A kép 9. rész

A lány úgy tűnt nem is sajnálja, hogy ilyen eseménytelenül telt a nászéjszakája. Miután a férfi elengedte a kezét belekezdett a szabályos gyónásba. Egyetlen bűnének azt sorolta föl, hogy az éjjel többször is Kristófot látta maga előtt ruha nélkül. A férfi mosolyogva hallgatta, majd súlyos penitenciát rótt ki rá.
Kristóf már kezdett lemondani a hazatérésről és Mária remélte, hogy az egyetlen bizalmasa soha nem fog elmenni, mint ahogyan mindig ígérte is.
Ulrich atyát nagyívben kerülték és csak a szükséges kapcsolatot tartották vele, Erzsébet asszonyt viszont igazi szövetségesükké tették. Az idős asszony nagyon megkedvelte Kristófot és látta, hogy az mennyire tiszteli a lányt és egyáltalán nem közelít felé tisztességtelenül.
Brandenburgi György hetente várta Kristóftól az információkat, amiket meg is kapott. A két nő és a férfi együtt beszélték meg, hogy mit is fog majd mondani.

Lajos az ágyban teljesen közömbösen viselkedett a lánnyal és Kristóf ezt is elmondta a Hercegnek, aki emiatt aggódott a legjobban. Kristófot kérte, hogy adjon tanácsot a lánynak, hogyan kell elcsábítani a királyt. A férfi szerint a királynak kellene tanácsot adni.
Lajos mindig komoly volt és nagyon tartózkodó mindenkivel.
Már több mint egy hónap eltelt és Kristóf hiába ment a képhez naponta ott semmi változás nem történt. Erzsébet asszonytól azt hallotta, hogy a királyi udvar elköltözik egy időre Visegrád várába. Kristóf előbb megijed a változástól, mert mi lesz, ha a kép majd közben nyílik meg, de aztán reménykedett, mert tudta, hogy Mihály annak idején festett képet a várban is és eszébe jutott a pincében lévő kő alatti rejtekhely, ahol üzenetet tud hagyni.
Mária királynő izgatottan várta az utazást. Másról sem beszélt csak az utazásról.
Kristóf beszélt Brandenburgi Györggyel, hogy el szeretne menni pár napra rokonokat meglátogatni és a férfi el is engedte, mivel jó emberének tartotta a férfit.
Lovat is kapott az úthoz és Erzsébet asszony nagy csomag élelmet készített neki. Úgy tervezte, hogy megkeresi Mihályékat, aztán onnan megy majd a királyi várba Visegrádra, ha nem tud hazajutni.

A házat üresen találta és ettől nagyon elszomorodott. A szomszédok nem tudtak semmit a családról. Elindult a palota felé, ahol Mária nagy örömmel fogadta. Rögtön elküdte a komornát és kettesben akart beszélni a férfival. A nagy hír az volt, hogy Lajos megcsókolta.
Kristóf örült, hogy a lány végre megtalálja a szerelmet, de kicsit irigyelte is királyt, mert neki már nagyon hiányzott Annamária.
Néhány nap után leosont a pincébe és megnézte a követ, ahol az üzenetet találták a nagyapjától. A kő alatt nem volt semmi, ezért ő írt egy levelet és betette. Remélte, hogy Annamária vagy Tamás megtalálja.

A királynő szeretett vele az erdőben sétálni, és időnként úgy viselkedett, mint egy gyerek. Kristóf nagyon megkedvelte a lányt és mindent megtett azért, hogy jókedvű legyen. Sokat beszélgettek a vallásról és Mária teljes szívével Luther tanai felé fordult. Ulrich atya nem nézte jó szemmel ezt az eltérést a szerinte egyetlen igaz hittől, de mivel Brandenburgi György is híve volt az új tanoknak és az ő hatalma nagyon erős volt az udvarban, ezért nem merte szóba hozni. Kristóf magyarra is tanította a királynét, aki nagyon ügyesen és aranyos akcentussal beszélt vele. Amikor kettesben voltak mindig megpróbálkoztak a magyarral. A lány éppen azt tanulta meg, hogyan valljon szerelmet Lajosnak. A férfi elé állt és úgy gyakorolta.
- Szeretlek, szívemből, lelkemből, csak téged szeretlek és minden vágyam az, hogy megérintsél, megcsókoljál.

Kristóf mosolyogva állt előtte és odahajolt hozzá, szinte megfeledkezett magáról és megcsókolta. Mária nem ellenkezett, úgy simult a karjába, mintha mindig is erre az érintésre vágyott volna. A férfi pár pillanat múlva észbe kapott és mint akit darázs csípett meg úgy ugrott arrébb.
- Nem szabad! – kiáltotta – Bocsásson meg Asszonyom! – zavarában le is magázta a nőt.
- Ne félj!- szólt rá elpirulva Mária.- én akartam. – majd újra odahajolt, de a férfi már hátrált és a kezeit a háta mögött összekulcsolta, nehogy az legyen a látszat, hogy megöleli, pedig meg szerette volna ölelni.
Kristóf megkívánta Máriát és lelkiismeretfurdalása is lett emiatt. Tudta, hogy az életével játszik. Amikor visszaértek a palotához és megjelent Erzsébet asszony a férfi elrohant, azzal, hogy dolga van és aznap már nem is jelentkezett a lánynál és amikor az kerestette akkor is visszaüzent, hogy ma gyengélkedik és nem tud elmenni hozzá.
Az idős komorna próbálta faggatni az asszonyát, hogy mi történt, de az nem árult el neki semmit, bár az asszony sejtett valamit, mert a lány arca ragyogott valamitől.

Este, amikor már sokadszor hiába hívta a férfit, átöltözött és ment a királyi hálóba Lajoshoz. A férfi az ágyon feküdt és valamit olvasott. Mária levetette a hálóingét és meztelenül ült le az ágy szélére háttal a férfinak.Összekulcsolta a kezét a melle előtt. Erzsébet asszony tanácsa volt, hogy próbálja meg ő elcsábítani a férjét, ha az nem közeledik felé. Lajos közömbösen olvasott tovább és föl sem nézett rá.Ekkor fölhúzódott az ágyra szorosan a férfihoz simulva és bevetette a második cselt amit az idős asszonytól tanult és a férfi nadrágját matatta a lába között. Erzsébet asszony szerint ott egy kemény dolgot kell találnia ami egyre nagyobb és tőrként fog majd beléfúródni.Sajnos a tapogatás sem vezetett eredményre és ekkor már nagyon elbizonytalanodott. Nem is folytatta az akcióját tovább, inkább lefeküdt és könnyezve fordult háttal a férfinak.
Másnap a lány vörös szemekkel került elő és a komorna szomorúan hallotta a kudarcot. Kristóf a reggeli üzenet után megjelent és az ő szemei is hasonlóan vörösek voltak. Látszott, hogy a férfi is álmatlanul gyötrődött éjjel.
A lány még hálóingben volt, mikor a férfi megérkezett és ki is küldték a komornát, hogy elkezdődhessen a gyónás.
Mária részletesen kezdte az éjszakai kalandját elmesélni, amitől a férfi ideges és feszült lett. Kívánta a lányt és legszívesebben magához szerette volna ölelni, mert annyira ártatlan és szenvedő volt.

A lány miután elmondta mi történt zokogva borult a támaszkodóra és várta a férfi vigasztalását. Kristóf nem is bírta sokáig hallgatni a lány sírását és odalépett hozzá, hogy megsimogassa. Mária a simogatást úgy vette, mint egy hálás kiskutya és szinte belesimult a férfi tenyerébe, aki ettől szinte megvadult és a félelme ellenére újra megcsókolta a lányt. Hosszan csókolóztak, majd a lány ledobta a hálóingét és feltárta apró melleit a férfi előtt, aki a mellbimbóit kezdte csókolni. Pár pillanat múlva fölkapta a lányt és az ágyra tette majd ő is odafeküdt és tovább kényeztette, simogatta. Amikor már túl voltak a szeretkezésen a lány boldog mosollyal nézett a férfira, aki most rémült meg a legjobban.
- Ezt nem lett volna szabad megtennem - mondta kétségbeesetten. És kapkodta magára a szétdobált ruháit. - Hatalmas hibát követtem el - mondta és már rohant is ki a szobából.
Aznap a lány sokáig heverészett és a reggelijét is az ágyba kérte. Erzsébet asszony tudta, hogy ez a lány mit is tett és nem bánta, mert ő is megszerette a lányt és azt akarta, hogy boldog legyen. Féltette Kristófot, de remélte, hogy majd ügyesen tudják leplezni a bűnös kapcsolatot.
Amikor bement a férfihoz azt imádkozva találta.
- Ne féljen Atyám, én minden titkát megőrzöm. – próbálta vigasztalni, de a férfit ez nem nyugtatta meg. A lelkiismerete háborgott.
A férfi hónapok óta itt volt már és időnként nem bírt ellenállni a nőnek és szeretkeztek. Amikor kiderült, hogy a nő gyermeket vár a lány boldog volt, de a férfi rettegett. A komorna megígérte, hogy ezt a hírt is titokként fogja őrizni.
Lajos háborúba indult és Kristóf is be akart vonulni, de a királynő különleges engedélyével ő kimaradt a csatákból.

Amikor megkapták a hírt, hogy meghalt a király a lány sírt és rögtön pakoltatni kezdett. Roham léptekkel indult el Budára, majd amikor ott voltak kiderült, hogy a budai polgárok a lutheránus tanok hirdetőit kiűzték a városból inkább nem akart itt megállni.
Kristóf azt mondta neki, hogy menjen Ferdinándhoz a bátyjához, aki védelmet nyújt neki és a születendő gyermekének is.
- Nem tehetem – sírt a lány. – Ez a gyermek csak titokban születhet meg. Ferdinándé a trón, ha nincs Lajosnak örököse és hidd el, hogy ő nagyon akarja a magyar trónt és egy csecsemő nem állhat az útjába.
Kristóf tudta, hogy a lány mennyire átlátja a helyzetet, és nagyon tisztán látja. A trónöröklésben nincsenek érzelmek, hisz az ő családjával is azért végeztek, az apját a nővérét és az anyját is megmérgezték, a nagyapja halála is gyanús volt, főleg, amikor a felesége néhány hét után hozzá is ment a trónkövetelő Ulászlóhoz. Igaz azt a frigyet érvénytelenítették, de akkor is elég volt ez ahhoz, hogy azt, aki az útban áll azt eltegyék láb alól.
Mária odabújt hozzá és ő kötelességének érezte, hogy megvédje a nőt és születendő gyermeküket. Az Annamáriához való visszatérésről már lemondott. Úgy érezte, hogy ebben a világban kell berendezkednie és a gyermekét kell védelmeznie.
Megtudta, hogy Frangepán Bernát még mindig él és a birtokán van bezárkózva, úgy döntött, hogy Máriával együtt inkognitóban hozzá megy és segítséget kér.
Egyedül Erzsébet asszony ment velük. Szerencsére Ulrich a király halálának hírére rögtön megszökött és meg sem állt Bécsig. Brandenburgi György a szétvert seregeket próbálta összeszedni és az ország vezetését megszerezni.
Mária retteget mindentől, sokat volt rosszul és nagyon lefogyott, ahelyett, hogy hízott volna, hisz egy új élet növekedett benne. Boldog volt amikor a férfira nézett, de a rosszullétek ezt a boldogságot keserűvé tették.

Kristóf megpróbált kellemes körülményeket biztosítani a lánynak az útra, de az egész végig panaszkodott, bár őt nem tudta kihozni a béketűrésből semmivel. Nagyon türelmes és kedves volt. Erzsébet asszony csodálta a férfi viselkedését, szinte szerelmes volt a fiatal férfiba úgy istenítette.
Már közel jártak Bernát Úr birtokához és a férfi tudta, hogy nem állíthat be ilyen váratlanul a két szökevény nővel. Az erdei ház felé vette az utat, és amikor látta, hogy az üresen áll megálltak pihenni. A komorna rögtön berendezkedett és ételt készített, Mária lepihent, Kristóf egy csókkal búcsúzott tőle és elindult a nagyapja birtokára bejelentkezni.
Bernát Úr személyzete nagyon bizalmatlanul fogadta a fiatal papot, aki ki tudja honnan vetődött ide. Nem akarták az uruk elé engedni. Kristóf már majdnem föladta a küzdelmet mikor újra Luther tanai segítettek. A helyi plébánost kereste föl, aki bejáratos volt a kastélyba és neki mondta el, hogy Bernát Úrral kell beszélnie. Mivel a plébános is Luther Márton tanainak hű követője volt segített neki. Elment a kastélyba és beszélt a Herceggel, aki megüzente, hogy várja a kispapot.

Kristóf izgalommal ment a folyosón a nagyapja elé. Remélte, hogy az idős ember megismeri őt és nem fogja elárulni magát, ha meglátja.
- Miért akartál találkozni velem? – kérdezte a férfi szigorúan. Nem tudhatta, hogy a vándor nem kémkedni jött-e hozzá.
Kristóf körülnézett és látta, hogy az öreg jobbján a testőre áll. Nem tudta mennyire megbízható ezért nem fedte föl magát, sőt a csukját is jobban a szemébe húzta.
- Budáról jöttem, ahonnan kiűzték hitem követőit. A családomat keresem, akik itt a faluban éltek, Mihályt a festőt és családját.
Az öreg fölfigyelt a névre és próbálta jobban kifürkészni a vendége arcát.
- Mihályék most is ott élnek, de itt nálam is dolgozik egy képen, holnap találkozhatsz vele. Hol szálltál meg? –
- Az atya házában kaptam szállást éjszakára – mondta és most egy kicsit fölbillentette a fejét és az öreg meglátta a szemeit, amitől fény gyúlt a szemében.
- Fiam menj és kérdezd meg, mikor mehetek már vacsorázni – szólt oda a testőrének, aki furcsán nézett az öregre, de szó nélkül elment.
Amikor a testőr kiment az öreg kitárta a karját és megölelte a férfit.
- Kristófom, kisunokám – a szemeiben könnyek gyűltek. - Már azt hittem, hogy nem látlak ebben az életben. Nem is tudod milyen boldogság ez nekem, hogy megölelhetlek. – Kristóf szeme is könnyes lett amikor az öreg megölelte.
Amikor a testőr visszajött ők még mindig ölelkeztek.
- Gyerekkori barátom unokája a fiatalember, akit süldőkora óta nem láttam és először meg sem ismertem. A nagyapja rám bízta és én már azt hittem, hogy nem is lesz módom vigyázni rá és meghálálni az öreg Apóka hűséges szolgálatát. –magyarázta a testőrnek majd újra elküldte, hogy terítsenek meg vacsorára kettőjükben a szobájában, mert sok beszélnivalójuk lesz.

Kristófot az a hír érintette meg, hogy Mihály mester itt van a közelben és másnap tud beszélni vele. Remélte, hogy a visszautat is meg tudja neki nyitni majd. A nagyapja elmondta neki, hogy az édesanyja meghalt és előtte Apóka is aki békésen elaludt. Kristóf nem tudta mit is meséljen az öregnek, hiszen ahol ő járt, az olyan felfoghatatlan még neki is,egy ilyen idős ember nem tudna mit kezdeni azzal a fantázia világgal. Elmondta, hogy Tamás mester házában lakott és jól beilleszkedett, de közben beleszeretett a házigazdája lányába. Amikor megtalálta az öreg levelét akkor megkapta a jogos örökségét és a birtokán élt. Aztán odakeveredett Lajos udvarába, ahol ő lett a királynő bizalmasa és gyóntatója. Várta, hogy az öreg majd mit reagál a királynő említésére. Azt tudta, hogy Lajost trónbitorlónak tartja és soha nem ismerte el Ulászlót sem a trónon.
- Habsburg némber - mondta ki röviden a nő említésére.

A férfi kicsit elszomorodott, mert a nagyapjától remélt segítséget. Aztán azzal folytatta, hogy Lajos meghalt és neki menekülni kellett Budáról, mert Luther követőit kiűzték a városból.
Az öreg még mindig a trón megszerzésében reménykedett, mert Lajos halála szerinte pont alkalmas lenne, arra, hogy ők most előlépjenek, hiszen ő Hunyadi leszármazott, és ha már az apja nem kaphatta meg a jogos jussát, akkor legalább a fia kerüljön a helyére.
Kristóf, hamar leállította az öreget.
- Nagyapám, tudnia kell, hogy ehhez nincs meg a támogatottságunk, mert ahogyan apámtól féltek a nagyurak, úgy engem sem fognak megszavazni. Mátyás igazságos törvényeit mind eltöröltették Ulászlóval, és attól félnének, hogy az unokája azokat visszaállítatja. Én élni szeretnék, boldogan, családot alapítani és egyáltalán nem akarok uralkodni.
- Nagyon bölcs lettél fiam – szomorodott el az öreg. – De mindenben igazad van, és ha nem akarlak téged is elveszíteni, akkor a trónról le kell mondanunk.
Kristóf most már biztosan nem akarta elmondani, hogy Lajos özvegye gyereket vár tőle, mert akkor a nagyapja talán újra terveket szövögetne a trón megszerzésére. A vacsora végén el akart menni, de az öreg nem akarta elengedni, marasztalta éjszakára. Ő féltette a két nőt az erdőben, ezért erősködött és elindult a sötét éjszakában. Megígérte, hogy reggel idejön és beszél majd Mihály mesterrel. A szakácsnő ételcsomagot állított össze, amit ő szívesen fogadott és főleg a süteményeket köszönte nagyon, mert Mária mióta gyereket vár az édességeket nagyon szerette.
A kis házban sötétség fogadta. Amikor belépett az ajtón hirtelen ütést kapott a fejére, amit a kezével próbált kivédeni, de hiába, mert aki leütötte, az rá is vetette magát visítva.
Ő ekkor már tudta, hogy Mária az, aki ilyen harcias delnő lett. Nevetve szorította magához a lányt és csókolta. Érezte, hogy a lány mennyire meg van rémülve, olyan gyorsan vert a szíve, hogy majd kiugrott a mellkasából.
- Én vagyok az, harcos királynőm –mondta neki nevetve, és közben a fejét tapogatta, amire a nő valami nehéz tárggyal mért ütést.
- Végre, hogy itt vagy! –kapaszkodott bele most már ragaszkodóan a lány. - Annyira féltem! Egyedül voltam és éhes is vagyok! Erzsébet elment a faluba, de nem jött még haza. Itthagytatok! – panaszkodott.

A lányt sikerült gyorsan megbékíteni, főleg a finom falatokkal. Ő a lánynak nem árulta el, hogy ki a nagyapja, akinél járt. Úgy gondolta, hogy jobb, ha ezek nem is tudnak egymásról. Azt mondta, hogy egy ismerős családnál járt, akik majd segítenek.
Aggódott kissé a komornáért, de remélte, hogy az ügyes és okos asszony nem került bajba.
Az éjjelt szenvedélyes szeretkezéssel töltötték, majd Mária békésen elaludt a karjaiban. Kristóf lelkiismerete ilyenkor sem hallgatott, mardosta őt az önvád és Annamáriát nem tudta kiverni a fejéből, de Mária védelemre szorult és a hosszú idő, amit együtt töltöttek nagyon közel hozta őket egymáshoz.

Másnap reggel, amikor indulni készült a lány erősen fogta a karját és nem akarta elengedni. Könyörgött neki, hogy maradjon, de tudta, hogy keménynek kell lennie, és sietnie kell, mert a Mihállyal való találkozás nagyon fontos. Mária végül könnyes szemekkel durcásan ült az emeleti szobában, amikor ő a titkos ajtót becsukta maga mögött és elindult a kastélyba.
Amikor meglátta az úton közeledni Mihály kocsiját boldogan lépett ki eléje. A férfi először nem ismerte meg a csuklyás alakot és a kardját a kezébe vette, de amikor a férfi megszólalt csodálkozva nézett rá.
- Mit keresel itt Kristóf? – kérdezte és körülnézett, hogy hátha valaki még előkerül a családból.
- Egyedül jöttem – mondta amikor látta a férfi kereső tekintetét, majd elmesélte, neki már őszintén a teljes történetét.
Az átjáró nem működik a kastélyban sem, mert kevertem a festékbe egy adalékot, ami megkeményíti és nem fognak megnyílni többé a képeim.
- Vissza kell mennem. Ott a helyem Annamária mellett. Ott szeretnék élni – könyörgött.
- Na és mi lesz a szeretőddel és a gyerekével? – Kristóf elvörösödött.
- Gondoskodni fogok róluk – mondta és érezte, hogy a helyzete milyen ingatag.
Mihály magával vitte a kastélyba és a teremben, ahol egy képet kezdett el leültette a fallal szemben és közben magyarázott.
- Nagyon veszélyesek ezek az átjárók. Készítek neked egyet, amin vissza tudsz menni, de Mária legjobb lesz, ha hazamegy a családjához, akik majd gondoskodnak róla. Ő az egyik leggazdagabb örökösnő most, akinek az apja Szép Fülöp, az anyja Őrült Johanna volt. Lajos özvegyeként is tisztelet övezi és birtokokat örökölt. De ha kiderül, hogy a gyóntatójával hetyegett, akkor ki fogják közösíteni és szegénységben, száműzetésben hal meg a gyermeketekkel együtt. – a kép amit lefestett valós volt és ezt Kristóf is elismerte.
- De a gyermekünket várja. Azzal sem állíthat be a bécsi udvarba. –
- Igazad van, ezért itt kell maradnotok rejtve az erdőben, amíg a gyermek megszületik, aztán ő visszatér a családjához, te meg a gyerekkel együtt visszamész és megpróbálod visszaszerezni Annamária bizalmát.

Mihály elmondta, hogy Tamás édesanyja meghalt és a kis Mihály feleséget talált, aki ott él velük. Kristóf meglátogatta a nagyapját, aki egész nap az unokájával akart lenni és azt akarta a férfi költözzön oda hozzá a kastélyba, de az megígérte neki, hogy minden nap benéz hozzá, de nem lakhat nála. Figyelmeztette az öreget Brandenburgi György kémeire. Úgy hallották, hogy a várúr hazatért a mohácsi csatából és sebesülést is szerzett, amit ha kipihen Erdélybe költözik, és az ottani Hunyadi birtokokon fog lakni. Kristóf édesanyjától megörökölte a Hunyadiak Korvin Jánosra szállt birtokait. Az öreg dühösen, de tehetetlenül csapott a levegőbe. Kristóf vigasztalta.
- Boldog vagyok az új életemben. –
Az öreg attól is boldog volt, hogy a közelében tudhatta az unokáját. Kristóf elmondta neki, hogy beköltözött Apóka erdei házába. A konyhán bőségesen pakoltak neki élelmet az öreg parancsára. Délután sietett vissza a házba Máriához. Remélte, hogy a komorna is visszatért már. Erzsébet asszony ott volt és tele volt információkkal. Ő is megpakoltan tért vissza a faluból, ahol elcserélt néhány dolgot élelemért. Kristóf megkérte, hogy többet ne hagyja magára a lányt ilyen hosszú időre. Mária este volt boldog, amikor Kristóf hazaért, akkor mindenről beszámoltatta, kérdezgette.

A férfi minden reggel elment otthonról és beszerezte az élelmet. Halászott, vadászott, időnként elvitte magával a lányt gyümölcsöket szedni. Mária boldog volt ezekben a hónapokban. A hasa egyre nagyobb volt és a baba egyre többet rugdalózott, Kristóf boldogan simogatta a nő hasát. A férfi sok időt töltött a nagyapjával is és ezzel az öreget is boldoggá tette. Anna hetente egyszer meglátogatta őket és segített Erzsébet asszonynak a házimunkákban. Ilyenkor többször is elszólta magát Annamáriáról a testvéréről, akibe Kristóf szerelmes volt. Mária féltékenyen kérdezgette a férfit a lányról, de az bezárkózott és nem akart erről beszélni. Aztán amikor már közel jártak a szüléshez, mégis úgy döntött, hogy beszélnie kell a nővel. Elmondta neki Annamáriával való találkozását, a másik világról is beszélt, de úgy mintha az egy külföldi állam lenne, egy messzi vidék.
- Vissza kell menned a családodhoz Kedvesem. – mondta a lánynak. – Itt nem maradhatunk örökre. - Mária sírdogált, mert nem akarta elhagyni a boldogsága szigetét, szeretett volna a férfival menni, de az egyáltalán nem akart erről hallani sem.

Eljött az idő az egyik hajnalon, mikor megkezdődtek a fájások. Kristóf rémülten szólt Erzsébetnek, mert a lány hatalmas fájdalomról panaszkodott. Az asszony nyugtatgatta és vigasztalta, de a fájások csak erősödtek. Kemény és küzdelmes napot és éjszakát éltek át. Mária teljesen kimerült mire megszületett a baba. Kristóf boldogan fogta a kezébe az apró véres pislogó csecsemőt. Erzsébet asszony is kimerült mire végeztek, és mindenre figyelt. Ápolta, vigasztalta a sírdogáló Máriát, lelket öntött belé, utasítgatta Kristófot, hogy mit hozzon, mivel tud segíteni és csavarta egy takaróba a kis királyi sarjat. Boldog nagymama mosollyal nézte a fiúcskát és adta az apja kezébe.
- Gyönyörű gyermek - mondta büszkén az újdonsült apa és megcsókolta kimerült kedvesét, aki csapzottan feküdt az ágyban.

Kristóf le sem akarta tenni a babát, annyira büszke volt rá, de az asszony betette az odakészített bölcsőbe és utasította a férfit, hogy hozzon vizet, törölközőket és segítsen rendbe tenni az anyukát is. Mikor végre Mária száraz és tiszta hálóingben és ágyban feküdt lefürdetve, hálásan fogta meg a férfi kezét és boldog megkönnyebbült mosollyal aludt el.
Reggel a csecsemő sírására ébredtek. Erzsébet a nő mellére helyezte, de ott még nem indult meg a tejelválasztás és a kicsi éhes maradt. Szerencsére a nő már időben beszerzett egy kecskét és rohant is megfejni. Tudta, hogy most még csak keveset fog a kicsi inni. Kristófot tanítgatta, hogyan kell etetni egy ilyen kis gyámoltalan jószágot és a pelenkázást is tanítgatta.
Anna másnap jött hozzájuk és boldogan dajkálta a kicsit. Átadta Mihály üzenetét is, aki elkészült a képpel.
- Bármikor megnyílhat - mondta. – Mikor akarsz indulni? – faggatta a férfit.
- Amikor Mária utazóképes lesz. Vissza kell mennie a családjához. Bécsig tudjon utazni úgy, hogy ne vegyék rajta észre, hogy szült. –
- Szereted őt? – kérdezte halkan.
- Igen, nagyon szeretem. – őszinte volt, mert tényleg nagyon megszerette a lányt. – Annamáriát is szeretem, belé szerelmes vagyok. Remélem, meg fogja bocsátani nekem,hogy ilyen sokáig távol voltam.
- Arra nem is gondolsz, hogy ő is talált valakit? Ahogyan neked fiad született úgy neki is lehet azóta kedvese és talán gyermeke is. - Kristóf rémülten nézett a nőre.
- Az lehetetlen, vagy ha talált valakit akkor az életem célja az lesz, hogy várjak rá és ha egyszer mégis visszatér hozzám, akkor én ott leszek - ezt olyan elszántan mondta, hogy Anna el is hitte neki.

Mária napokig nagyon gyenge volt. A komorna adott neki olyan főzetet, ami elapasztotta a beinduló tejelválasztását. Nem tudta szoptatni a kicsit, pedig annyira akarta. Erzsébet nem mondta meg neki, hogy ezt az ő érdekében tette, hogy ezzel is ne kötődjön annyira a babához.
Kérte Kristófot, hogy ne is nevezze el a babát addig, amíg el nem viszi. Mária sokat sírt. Boldogan dajkálta a kicsi fiát és minden alkalommal sírt amíg a kezében volt, mert arra gondolt, hogy el fogja veszíteni őt is és a férfit is akit annyira szeret.
Kristófnak lelkiismeret furdalása volt és nagyon szenvedett a boldogtalan nő látványától.
Mihály is eljött és elmondta, hogy a kép már meg is nyílt egyszer, tehát nyitva áll az út a férfi előtt. Mária is lassan összeszedte magát és szereztek neki lovakat meg kocsit is amivel el tud menni Bácsig. Már csak a kíséretet kellett megszervezni. Kristóf elment Brandenburgi György várába és kihallgatást kért a férfitól. Az nagyon csodálkozott amikor meglátta. Rengeteg pletykát hallott arról, hogy hová tűnt a fiatal pap és a királynő. Ő elmondta neki, hogy a király felesége, amikor megtudta, hogy a férje meghalt ő is utána akart halni olyan melankóliába esett és beteg is volt, súlyos beteg, mostanra tudták olyan állapotba hozni, hogy már nem akar meghalni, és látni akarja a családját.

A férfi elégedett volt a fejleményekkel, mert arra számított, hogy, ha ő találja meg és szolgáltatja vissza az ártatlan királynét, akkor Bécsben Ferdinándnál jó pontokat szerez. Adott a férfinak kiséretet és kényelmes hintót is váltott lovakkal. Kristóf a faluig hozta a lányt, ahol beszállt a kocsiba a komornával együtt. Az erdei házban Anna volt a kicsivel, akitől fájdalmas könnyek között búcsúzott el Mária.
Kristóf is beszállt a kocsiba vele elbúcsúzni és gyengéden átölelte még utoljára és megcsókolta.
- Tudnod kell, hogy soha nem felejtelek el. Szeretlek Mária. Igérem a fiunkat úgy nevelem föl, hogy ő is imádni fog téged.- A nő kétségbeesetten kapaszkodott a férfiba, aki mellett kislányból nővé érett és anyává lett. Érezte, hogy a szive összetörik ettől a búcsútól.
A könnyei patakokban folytak a szeméből..
- Nem akarom, hogy ismeretlenül imádjon. Add oda a kedvesednek és sajátjaként nevelje föl. Csak azt kérem, hogy nagyon szeressétek őt. –
- Ígérem – mondta a férfi könnyes arccal, majd kiszállt és elrohant az erdő felé.
A nagyapjától már elbúcsúzott, aki ezen a napon éppen távoli birtokait látogatta meg. Mihály és Anna ment vele a képhez a kicsivel. Kristóf átvette a babát és várta az átjáró megjelenését. Az itt töltött évek alatt még jobban megbizonyosodott arról, hogy ő a másik világban akar élni. Átölelte Mihályt és Annát, majd amikor érezte a szellőt szorosan a kép mellé állt és a fiát magához szorítva abban a pillanatban, amikor megnyílt már lépett is át rajta.