A küldetés (I. rész)

Az alábbi történet a Starcraft nevű számítógépes játékon alapszik. Az író(vagyis én) saját kútfőből merítette ötleteit, több helyen eltérve a játék(ok) cselekményétől. Továbbá az alábbi műnek semmi köze a játékhoz készült irodalmi alkotásokhoz. Köszönöm.


Az űr hideg sötétjében csendesen haladt célja felé a Kerrigan űrhajó. Megjelenése pusztán funkcionális volt, mint egész léte. A távoli csillagok fényében megcsillantak a hatalmas fedélzeti ágyúk csövei, azonban ezeken kívül semmilyen fény nem volt látható a hajón. A zsilipek jelző fényei most pihentek, a hajó belsejében szintúgy sötétség honolt. Halotti nyugalom uralt a fedélzeten. Csupán a központi számítógép működött. Az ő dolga volt felügyelni a hajó haladását, a biztonsági rendszereket. A legfőbb feladat azonban a "rakomány" felügyelete volt. Annak a tizenhat katonának az őrzése, akik csendesen aludták mesterséges álmukat a hibernáló kapszulákban. Rajtuk kívül nem volt élőlény a hajón.
A Kerrigan egyike volt azoknak a hajóknak, amik az elmúlt másfélszáz éves háborút sikeresen átvészelték. Bizony, a Kerrigan nem volt már fiatal. De túl erős és drága volt ahhoz, hogy egy ilyen igen komoly hadászati eszközt eldobjanak. Azonban egyszer ezeket a gépeket is utoléri végzete. Ha a Kerrigan-nak lett volna lelke, akkor biztosan nem sejtette volna, hogy az utolsó útja felé tart...


- Te Jack, ez jelez valamit! - kiáltotta a monitoros a tőle pár méterre szivarozó férfinak. Az odament, és zsíros piszkos kezét a monitorra emelte.
- És mit?
- Még túl messze van, de biztos hogy hajó
- Persze, a múltkor is egy meteorról állítottad biztosan, hogy hajó, és mi lett a vége? Potyára tettük meg a távolságot, hogy aztán az a szar leszakítsa a bal alsó hajtóművet.
- Nem, ez biztos, hogy az. A lokátor szerint egyenletes sebességel halad, és nagy.
- Mi az, hogy nagy? Pontos, vagy legalábbis körülbelüli méret kell. A kapitány nagyon alapos. Mi se támadunk meg akármit te fasz.
- Nem szeretem, ha így beszélsz velem. Emlékezz, anyánk megkért a halálos ágyán, hogy beszélj szépen velem.
- Akkor b.... meg - mondta a piszkos ember, és kilépett a helyiségből. A monitoros visszafordult a kontrollpanelhoz.

A Kerrigan központi rendszere, az ATLAS szintén érzékelte a másik hajót, azonban az ő kifinomult berendezései azonnal azonosították azt. A Draco nevű kalózhajó volt. Nevével ellentétben azonban egy roncshalmaz, jó hogy szét nem fagyott az űr hidegében. Régóta körözték már. ATLAS érzékelte, hogy a másik hajó közeledik feléje. Nem fújt riadót, nem ébresztette fel a legénységet. Csendesen élesítette fegyverrendszerét...