egyik asztaltól. Megszólalt a lant és egy szomorú hangú férfi énekelni kezdett. Kristóf szemébe könnyek szöktek. A zene rengeteg emléket ébresztett föl benne. A vacsora vége felé a hangulat egyre oldottabb volt. Mária még mindig alig evett, de már néha mosolygott. A férfi látta, hogy a király odahajol hozzá és súg neki valamit a fülébe. Akkor a lány felé fordult és a szemei ragyogtak. Kristóf irigyelte azt a férfit, akire ilyen gyönyörű szemek ragyognak. Lajos látszólag nem reagált a lány közeledésére, ugyanolyan közömbösen ült ott és nézte a táncolókat. Mária lábai verték az ütemet és Kristóf sejtette, hogy szívesen táncolna is,de Lajos erre nem volt hajlandó és akkor a lány sem tehette.

A vacsora végén Erzsébet asszony elégedetten állt föl és indult az ajtóhoz, hogy ott várja az Úrnőjét. Kristóf megköszönte az asszony pártfogását és elindult a szobája felé, de a lány gyóntatója Ulrich atya megállította. A férfi kenetteljesen beszélt, ami Kristófot nagyon zavarta, de végighallgatta. Az atya azt kérdezte mi is lesz itt a felállás, mert tudvalevő, hogy a királynőnek csak egyetlen gyóntatója lehet és az ő mert Ferdinánd Úr őt küldte. Kristóf nem bocsátkozott vele vitába. Azt mondta, hogy ő itt csak átutazóban van és nem is mint lekiatya, hanem mint tolmács és nyelvtanár, ezért Ulrich atya nem kell, hogy féltse a pozicióját. A kövér malacszemű pap látszólag elfogadta a választ, de az arcán az látszott, hogy nem nyugodott meg. A férfi a szobájába ment és várta, hogy a palota elcsendesedjen, hogy elmehessen megnézni a képet. Szeretett volna már elmenni innen. Tamástól hallotta, hogy volt olyan időszak, amikor három hónapig is itt kellett lennie, mert nem nyílt ki az átjáró, de volt olyan is, hogy naponta többször is megnyílt.
Amikor már nem hallott hangokat a folyosón elindult, de megtorpant, mert Erzsébet asszony jött vele szemben.
- Magához indultam Kristóf Atya! – a szeme mosolygott. - az Úrnő látni akarja. –
Ment az asszony után és sajnálta, hogy nem mehet még haza. A szobába lépve a lány intett a komornának, hogy elmehet. Az asszony a szomszéd kisszobában kapott elhelyezést és oda is ment be, az ajtót nyitva hagyta, de a nő odalépett és becsukta, majd a hangját lehalkítva beszélt.
- Szörnyű este volt és én nagyon éhes vagyok. Az esküvő holnapután lesz. –
Kristóf megigérte, hogy szerez neki ennivalót, de a lány nem engedte el egyedül, ment ő is vele. A konyhában már nem volt senki és szerencsére a kamra tele volt ennivalóval. A férfi egy tálat megpakolt finom falatokkal, sültekkel és gyümölcsökkel. A lány szobájába érve leültek egymással szemben az asztalhoz és falatozni kezdtek. A férfi csak gyümölcsöt evett, de a lány tömte magába az ételt.
- Mikor evett utoljára Úrnőm? – kérdezte nevetve.
- Ma még nem is ettem, mert annyira ideges voltam. – suttogta a lány és közben nevetgélt. – Olyan jó, hogy itt vagy. Elmesélem mi volt. – kezdte aztán be sem állt a szája, csak amikor hirtelen eszébe jutott a férfi, ahogyan a kádban feküdt meztelenül. Akkor elpirult és zavartan nézett a férfi szemébe.
- Mi baj van? – kérdezte az mosolyogva.
- Semmi - aztán még mindig elpirulva megkérdezte – te az én vizemben fürödtél?-
- Igen- mosolyodott el Kristóf –de arra nem számítottam, hogy látogatóm is lesz. –
- Én még soha nem láttam férfit így. Mi lesz amikor a férjem előtt nekem is le kell vetkőznöm? Az előző komornám azt mondta a férfi is levetkőzik olyankor. –
Kristófot zavarta ez a bensőséges téma, de sajnálta is a lányt, amiért vele az idegennek kényszerül ilyen dolgokról beszélni. Tudta, hogy a zárdában nem beszéltek nekik testiségről. Jó lett volna, ha most itt van Anna, aki ezt a kényes helyzetet is megoldotta volna. Annamáriára gondolt, aki annyira ártatlan volt mégis tájékozott és felvilágosult.
- Ne félj, biztos nagyon gyengéd és kedves lesz. Meg fogod szeretni őt és amit majd csináltok biztosan nagyon fog tetszeni. - remélte, hogy tényleg így lesz és ez a kamaszfiú, aki már király, ebben is olyan bölcs lesz, mint az ország ügyeiben.

Ő az utazásai során sok tapasztalatot szerzett nőkkel. Sok nőt ölelt és tett boldoggá, de igazi szerelmet csak Annamária iránt érzett.
Mária elégedetten dőlt hátra amikor már jóllakott és a férfi keze után nyúlt. Kristóf el akarta húzni, de a lány nem engedte.
- Jó lenne, ha ismernéd Annát a barátnőmet, biztosan nagyon jól szórakoznánk együtt. Jó lenne neki megírni, hogy te vagy, de nem tehetem, mert biztos, hogy elolvassák a leveleimet. Talán majd ha eljön hozzám látogatóba a bátyámmal akkor megismerheted. Szerintem nagyon irigyelni fog miattad. –
A férfi indulni akart a szobájába, de a lány még nem engedte. Sétálni szeretett volna a kertben. Kristóf már fáradt volt és az átjárót is meg akarta nézni, de a lányt sem akarta megbántani, aki már terítette is a köpenyét a vállára és osont ki a folyosóra.
A kertben a hold fényénél sétáltak. , majd egy kőpadra ültek le. A férfi azt magyarázta a lánynak, hogy jobban kell vigyáznia és nem tehet meg ilyen dolgokat mint most is, hogy vele sétál még akkor sem, ha ő pap.

Mária csalódottan ismerte el az igazát. Visszasétáltak a házba és észre sem vették, hogy az egyik ablakból figyelik őket. Ulrich Atya gyanakodva nézte a vetélytársát. Tudta, hogy a lány bizalmát nem nyerte el és így nem tud meg tőle semmit a gyónáskor, amit aztán neki tovább kellene adnia Brandenburgi Györgynek. El kell, távolítania ezt a Kristóf Atyát, döntötte el.
Kristóf a lánytól a szobája előtt búcsúzott el, bár a lány még hívta, hogy jöjjön be, de ellenállt.
Az esküvői előkészületek lázasan folytak. Kristófot hívatta Brandenburgi György és hosszan kérdezgette. A férfi tudta, hogy őszintének kell látszania, mert a nagyúr egy pillanat alatt eltávolítja, ha gyanakodni kezd.
- A Hercegnő nagyon bizonytalan és nagyon ártatlan. Várja az esküvőt, de fél is tőle, hogy mi lesz a nászéjszakán. Talán egy asszonynak föl kellene őt világosítani, hogy mit is kell tennie. - magyarázta a Hercegnek, aki elégedetten nézte.
- Mindig ilyen őszinteséget várok. Naponta jelentést kérek. – parancsolta, majd elbocsátotta.

Kristóf naponta beosont a terembe, ahol az átjáró volt, de nem volt semmi változás. A kép nem mozdult. Az esküvő napján a lánnyal alig lehetett bírni annyira izgult. Reggel már korán küldetett érte és óránként térdelt le a zsámolyra imádkozni. Kristóf nyugtatta, támogatta, majd mikor már öltözni kellett magára hagyta és a komornára bízta. Mielőtt kiment még megfogta a lány kezét és a szemébe nézve szuggerálta.
- Minden rendben lesz. A világ legszebb és legboldogabb menyasszonya leszel.
Az eskövő pompázatos volt. Lajos, amikor összeadták őket előrelépett és megkoronázta a feleségét, aki ezekután királyné is lett. Az utána következő vacsora bőséges és nagyon vidám. A mulatozás hajnalig eltartott. Lajos végig komolyan ült és az arcán nem látszottak érzelmek. Kristóf szinte féltette a lányt ezzel a komoly kamasszal elengedni. Tudta, hogy nem tehet semmit, ez már Lajos dolga, hogy a lányt boldoggá tegye. Éjfél körül a király megfogta a lány kezét és a vendégek sorfala előtt elvonulva a hálószobájukba mentek. A mulatozás folytatódott, de Kristóf már képtelen volt ott maradni, elindult a szobájába. A képet is megnézte és szomorúan látta, hogy a hazafelé vezető út még mindig zárva.
Kristóf ébren feküdt az ágyában és a királyi hálószobában lévő lányra gondolt.

Másnap dél körül jött az üzenet, hogy menjen a lány szobájába. Rohant végig a folyosón és alig várta, hogy meglássa a lányon a boldogságot.
Mária kipirulva ült az öltözőasztala előtt és a tükörben nézte magát. Hosszú haja ki volt bontva és a vállára omlott. A férfi, amikor belépett a komorna még a szobában volt.
- Gyónni szeretnék. – mondta halkan a lány és kiküldte a komornát, aki mosolyogva ment át a szobájába.
A férfi az imazsámolyra térdelt és várta a nő vallomását, aki szemben vele most nem kezdett el imádkozni, hanem a füléhez hajolt és suttogott.
- Nem történt semmi. Elaludt és hozzám sem ért – Kristóf megszorította a kezét és vigasztalóan nézett rá.