Történetek

Mire elindultunk, még egy pár alsógatyás kuncsaft előkerült, és habár nadrág nem nagyon volt rajtuk, mindegyiknél volt fegyver. Szerencsére ekkor már kizúgtunk a parkolóból.
Végig száguldoztam az utat, úgy hogy majdnem eltévesztettem a lejáratot, ami a tanyához levezetett. Alig tudtam bevenni a kanyart, még szerencse, hogy az út melletti rész is egyenletes volt és nem volt árok, különben egy picit elestünk volna. Persze se a ruszkikat sem másik hátvéd autót nem láttam, de szerencsére,...

A hang irányába haladok tovább. Remélem, a többiek kitartanak, amíg odaérek. Látó nem látta ezt előre? Vagy tudja, mi fog történni? Egy farkas ugrik elém, jól megtermett példány. Kétszer próbál megkarmolni, mindkét kísérletét hárítom a fegyveremmel, aztán harap egyet, sikeresen elkerülöm a csapását, de újból harap...

- Kérni szeretnék tőled valamit – Drac lehorgasztott fejjel előhúzott egy kis bőrtokot a jegyzetei közül – túl öreg vagyok már. Szeretném, ha… szóval talán érted.
A kis bőrtokban egy tőr volt. Vékony pengéje, és agancsbók készült nyele volt. A szívem kihagyott legalább két dobbantást. Nem mertem elhinni…

- Nézd meg!- a monitorra mutatott- Ez a lény fejlettebb az átlag állatoknál. Érdekes a felépítése hasonlít az emberére, de… van benne valami különleges. - most elővett egy röntgent a fiú testéről, a kép majdhogynem világított- Látod! A csontváza fémből van, ezért tudta úgy kihúzni azt a karomféleséget a karjáról. De azt még nem tudtam kideríteni, hogyan tud átalakulni. Talán öröklődött! Ez nem mutáció, az biztos. Meg kell tudnom, hogyan kommunikál...

A férfi szobájában a szokásos félhomály uralkodott. Az ágyhoz mentek.
– Ülj le ide! Mindjárt jövök – mondta és az egyik szekrényhez lépett. Egy injekciót vette elő, amiben kékes folyadék volt. Már napokkal ezelőtt bekészítette, hogy majd kéznél legyen, ha szükség lesz rá.Visszament a lányhoz. Ő ránézett, mélyen a szemeibe. A férfi szinte kiolvasta tekintetéből a kérdést...

Felültem. Koporsóban való fekvésemet tekintve ez szerencsétlen döntés volt, két koppanás kíséretében visszahanyatlottam. Szuszogva hevertem. Nyugalom. Csak álmodtál…
Nagyon sokszor visszaálmodom ezt a jelenetet. Amikor Dan és Dave elköltözik.
Szuszogva hevertem a koporsómban. Már ez sem volt a régi – kemény és kényelmetlen. Vagy csak eluntam… ahogy Drac...

Egyszer egy nap az óvó néni elvette. Azt mondta, hogy elég volt. Ne játsszak vele többet. Azt mondta, hogy menjek ki én is az udvarra. Játsszak a többiekkel. Én akkor sírtam, de a néni nem adta vissza. Dühös voltam. Azt hittem, hogy ő is a kincseimre vágyik. Bocsáss meg nekem, Anyu! ...

Eljött a péntek. Eleonóra reggel vízért ment a kúthoz. Jancsi ismét ott volt. Már hallotta, hogy szerelmét eljegyezték, hiszen az egész falu erről beszélt. Némán nézték egymást, majd Jancsi utoljára megölelte azt, akivel úgy szerették egymást. Eleonóra mielőtt elment a kék selyemkendőjét Jancsinak adta, de meghagyta neki, hogy a kendőt csak szombaton késő éjjel nyissa szét...

Az utolsó kérdésem lett volna még, hogy mi az igazi neve – hisz az első találkozásunkkor megmondta, hogy szégyelli a nevét, ezért mutatkozott be Draculaként.
Így a koporsón egy DR, és egy megkezdett A betű díszelgett. Leejtettem a tőrt, és fölálltam, hogy lefeküdjek – reggelre úgyis meghalok én is. De nem volt már ehhez erőm, visszarogytam...

Én meg kicsikét dühbe gurultam és lecsaptam a WC kagylóba a markom… és idegességemben vagy nem… az avokádó kapszuláimat véletlenül meg utána, aztán vizem lett, de szívem az nem, de lett harangoztak meg özönöm, mert be vagy talán ki találtam gerjedni.
Visszafeküdtem az epedámra, de elvétettem az ugrást, így a parketten landoltam. Erről megint Dzson jutott az eszembe, mikor először tanított az ötujjas kesztyűjébe dumálni, akarom mondani, dudálni…