Én még sosem csináltam ezt

Szívem hevesebben ver, mikor közelebb lépsz. Érzem, hogy kellek neked. Hogy kívánsz. Én ugyan így érzek, de félek. Nem lenne szabad itt lennem. És a sok sör… teljesen kába vagyok. Nem lehet, hogy eddig ellenálltam, és most… most kell erősnek lennem. De hozzám lépsz, és megcsókolsz. Hagyom, hogy ajkad hozzámérjen… hagyom, mert hagynom kell. Karod átöleli testem, karjaidba veszel.

Reszketek… nem hiszem el, hogy ez történik. Valahol lebegek, nem tudnám megmondani miért. Hisz nem szeretlek, sőt… Én alig ismerlek Téged! Ellépek, kicsit szégyellem is magam. Pezsgővel kínállak, de kiveszed kezemből, leteszed az asztalra, és újra közelebb jössz. „Ne, kérlek, én nem akarom!” De Te vagy férfiúi büszkeségből, vagy csak az alkohol hatására már nem is figyelsz rám. Egyszerűen leülsz mellém az ágyra, és újra közel hajolsz. Ajkad lassan az enyémhez emeled, és a nyelved a számba fúrod. Édes, talán az alkoholtól. Vajon az enyém is ilyen? Nem tudom, de már nem is tudok erre gondolni. Minden porcikám ellenkezik, „Én még sosem csináltam ezt” - mondom halkan, kicsit megszeppenve.

Ő meglepődve rám néz, és elmosolyodik. Majd még finomabban folytatja. Simogatja testem, mindenhol ahol éri. Nem tesz kivételt, mindenemet ugyanolyan lágyan cirógatja, csókolgatja. Lassan leveszi a ruháimat, én az övét. Pedig még mindig ellenkezem. Én nem tehetem… Csókjai beborítják egész testem, ahol ér ott simogat. Mintha felakarna falni. Mintha attól félne, hogy ez csak álom és egy pillanat múlva eltűnnék. Birtokolni akarja a testem… és már én is ezt akarom…

Következő emlékem az, hogy már fekszem és Te mellettem. Csókolsz, és simogatsz. Most már én sem tudok másra gondolni, csak hogy együtt akarok lenni veled, hogy szeretkezni szeretnék… vagy inkább már akarok. Már érzed rajtam, hogy nincs bennem semmi ellenkezés, tudod, már nem mondok semmit. Már nem is gondolok semmit. Csak hagyom, hogy megtörténjen, mert már nincs uralmam saját magam felett. Csak neked van hatalmad. Fölém hajolsz, és érzem, hogy óvatosan belém hatolsz úgy, mintha hónapok óta erre vártál volna. Én hálás vagyok neked, hogy óvatos vagy, és hálás, hogy megteszed. Minden porcikám reszket, ahogy érzem a tested melegét. És kinn elkezd hullani a hó. Bár ekkor én ezt még nem tudom…

Megfordulok, és hátulról jössz felém. Jól esik, hogy bár ez a póz más esetben ijedtségre és fordulásra késztetne, most fantasztikus. Finom vagy még mindig, de már érzem a mozdulataidon, hogy már semmi sem állíthatna meg. Aztán megfordítasz és az ölemre hajolsz. Fantasztikus… ahogy a nyelved hozzám ér. Lágyan simogat, néha kicsit keményebb, de mindig pont olyan amilyennek lennie kell. És nem értem, hogy honnan tudhatod, hogy én mit akarok, de hagyom, hadd tudd.
Nagyot élvezve a párnára hanyatlok, és ekkorra már kitisztult a fejem is az alkoholtól. Ebben a pillanatban rádöbbentem… megtettem. Megtettem, amit még soha az előtt. Megcsaltam a kedvesem….