Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
. Az éhes eb odalépett a tálhoz és félve, rettegve, nagyon figyelve beleszagolt, majd belenyalt. Amikor megérezte az étel ízét, habzsolva enni kezdett. Pillanatok alatt eltüntette a tálka tartalmát. A lány közben közelebb lépett és a kezét nyújtotta. A kutya bizalmatlanul méregette, de megszagolta a kezét. Úgy érezte, ez az illat nem hordoz veszélyt és közelebb lépett. A lány megsimogatta a fejét, és újra szaglásra nyújtotta a kezeit...
Beküldte: Anonymous ,
2007-08-04 00:00:00
|
Fantasy
Másnap, mikor kinyitotta szemét, azzal a kellemetlen, rossz érzéssel ébredt, mint mikor rosszat álmodik az ember. A legborzasztóbb dolgok egyike, amikor a valóság rosszabb, mint egy rémálom. Amikor inkább az álmodban maradnál, minthogy felkelj, és tedd a dolgod, éld az életed. De ő még csak nem is álmodott, ha álmodott is, már nem emlékezett rá...
Egyre gyorsabban hadart, és most már tényleg kicsöppent a nyála. Kínosan elvigyorodott. CSILLA azonban megértőnek mutatkozott.
- Itt fogyasztom. Ketchuppal. Hárommal.
- Egy perc türelmét kérem.
- AZONNAL! – a nyála most már csurgott a szájából, a szeme forgott, és ekkor elborult benne valami. Egy pillanatig biztos volt benne, hogy nekiesik a lánynak, de aztán ajkába harapott úgy, hogy a vére is kiserkent, de képes volt fékezni magát, és végül úgy látszott…
- Itt fogyasztom. Ketchuppal. Hárommal.
- Egy perc türelmét kérem.
- AZONNAL! – a nyála most már csurgott a szájából, a szeme forgott, és ekkor elborult benne valami. Egy pillanatig biztos volt benne, hogy nekiesik a lánynak, de aztán ajkába harapott úgy, hogy a vére is kiserkent, de képes volt fékezni magát, és végül úgy látszott…
Amikor már kezdett kitisztulni a kép, az útpadkát vettem észre, amint érzékien hozzásimult a lábfejemhez, mintegy meggátolva a lépésemet. Életemben nem estem még akkorát. Földetérésem után megcsodálhattam a járda vörös csókját, amit a tenyeremre nyomott, és félszegen néztem körül tanukat keresve az alakításomhoz. Szerencsére nem látta senki a fantasztikus kaszkadőrmutatványomat, így feltápászkodtam, visszagondolva elég jól nézhettem ki esés közben...
Egyszerűen leülsz mellém az ágyra, és újra közel hajolsz. Ajkad lassan az enyémhez emeled, és a nyelved a számba fúrod. Édes, talán az alkoholtól. Vajon az enyém is ilyen? Nem tudom, de már nem is tudok erre gondolni. Minden porcikám ellenkezik, „Én még sosem csináltam ezt” - mondom halkan, kicsit megszeppenve...
- Értem. Vajon ki lehetett a célpont?
- Nem tudom, de ha rosszul lettem ettől a táblától, akkor még most is benne vannak a démonok, és hamarosan elkezdik keresni az áldozatot. Biztos, hogy az áll rajta, hogy gyötörjék meg a célszemély utódjait is.
- Lehetséges. Mondd csak, mindig ennyire rosszul voltál, ha érezted a gonoszságot?
- Ez nekem is új volt, mert régebben nem viselt meg sose, mert hidegen hagytak az emberi érzések. Bár az is lehet, hogy valamelyik rúna az oka...
- Nem tudom, de ha rosszul lettem ettől a táblától, akkor még most is benne vannak a démonok, és hamarosan elkezdik keresni az áldozatot. Biztos, hogy az áll rajta, hogy gyötörjék meg a célszemély utódjait is.
- Lehetséges. Mondd csak, mindig ennyire rosszul voltál, ha érezted a gonoszságot?
- Ez nekem is új volt, mert régebben nem viselt meg sose, mert hidegen hagytak az emberi érzések. Bár az is lehet, hogy valamelyik rúna az oka...
Aztán beálltam a Sötét Nagyúr csatlósai közé, hogy annyi sárvérűt tiporjak el, ahányat csak tudok. Pettigrew persze követett abban a reményben, hogy így mindig az övé leszek, de csalódnia kellett. Közöltem vele, hogy csak szórakoztam. Persze nem csak vele. Csillapíthatatlan vágyat éreztem arra, hogy mindenkitől elvegyem azt, amit tőlem is ellopott az az átkozott James Potter...
Hollófekete hajfürtök megtörten hullnak alá a nyak vonaláig, míg az egykor a világra csodálkozó jégkék szempár, sötét, komor szomorú lélektükrökké vált. Beesett porcelánfehér arc, mely kitudja, mikor látott utoljára napfényt. A vértelen ajkak lefelé görbülnek. Nincs élet a nő közelében, olyan, mintha egy halott lenne, aki felébredt ezeréves álmából, hogy végignézzen a gyarló emberiségen, mit tettek a világukkal...
Beküldte: Anonymous ,
2007-08-05 00:00:00
|
Horror
Vámpír vagyok. Úgy gondoltam ezt mindenkinek tudnia kell. A nevem Drago és közel 340 éve lettem az éjszaka vándora. Egy Rogam nevű vámpír ragadott el az otthonomból, mikor 23 éves voltam. Az egész azzal kezdődött, hogy meg akart ölni. De az események különös fordulatot vettek...
Felébredtem azon az ismerős utcasarkon, pedig már korábban kinyílt a szemem az ilyen dolgokra, és nem is járt túl későre, hogy álmos lehettem volna. Nem egészen ilyen célzattal mentem oda aznap, és amit aggodalom nélkül megtettem volna korábban, most hirtelen elviselhetetlen, bugyborékoló keserűséggel töltött el, és kikívánkozott a torkomon...
Elmúltál már 18 éves?
Kérjük nyilatkozz, hogy elmúltál-e már 18 éves.