A vadászat-bevezetés

Vámpír vagyok. Úgy gondoltam ezt mindenkinek tudnia kell. A nevem Drago és közel 340 éve lettem az éjszaka vándora. Egy Rogam nevű vámpír ragadott el az otthonomból, mikor 23 éves voltam. Az egész azzal kezdődött, hogy meg akart ölni. De az események különös fordulatot vettek.

Épp az alváshoz készültem mikor hallottam, hogy valaki kopog az ajtón. Felkaptam egy nadrágot és egy inget majd ajtót nyitottam. Ekkor az a valaki megragadta a nyakam, kilendített az ajtón, egyenesen át ki az útra. Az érkezéstől megszédülve néztem az ajtó felé, de a különös alak már nem volt ott. Egy tompa puffanás hallottam a bal oldalamon, majd hirtelen felkapott a földről az ingemnél fogva és a feje fölé tartott. Most végre meg tudtam szemlélni a támadóm. Átlagos termetű és magasságú férfi volt. Nem lehetett több harmincöt- maximum negyven évesnél. Egyszerű cipő, nadrág és hosszú fekete kabát volt rajta, de alatt nem viselt semmit. Az arcán sem volt semmi érdekes. Hosszú sötét barna haj, dús szemöldök, kis körszakáll. De volt valami, ami annál szembetűnőbb volt. A szeme. A szem bogara fekete helyett vörös volt.

Ezután az események még furcsábbak lettek. A férfi egyik kezével elengedett félrefordította a fejem és megszemlélte a nyakam mindkét oldalát. Aztán elmosolyodott és kinyitotta a száját. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy nem csak a szeme az egyetlen furcsa dolog a férfin, mikor megláttam két a szokottnál jóval nagyobbra nőtt szem fogát.
Nagyon megrémültem és elkezdtem kapálózni, hogy ne juthasson a nyakam közelébe, majd minden erőmet összeszedve beledöftem a térdem a gyomrába. Erre elengedett és a földre roskadt.

Amíg magatehetetlen volt visszarohantam a házamba és bezártam az ajtót. Odasiettem az ágyamhoz benyúltam alá és előhúztam a régóta ott tartogatott puskát. Hátrafordultam és szembetaláltam magam a fickóval. Csakhogy ő fejjel lefele lógott a plafonról! Hátrahőköltem és már emeltem is a puskát, hogy lőjek, de ő megfogta a csövét, leugrott a plafonról kikapta a kezemből a puskát és a térdén félbetörte. Én mozdulni sem tudtam a félelemtől amikor ismét közeledni kezdett felém arcán vérfagyasztó mosollyal újra kivillantva fogait. Ekkor már nem tudtam mit csinálni, ki voltam szolgáltatva ennek a lénynek. Tőlem pár centire volt mikor ismét megragadta a nyakam, tátotta a száját, hogy belémharapjon, hogy egy cseppig kiszívja a vérem...

De akkor történt valami. A fickó egy pillanatra belenézett a szemembe és megdermedt. Elengedte nyakam és egyre csak bámult bele a szemembe szinte már rémülten.
- Mi a neved?- kérdezte. Mintha egy-egy cseppnyi rémületet véltem volna felfedezni a hangjában.
- D-D-Drago.- dadogtam rémülten.
- Stoph? Drago Stoph?
- Igen.
A férfi egy pillanatig még méregetett majd ez egyik zsebéből elővett egy kis üvegcsét, amiben valamilyen por volt. Leszedte az üveg tetejét, kiszórta a port a tenyerére majd rám fújta. Abban a minutumban elájultam. A férfi felkapott a vállára, kiment a házból és eltűnt velem, az út túloldalán lévő erdőben...

Folyt. köv.